A kockásinges tiltakozás kapcsán mostanában sokat lehet olvasni arról, hogy a tanárok és a diákok szerint mi a baj a magyar oktatási rendszerrel, mit szeretnének elérni a tiltakozó pedagógusok, sőt már azt is megírtuk, hogy az OECD felmérése szerint milyen gondok vannak. A civilek is beszálltak a buliba, hiszen volt kockásinges nap, és olyan is, amikor sokan nem vitték be a gyereket az iskolába. Ebben a cikkben pedig azt foglaltuk össze, hogy az igazságosabb oktatás nem nulla összegű játszma, amelyben az egyik annyit veszít, amennyit a másik nyer, hanem egy olyan rendszer, amivel az egész társadalom csak nyer.
Ha a Március 15-i, Tanítanék! Tüntetés az oktatás szabadságáért megmozdulás előtt további adalékokra kíváncsi, most az is kiderül, hogy az Európai Bizottság hogyan látja a magyarországi oktatás helyzetét.
Eszerint a legnagyobb baj, hogy
- romlanak a tanulók alapkészségei
- az iskola konzerválja a társadalmi különbségeket
- továbbra is bevett dolog a szegregáció
- sokan végzettség nélkül hagyják ott az iskolarendszert
- és kevés a diplomás szakember.
Ez az öt dolog egyébként elég erősen összefügg. Nem elég, hogy a PISA felmérés és az országos kompetenciafelmérés eredményei egyaránt azt mutatják, hogy a magyar iskolások az alapkészségek terén egyre gyengébben teljesítenek, az is kiderült, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági hátterű diákoknak a fele az alacsonyan teljesítők között van, míg a jobban szituált családból származó gyerekeknek csak a tíz százaléka teljesít gyengén az alapkészségek terén.
Erre pedig még jobban rájátszik a szabad iskolaválasztás lehetősége, és ezzel együtt az iskolák teljesítménye közti különbség: aki teheti, eleve jobb iskolába küldi a gyerekét, ahol jobban fog fejlődni, a gyengébb iskolákban pedig azok maradnak, akiknek nincs más választásuk. Az iskola teljesítménye pedig nagyban meghatározza az onnan kikerülő gyerekek teljesítményét.
Ezzel meg is érkeztünk a szegregációhoz: a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, különösen pedig a romák egyre inkább elkülönülve járnak általános iskolába, és ezzel csökkennek az esélyeik a felzárkózásra.
Továbbra sem javult a helyzet a korai (végzettség nélküli) iskolaelhagyás terén. Ebben nemcsak az EU átlaghoz képest, de a régió országaihoz viszonyítva is elég rosszul áll Magyarország. A helyzet sajnos az, hogy a korai iskolaelhagyás azokban az országokban tudott csökkenni, ahol hatékonyan sikerült emelni az oktatás minőségét.
Valamint az sem segít a végzettségi nélküli iskolaelhagyás helyzetén, hogy itt már a nyolcadik osztályosoknak el kell dönteniük, hogy hogyan tovább, vagyis 14 évesen már tudniuk kell(ene) a gyerekeknek, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel: tanulni szeretnének-e, és diplomát szerezni, vagy inkább egy jó szakmát. (Hasonló következtetésre jutott a Budapest Intézet is, amit ebben a cikkben foglaltunk össze.)
Azért vannak jó dolgok is
A 30-34 éves korosztályban 2011 és 2014 között növekedett a diplomások aránya, ami jó hír. Sajnos azonban még mindig elmaradunk 4 százalékkal az EU átlagtól, és folytatódni sem fog ez a kedvező tendencia, mivel egyre kevesebben járnak főiskolára-egyetemre: már eleve bejutni is nehezebb, és a lemorzsolódás is elég magas.
További pozitívumként említi az országjelentés a hároméves kortól kötelező óvodáztatást, ami segíthet a hátránykompenzációban és a szegregáció leküzdésében, feltéve, hogy megvannak a szükséges infrastrukturális feltételek, illetve az óvónőképzés is lépést tart ezzel a törekvéssel. Emellett vannak különböző felzárkóztató- és ösztöndíjprogramok is, amik szintén jó eredmény hozhatnak.
Márpedig tanulni megéri
Hatalmas a különbség a munkanélküliek arányát tekintve a különböző végzettségűek között. Míg a magasan képzettek 3 százalékának nincs állása, az alacsony végzettségűek 18 százaléka van munka nélkül.
Nem igazán divat Magyarországon az sem, hogy a szükséges képesítést menet közben szerezzék meg a dolgozók: az egész életen át tartó tanulásban is alaposan el vagyunk maradva az uniós átlagtól, sőt kimondottan sereghajtók vagyunk a magunk 3,2 százalékával.
A jelentés azt is megállapítja, hogy nagyon kevés középiskolás vesz részt a szakképzésben, vagyis jön ki szakmával a kezében a középiskolából. Ezen segíthet a duális képzés javítása (itt arról van szó, hogy az elméleti tudást az iskolában szerzik meg a tanulók, míg a szakmát menet közben a képző, illetve munkahelyen sajátítják el).
Sajnos azonban hiányoznak a jól képzett munkaadók, nincs elég gyakornoki hely, illetve a felkínált helyek nem igazodnak az adott igényekhez. Pedig ugyanebben a rendszerben diplomásokat is nagyobb arányban lehetne képezni, ami szintén jót tenne a gazdaságnak, mivel egyre több magasan képzett munkavállalóra van szükség.
