Sokan arra számítanak, hogy amikor abbahagyják a munkát, és átadják magukat az anyaság örömeinek, egy békés, nyugodt korszak veszi kezdetét. És sokan vannak, akik utólag úgy számolnak be róla, életük legszebb időszaka volt, mikor otthon voltak a gyerekkel. Éppen csak olyat nem lehet találni, aki épp most ezt az időszakát éli, és azt állítaná, stressz-mentesek, gondtalanok a napjai.
Nem az az oka ennek, hogy nekünk, embereknek semmi sem jó, és sosem értékeljük a jelent, hanem az, hogy az anyaság egyszerre hoz új, a korábbi életben elő nem forduló stressz-tényezőket, és persze új örömöket is.
Utóbbi az, amire inkább számít a gyereket váró nő, és amire leginkább emlékszik évek, évtizedek távlatából, a dolog stressz része pedig csak az adott pillanatban érdekes. Mégis, azért fontos beszélni róla, hogy senki se higgye, aki épp benne van, hogy valamit rosszul csinál, vagy hibásan fog fel, azért nem éli meg könnyedén és felhőtlenül az anyaságot.
Felelősség és felkészületlenség
Az egyik fontos stressz-faktor a felelősség. Lehet, hogy az anya korábban egy nagyvállalat vezető pozícióját foglalta el, és jelentős összegek fölött hozott döntést, de akkor sem nehezedett rá annak a súlya, hogy ott van kettesben (beszéljünk a leggyakoribb felállásról, amiben a napnak legalább egy részében anya és gyermeke ketten vannak otthon) egy egészen törékenynek tűnő kisemberrel, akinek egészségéért, életéért ő felel, mindezt úgy, hogy sehol sem tanították, hogy kell ezt csinálni, legfeljebb néhány anyai, védőnői jó tanáccsal látták el. Van, akit a helyzet a pánik szélére sodor, és egész nap aggódik, nehogy elrontson valamit, és van, aki lazábban fogja fel, de mindenkinek jelent azért ez a változás némi stresszt.
Túl azon, hogy maradjon életben és épen a gyerek, egy csomó apró helyzet hoz olyan feszültséget, ami korábban nem fordult elő. Mi van, ha mindenképp el kellene valamit intézni, de épp akkor aludt el a baba, mi van, ha az utcán éhezik meg, és nem szívesen szoptatja ott az anyja, mi van, ha kikakil a pelenkából, és már nincs több váltóruha... Ezer aprónak tűnő kérdés, ami abban a pillanatban, mikor benne van az ember, alaposan leizzaszthatja.
Életmódváltozás
A másik fő forrása a stressznek mindaz, ami az életmódváltozással jár. Jelenti ez a társas kapcsolatok beszűkülését, a korábbi, munkahelyi sikerélmények és impulzusok kiesését, az anyagi források csökkenését, a kimozdulás, programszervezés korlátozottságát, és még sorolhatnánk. Természetesen nem törvényszerű, hogy mindezek egyszerre jelentkezzenek, csupán arról van szó, érdemes felkészülni arra ezek közül, ami érinthet minket.
Az éremnek persze van másik oldala is: a munkahely sokaknak inkább a feszültség, mint a siker terepe, azaz megkönnyebbülést hoz az új élethelyzet. Van, aki épp az anyaság révén talál új barátokra, vagy vesz fel régi szálakat. És arra is sok jó példa van, hogy miközben a világ egy része átmenetileg bezárul, egy másik része kinyílik. Van, aki a munkaidő leteltével csak otthon ült, de mivel a gyereknek jót akart, vele járt sétálni, játszótérre, kisvasutazni, és ettől persze ő is jobban érezte magát.
A segítség elfogadásának jó és rossz oldalai
Az anyaság kapcsán egyszerre igénybe veendő megoldás, ugyanakkor lehetséges stressz-forrás a segítség elfogadása. Sokan életük legszörnyűbb napjaiként számolnak be róla, mikor a baba születése után az anyuka vagy az anyós odaköltözött egy-két hétre „segíteni”. No, nem azért, mert az anyósok tényleg ilyen szörnyűek, hanem azért, mert nehéz valakit beengedni úgy a felnőtt életünkbe, hogy az illető nem fizetett alkalmazott, akit a saját igényeink szerint kérhetünk feladatokra, ráadásul életkora, tapasztalatai miatt úgy érzi, terelgethet minket.
A feszült helyzetet a hierarchia zavara teremti: az anya van otthon, ő a főnök, de a másik esetleg mindkettőjük fölött szeretne anyáskodni. Tehát csak akkor jó ilyen segítséget elfogadni, ha nagyon rendezett, őszinte a viszony, nem kell óvatoskodni, hogy megbántja-e az ember anyukát.
Szerencsésebb, ha az első időszakban a gyerek apja vesz ki szabadságot, mert így van alkalma a családnak ráhangolódni az új életszakaszra és együtt megélni a változást. De egy barátnő vagy testvér segítsége is jobb lehet, mert mellette nem kerül gyerekszerepbe az újdonsült anya.
A változó párkapcsolat
Nem elhanyagolható stressz-tényező a párkapcsolat átalakulása. Mintha erre készülnének a legkevésbé az anyák, apák. Pedig a kapcsolat biztosan változni fog, hiszen egy kétszemélyes helyzet átalakul háromfőssé. Különösen akkor nehéz ez, ha valamelyik fél nem kapta meg annak idején a gyereknek járó törődést, és a házastárssal szerette volna ezt pótolni. Ők riválisként tekintenek a csemetére, és miközben persze örülnek is fiuknak, lányuknak, egyfajta testvérféltékenységet is megélnek vele kapcsolatban. Ilyenkor a másik úgy érzi, mintha hirtelen két gyereke lenne, pedig csak egy született – ahelyett, hogy együtt, felnőtt párként összekapaszkodva tudnának a gyerek felé fordulni.
Nem ellentmondás, hogy az első baba születése lehet az ember életének egyszerre legszebb és legstresszesebb időszaka is. Természetes, hogy ezzel a sok újdonságot hozó korszakkal feszültség, aggodalom, megnövekedett nyomás is együtt jár. Fontos, hogy az ember számítson, készüljön rá, és tudja, hogy ez nem jelenti, hogy bármi baj lenne vele.
Cziglán Karolina
pszichológus
