Ha nem vették fel a gyereket, már nem kell egy gyorsétteremben robotolnia egy évet, akár nettó 200-at is megkereshet, ha tudja, hova jelentkezzen.
Ha nem sikerült az egyetemi felvételi, több dolgot is tehet a jelentkező. Írtunk már róla, hogy ilyenkor érdemes megnézni az OKJ-s képzéseket, hiszen amellett, hogy egy szakma kerül a gyerek kezébe, ráadásul jó néhány képzés még felvételi plusz pontokat is jelenthet.
De persze nem mindenki szeretne műkörmös vagy társadalombiztosítási ügyintéző lenni, sőt, van, akinek kifejezetten inkább az a terve, hogy ez alatt az egy év alatt inkább dolgozik, és megpróbál valamennyi pénzt félretenni a leendő egyetemi évekre.
Az egyes szektorokban tapasztalt őrült munkaerőhiány miatt az érettségizettek is egész jó lehetőségek közül válogathatnak, nem muszáj már a Mekiben gyűrni az ipart, vagy szórólapokat osztogatni az aluljáróban.
Irány kiskereskedelem.
A Tesco, a Spar, az Auchan, az Aldi és a Lidl is komoly problémákkal küzd, és hajlandóak a korábbinál jobb fizetéseket adni.
Az Aldi például a Napi.hu cikke szerint a bolti eladóknak heti 30 óra munkáért akár bruttó 222 ezer forintos fizetést is ad, ami nettó csaknem 150 ezer forint, vagyis nettó több, mint 1200 forintos órabért jelent. Heti 30 óra mellett pedig akár még egy intenzívebb nyelvtanfolyam is belefér például, amivel szintén saját esélyit növelheti a gyerek a felvételin.
Ez a csaknem nettó 150 ezer nem rossz, ha azt nézzük, hogy a KSH adatai szerint a kereskedelmi szektorban teljes munkaidőben (heti 40 óra) dolgozók átlagbére volt ennyi.
A Lidl a Buksza kérdésére válaszolva közölte, hogy egy-egy bolti dolgozó teljes jövedelme bruttóban 313 ezer forint. Ebben már benne vannak a pótlékok és a cafeteria juttatás is. Ezért napi 8 órát kell dolgozni. A lánc idén év eleje óta 20 százalékkal növelte a fizetéseket, és egyes boltok előtt már nettó 200 ezer forint fölötti fizetésről szóló plakátokkal igyekeznek magukhoz csábítani a munkára vágyókat.
A Spar és az Auchan idén 10, a Tesco 15 százalékkal emelte a fizetéseket, így náluk is érdemes lehet bepróbálkozni.
Felszolgálók, szobaasszonyok, konyhai kisegítők és pékek
Ha a gyerek nem vevő arra, hogy egy boltban dolgozzon, de szeretne pénzt keresni, érdemes körülnéznie a szállodák, éttermek és a pékségek környékén is.
Az éttermek folyamatosan arra panaszkodnak, hogy sem szakácsokat, sem konyhai kisegítőket, sem felszolgálókat nem találnak, így ezen a piacon is emelkedtek az árak. Szakácsnak persze valószínűleg nem egy gimis érettségivel veszik fel az embert, de a konyhában így is találni olyan munkát, amit meg tud csinálni a gyerek, és akár ezzel is megkereshet nettó 150-200 ezer forint közötti összeget. Ráadásul olyan munkatapasztalathoz jut, amivel, ha megtetszik neki ez a világ, később akár könnyen feljebb is léphet.
Ellene szól, hogy a konyhai munka igen sok órát, sok hétvégézést és elég nagy megterhelést jelent, viszont nem kell vendégekkel foglalkozni, így olyannak is jó, aki nem szeretne a frontban állni.
Hasonló lehetőségeket tartogatnak a kézműves pékségek, rengeteg olyan interjút lehet olvasni, ahol a tulajdonosok arra panaszkodnak, hogy azért nem tudnak növekedni, mert nem találnak elég, és elég jó embert. Egy pékségben dolgozni a munkaidő szempontjából nem leányálom, a korai kezdés is eufemizmus, viszont nagyon klassz szakmát lehet megtanulni, és ki tudja, talán egy leendő saját vállalkozás is megszülethet majd egy ilyen kalandból. Elvégre jó pékekre és jó pékségekre mindig nagy szükség van.
Ha viszont valakit kifejezetten az olyan munka vonz, ahol az emberekkel kell foglalkozni, lehet felszolgáló (nettó 130 ezertől fölfelé plusz jatt), pultos, illetve recepciós - utóbbit folyamatosan keresnek a nagyobb szállodák és a kisebb panziók is. Ehhez a két álláshoz viszont némi nyelvtudás is szükséges.
Szintén a szállodák keresnek folyamatosan háttérszemélyzetet, például szobaasszonyokat, a fizetések nem túl jók, itt nettó legfeljebb 150 ezer forintos ajánlatokról hallottunk (plusz változó, de inkább nem nagy jatt), viszont a munkaidő sem túl hosszú, bőven jut mellette elég idő tanulásra.
