Amint az ember arra mer gondolni, hogy milyen boldog is az élet a kamasz gyerekével, a kölyök abban a pillanatban elkezdi forgatni a szemét és kitör belőle a megmagyarázhatatlan harag. Ismerős? Nos, a klinikai pszichológus, aki tinikkel dolgozik vagy húsz éve, és maga is egy kamaszgyerek édesanyja, összegyűjtötte a Hufftington Postnak, hogy mik azok az okok, amiktől menetrend szerint megérkeznek a váratlan dühkitörések.
Először is persze azért, mert a gyerek tini, és mint ilyennek, érzelmektől vezérelt tinédzser agya van. Másrészt pedig, mert a szülő ehhez hozzáteszi magát, a saját gondolatait, viselkedését és jól irányzott beszélgetéseit, amelyek meglehetősen hirtelen képesek elindítani egy érzelmi örvényt, melynek a legalján egy ránk vágott ajtót találunk, és lehet, hogy még azt is hozzáteszi, hogy „te ezt nem értheted”.
Vessünk csak egy pillantást az okokra, amelyek kiváltják a tinik haragját. Semmiképpen sem szeretnénk azt sugallni, hogy költözzön csak el nyugodtan otthonról arra a pár évre, amíg a gyerek fel nem nő, vagy váljon azzá a szülővé, aki a következő 4-5 évben egy szót sem szól. Helyette megpróbáljuk megvilágítani, mik azok a dolgok, amelyektől a gyermek rendre elveszíti a hidegvérét. Azon vagyunk, hogy megérthessük, mi is zajlik le a sarjban, amikor együtt vagyunk vele.
Tehát, itt a lista: melyek azok a dolgok, amiktől a kamasz megvadul. Persze nem teljes, bármikor, bármivel bővülhet.
- A kamaszok dühbe gurulnak, ha a szüleik félreértik őket.
- Szörnyen mérgesek lesznek, amikor a szüleikről kiderül, hogy teljességgel fogalmatlanok. Az anyja (apja) vagy, tehát szerinte nyilvánvalóan nem értheted, hogy mi zajlik éppen az életében, viszont elköveted azt a borzalmas hibát, hogy úgy véled, mégis. Szégyelld magad a pökhendiségedért!
- Hiszed vagy nem, képesek dühösek lenni akkor is, amikor érted aggódnak. Na jó, ez tényleg meredeken hangzik. Szóval, nem igazán tudják, hogy hogyan fejezzék ki az aggodalmukat, úgyhogy jöhet az alapértelmezett érzelem: a düh. Hát hurrá.
- Azzal mondjuk, nem árulunk el titkot, hogy mérgesek, ha beégetjük őket. Nos, beégetésnek számít, ha úgy próbálsz viselkedni, mint egy tinédzser, úgy öltözöl, mint egy tinédzser, és/vagy a tini szlenget használod. Nem fog szólni, de azt akarja, hogy a szülője legyél, és ne a barátja. Amúgy neked is volt lehetőséged tininek lenni egykor…
- Ezt elég nehéz lesz elhinni, de a kamaszok borzasztóan megharagszanak magukra, ha csalódást okoznak a szüleiknek. Erre mit csinálnak? Elkezdenek a szüleikre haragudni. Valójában a tinik semmit sem szeretnének kevésbé, mint csalódást okozni a szüleiknek. Talán nem hiszed, de így van.
- Roppant bosszúsak tudnak lenni, ha elkezdik őket a testvéreikhez hasonlítgatni. Ettől rögtön úgy érzik, hogy kár a gőzért, hiába erőlködnek.
- Ez most egy eléggé fontos pont. Szóval, ha rosszat mondasz a barátairól, iszonyú mérges lesz rád. Méghozzá azért, mert a barátaikhoz képest határozzák meg saját magukat. Ha kritizálod a barátját, az olyan, mintha őt kritizálnád. Ez egy eléggé ingoványos terület, jobb nem odatévedni!
- Nagyon kérlek, ne legyen a tizenéves gyereked a bizalmasod, akármilyen érettnek is tűnik. Egyszerűen nem állnak készen, hogy hordozzák a bajaidat. Jusson eszedbe, hogy még gyerekek, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel!
- Ha valami miatt magukban bosszankodnak, na, az is könnyen haragba fordulhat egy tininél. Egyszerűen mert az könnyebb nekik.
- A depressziós tini is gyakran látszik dühösnek, főleg a fiúk nyomják ki magukból így a szomorúságukat. Tartsd rajta a szemed, főleg, ha már napok óta tart, és figyeld, hogy változott-e a viselkedése!
- A tinik iszonyú mérgesek tudnak lenni, ha az exházastársadról beszélsz. Lehet, hogy neked a volt férjed, vagy a volt feleséged, de neki nem csak a volt szülője, ezt nem árt észben tartani.
- Attól meg aztán végképp kikelnek magukból, ha megpróbálod helyettük megoldani a problémájukat. Ez azt jelenti számára, hogy kételkedsz benne, miközben ő azt szeretné, ha bíznál benne, nem pedig kételkednél.
- Egyáltalán nem értékeli, ha kedvencedként kezeled. Ezzel megkülönbözteted őt a testvéreitől, ami nem feltétlenül jó neki. Normális, ha egyik gyerekedet éppen jobban bírod, mint a másikat, ez ugye sok mindentől függ, például az aktuális viselkedésüktől is, de arra azért érdemes vigyázni, hogy ezek az érzelmeid ne látsszanak rajtad egyértelműen.
- NE hívd fel a tanárját! Mérgesek lesznek miatta, mivel a legtöbb tini azt szeretné, ha a szülei egyáltalán semmilyen kapcsolatban sem lennének a tanáraival, hacsak nem feltétlenül szükséges. Képzeld már el, hogy anyád vagy a férjed/feleséged felhívja a főnöködet, megvan? Na jó, kissé sántít a hasonlat, de azért érted, ugye?
- Megőrülnek, ha azonnal rárontasz a kérdéseiddel, ahogy belép az ajtón: milyen napod volt? Ez kicsit furcsa, mert legtöbben örülnénk, ha a párunkat ennyire érdekelnék a dolgaink, és figyelmesen hallgatná a válaszainkat, de egy kamasz máshogy működik. Ő ebből azt hallja ki, hogy "milyenek a jegyeid?" Ráadásul a napjának nincs vége azzal, hogy hazaért. Hagyj neki egy kis időt, hogy leülepedjen a nap, aztán kérdezz!
- Annak ellenére, hogy általában csak pillanatokig tart, a kamaszok semennyire sem tolerálják a szüleik intenzív érzelemkitöréseit. Idegesek lesznek, és berekesztik a társalgást, mivel náluk mindez úgy csapódik le, mintha a szüleik képtelenek lennének kézben tartani a dolgokat. A tinik gyakran panaszkodnak, hogy a szüleik könnyen bepöccennek, úgyhogy törekedni kell rá, hogy csak magányosan jöjjünk ki a sodrunkból, és beszélgetések során uraljuk saját érzelmeinket. Értem én. Nem könnyű.
- Ha a kölyök elárulja neked a titkát, azt semmiképpen se add tovább! Egy becses információt bízott rád, kezeld is akként!
- Ne pletykálj! Tudom, emberi dolog, de a tinik elég érzékenyek rá. Úgy érzik, hogy kritizálod, bírálod őket, amitől csalódottak és szomorúak lesznek.
- Ne tarts haragot, és hagyd a mosolyszünetet! Ezzel nemcsak feldühíted őt, de összetöröd az érzékeny kicsi szívét is. Ezzel együtt tartsd szem előtt, hogy te vagy neki a legfontosabb példa, és ugye semmiképpen sem szeretnéd, ha ő is így viselkedne?
- Végül pedig próbáld meg kikövetkeztetni a testbeszédéből, hogy mikor áll készen arra, hogy befejezzen egy beszélgetést. Nem fogja mondani, hogy mikor érzi lezártnak a beszélgetést, de a testbeszéde mindennél hangosabb. Ha sikerül elkapni a pillanatot, akkor valószínűbb, hogy a társalgás jó véget ér, és nem valami mindenki számára irritálót.
És akkor ezzel végeztünk is, gondolják át az olvasottakat, és ha akarják, kommenteljék ide, hogy mi a véleményük, és mik a tapasztalataik, mitől kap dührohamot egy kamasz?
