Meditáció közben az idegeink kisimulnak, elménk elcsendesedik, kizárjuk a külvilágot, csak az itt és most van, és a problémákat csak észrevételezzük, majd elengedjük. És ha ez a felnőttek körében jól működik, akkor bizonyosan a gyerekeknél is ugyanilyen pozitív hatást tud elérni.
A kérdés csak az, hogy hogyan kezdjünk neki; hogyan vezessük be gyermekünket a meditáció világába. A jó hír az, hogy a meditáció tanulható, és gyakorlással olyan magától értetődő folyamattá tud válni, ami bármikor előhívható, így a stresszes helyzetek is könnyebben kezelhetővé válnak.
Gyerekek esetében akár az esti alvásnál is segíthet, és a túlpörgött állapotokban is használható. Tulajdonképpen a meditáció közben egy másik világba helyezzük magunkat, képzeletünk segítségével egy mesevilágot teremtünk, belső képeket alkotunk. Pont, ahogyan a gyerekek is megteremtik a maguk mesevilágát fantáziájuk segítségével. Vagyis közelebb áll hozzájuk a meditáció, mint azt sokan gondolnánk.
Korábban már írtunk a meditációs mesekönyvekről, most legfőképpen a gyakorlati tudnivalókra voltunk kíváncsiak, ezért Dr. Kádár Annamária pszichológushoz fordultunk, akinek ajánlásával találkozhatunk az említett mesekönyvek borítóján.
Kádár Annamária
Dr. Kádár Annamária Marosvásárhelyen született, tanítóképzőben érettségizett, majd 1999-ben a kolozsvári Babe-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karán szerezte pszichológusi oklevelét. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán, a Kognitív Fejlődés programon végezte doktori tanulmányait, amivel párhuzamosan a Budapest Műszaki Egyetemen szerezte meg munka és szervezetpszichológusi szakképesítését. Családterápia valamint relaxáció és szimbólumterápia irányzatokban képződött tovább.
Dolgozott iskolapszichológusként valamint egyetemi adjunktusként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Jelenleg a BabeBolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségén tanít, az Óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon. Forrás
Ha nincs meditációs mesekönyvünk, hogyan végezzük a tanítást? Hol találhatunk hozzá anyagot?
Amikor valaki meditál, mindössze annyit tesz, hogy az elméjét egy bizonyos dologra összpontosítja. Valójában a test ellazult állapotában végzett tudatos befelé figyelés, egy dologra való koncentrálás, egy könyv olvasása, egy mese hallgatása is bizonyos mértékben meditációs tevékenység.
Hány éves gyereknél érdemes elkezdeni a meditáció tanítását/gyakorlását?
Egy nagyóvodás gyerek már végig tudja követni az utasításokat, vele el lehet kezdeni a gyakorlást.
Van-e ellenjavallat a meditációra?
Nincs (néhány súlyos pszichiátriai eset kivételével, pl. pszichotikusoknak nem ajánlott).
Milyen esetekben segíthet a meditáció a gyerekeken?
A meditáció általános célja a lelki béke és nyugalom megtalálása, az önuralom- és önszabályozási képesség fejlesztésében segít elsősorban a gyermekeknek. A meditáció ugyanakkor növeli az önbizalmat és az önértékelést, a testi öntudatosságunk. Aki rendszeresen relaxál (napi 4-5 perc), az nehezebb helyzetekben is relaxált állapotban tud maradni.
Van-e „legjobb időpont” a meditációra? (reggel/délben/este, evés előtt/után, stb)
Hogyha a gyermek megtanult meditálni, relaxálni, egy olyan készséget sajátított el, amit az életében később is bármikor alkalmazhat, buszra várva, egy fontos megmérettetés előtt, bármikor tud relaxálni, relaxált állapotba kerülni, belső hangjaira figyelni és aszerint cselekedni. Lehet reggel, délben, este, bármikor alkalmazni.
Milyen körülményeket teremtsünk a meditációra? Egyáltalán fontosak-e a körülmények?
Fontos, hogy a gyermeknek ne legyenek semmilyen testi szükségletei (pisi, kaki, evés, ivás), lehetőleg ne legyen beteg. A hely hőmérséklete kellemes legyen, ne zavaró. Amikor meditálni akarunk, jó, ha nem zavar minket senki és semmi. A gyerek vegyen fel egy kényelmes pozíciót, amelyben meditálni fog, ez lehet ülve vagy fekve. A fekvéssel az lehet a gond, hogy könnyen elálmosodhat, elaludhat.
Nemcsak otthon, hanem a szabadban, természetben is meditálhatunk, lényeg, hogy ne zavarjanak erős zajok, állatok. Hallgathatunk zenét, de van, akit ez zavar, van akinek csend kell vagy a természet hangja. Jó, ha eleinte otthon, nyugodt körülmények között kezdjük a meditáció gyakorlását, de aki már rendszeresen relaxál, meditál, az már képes lesz zajos helyen is meditálni.
Hogyan álljunk neki a „tanításnak”? Hogyan vezessük rá a gyereket?
A meditáció egy megváltozott tudatállapot, ami nem hozható létre akarattal. Olyan, mint az alvás, minél inkább aludni akar valaki, annál éberebb lesz. A gyerekekhez mindenképp játékon keresztül vezet az út. Ők még nem tudják ezeket a feladatokat komolyan venni, ne is várjuk el kezdetben ezt tőlük. Legyen ez egy jó móka.
Fontos abból az alapvetésből kiindulni, hogy ez nem egyik napról a másikra ható módszer, sok gyakorlásra van szükség, hogy beépüljön a szülő és gyermek mindennapjaiba, rendszeresen kell végeznünk, hogy elérjük a kívánt hatást.
Például a Montessori iskolákban a gyerekek a nap folyamán (reggel, délben, a nap végén) leülnek a szőnyegre elcsendesedés céljával, a szőnyeg közepén van egy gyertya vagy egy nagy kő. A gyerekek megtanulnak hallgatni, csöndben ülni és odafigyelni arra, hogy mit hallanak, amikor csend van (madarak hangját, a saját szívverésüket, esőt) és megfigyelhetik, hogyan lassul le a légzésük. Mindez 15 percig tart. A gyerekek megtanulnak leülni maguktól, ha túlstimulálódtak.
Mi a következő lépés?
Meg lehet tanítani a gyereknek, hogy figyeljen a légzésére rövid ideig. Figyelje a mellkasát, ahogy emelkedik és süllyed, majd fokozatosan csukja le a szemét, és úgy lélegezzen.
Elég-e a meditáció, vagy akkor már jógázzunk is – felnőttként megtanultuk, hogy ez a kettő kéz a kézben jár.
A jógában - akárcsak a relaxációban és a meditációban - befelé fordulunk, és figyeljük testünk, lelkünk apró jelzéseit. A jógának két nagy változata van, az egyik, amikor a testi jóllét érdekében végzik a gyakorlatokat, illetve amikor a testi gyakorlatokat nem csupán a testre, hanem a lélekre ható fejlesztő hatásai miatt végzik, ilyenkor lehet hatékonyan társítani a meditációval.
Mikor tud a gyerek egyedül is meditálni, segítség nélkül?
Amikor már egy szertartássá válik a gyakorlás, mint ahogy az esti mese elalvás előtt.
Hogyan lehet előhívni a meditációs technikát egy feszült helyzetben?
Szülőként, pedagógusként - bármennyire is szeretnénk - nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden stressztől, szorongástól. Abban segíthetünk nekik, hogy hatékony megküzdési stratégiákat dolgozzanak ki a nehéz helyzetekre. Például a progresszív izomrelaxáció módszere azon alapszik, hogy érzelmi tónusunk és izomtónusunk között kapcsolat van: ha a testünk ellazul, a lelkünk is követni fogja.
A mélylégzés az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat. Stresszes, szorongáskeltő helyzetekben hajlamosak vagyunk szaporán és felszínesen lélegezni, amivel fenntartjuk feszült állapotunkat. Ha gyermekünk elsajátítja a lassú ütemű mélylégzést, könnyebben meg tud majd nyugodni, képes lesz uralni szorongását és agresszióját.
Milyen változásokat tapasztalhatunk gyermekünkön, ha „jól csináljuk”?
Amikor a gyermek a légzésére figyel, csökken a vérnyomása, lelassul a szívverése, nyugodtabbá válik, könnyebben tud koncentrálni, kevésbé érzi magát leterheltnek. Tudatosítja az érzelmeit, ezért ritkábban reagál túl dolgokat. A stresszoldás, a testi-lelki ellazulás a hosszútávú hatások körébe sorolhatók. A meditáció rendszeres végzése következtében megváltozhat a stresszel kapcsolatos kognitív szintű kiértékelésünk, az, hogy mit tekintünk stresszhelyzetnek.
