Régóta tudjuk, hogy a terhesség alatti túlzott alkoholfogyasztás károsítja a magzatot, mégis, néhány évvel-évtizeddel ezelőtt azért egy-egy pohár bort megengedtek, sőt, időnként javasoltak is a kismamáknak. Különösen azoknak, akik gyakran panaszkodtak alhasi görcsökre, hiszen az alkoholnak méhizomzat-lazító hatása is van.
Az utóbbi években azonban egyre-másra jelennek meg azok a kutatások és szakmai ajánlások, amelyek egyáltalán nem javasolják az alkoholfogyasztást a várandósság alatt – még mértékkel sem. Egy friss tanulmány ismét megdöbbentő eredményekre jutott: elképzelhető, hogy már négy pohár bor (nem naponta, hanem összesen) hatással lehet a magzat idegrendszerére, de ez nem minden: még az unokák is érezni fogják a hatását.
A várandósság alatti alkoholfogyasztás többféle fejlődési zavart, például magzati alkohol szindrómát okozhat a születendő gyermeknél, mint az közismert. Kevésbé ismert tény, hogy a várandósság alatti ivás a születendő gyermek alkoholizmusra való esélyét is növeli: növeli az alkoholfogyasztásra irányuló késztetést, és megváltoztatja az alkoholra adott idegrendszeri választ.
Vagyis ha anyánk terhesen ivott, akkor nagyobb eséllyel lesz alkoholproblémánk, mintha nem ivott volna. Természetesen az alkoholprobléma és –függőség sok okra vezethető vissza, amelyek között örökletes és környezeti (pszichés, életmódbeli és társadalmi) tényezők egyaránt szerepelnek, az anya alkoholfogyasztása csupán egy a számtalan kockázati tényező közül.
Négy napig itatták a patkányokat
A kutatók most arra keresték a választ, hogy mekkora alkoholmennyiség esetén lép fel ez a hatás (vagyis mennyit kell inni terhesen, hogy növeljük a gyerek esélyét az alkoholizmusra), valamint arra, hogy ez a hatás átadódik-e a következő generációknak is.
Ehhez állatkísérleteket végeztek: várandós patkányoknak adtak napi egy pohár bornak megfelelő alkoholmennyiséget négy, egymást követő napon keresztül a második trimeszterben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állat megivott napi egy pohár kékfrankost, hanem hogy patkányra átszámítva annyi alkoholt kapott, ami embernél egy pohár vörösbornak felelt volna meg, és mindez a vemhesség azon időszakában történt, ami emberben a második trimeszternek felel meg. A kontroll csoport állatainak egy része semmi a normál bevitelen felüli innivalót nem kapott, más része megfelelő mennyiségű vizet kapott ebben a négy napban.
A születendő kölyköket aztán megkínálták alkoholos itallal és vízzel is. Az alkoholt ivó anyától született kispatkányok nagyobb eséllyel választották az alkoholt, és rájuk kifejezettebb hatással volt a szer, mint vízivó anyától született társaikra. A megszületett kispatkányokat aztán ismét pároztatták, és őket már nem itatták alkohollal terhesen. Amikor világra jött az újabb alom kölyök, őket is összehasonlították. Kiderült, hogy azok az állatkák, akiknek a nagymamáját anno alkohollal itatták a terhességük alatt, még mindig nagyobb eséllyel választanak alkoholt, és máshogy is hat rájuk, mint a vízivó nagyszülők unokáira. A harmadik generációra már eltűnt ez a hatás, szóval a dédnagyanyáink ivási szokásainak hatásaitól már nem kell tartanunk.
Megváltozik az idegrendszer és a gének
Hogyan lehetséges ilyesmi? A kutatók kifejezetten azért választották a második trimesztert a kísérlet elvégzésére, mert ebben az időszakban fejlődnek ki az idegrendszerben az úgynevezett GABAerg és dopaminerg idegsejtek. Ezek azok az idegsejtek, amelyeket az alkoholfogyasztás leginkább befolyásol, vagyis ha felnőttként inni kezdünk, akkor a GABAerg idegsejtjeink érzékelik az alkohol jelenlétét. Ezen idegsejtek fokozottabb működésének köszönhető az alkohol okozta szorongásoldó, nyugtató hatás. A dopaminerg idegsejtek pedig az alkohol jutalmazó, örömet okozó hatásáért felelősek. A kutatók tehát arra voltak kíváncsiak, mi történik akkor, ha a fenti idegsejteket már kifejlődésük közben nyakon öntjük egy kis borral.
Az történik, hogy a fenti idegsejtek érzékenyebbek lesznek az alkohol hatásaira. Az idegrendszer működését génjeink befolyásolják, és bár magukat a géneket nem változtatja meg az ivás vagy az absztinencia, a génkifejeződést igen: hatással lehet arra, hogy egy gén aktív-e vagy sem, be van-e kapcsolva vagy kikapcsolt állapotban van. A gének ki-be kapcsoltsága, azaz az ún. epigenetikai hatások pedig örökölhetőek: valószínűleg ennek köszönhető, hogy a patkányoknál az unokáknál is megjelent a magzatkori alkoholhatás eredménye.
Anyám is ivott, mégis ember lettem!
Az alkoholizmus és az alkohollal kapcsolatos egyéb betegségek a legtöbb országban társadalmi problémát jelentenek, Magyarország pedig általában vezető helyen van az alkoholfogyasztást és ennek káros hatásait mutató listákon (legutóbb a hatodikak voltunk a világon). A WHO adatai szerint évente átlagosan 16 liter tömény alkoholnak megfelelő alkoholt iszunk meg fejenként. A felnőtt népesség 26 százalékánál (minden negyedik ember) jelent problémát az időszakos túlzott alkoholfogyasztás, és 9,4 százalékunk (minden tizedik ember) alkoholista.
Az alkoholfogyasztás egészségügyi és társadalmi hatásai is jelentősek: a WHO szerint a májzsugor-esetek egyharmada, a májrákok és az öngyilkosságok negyede, a mérgezések, epilepsziák és balesetek ötöde „ köszönhető” az alkoholnak. Az egészségügyi kockázatok mellett az alkoholproblémával küzdő személyek gyakran küzdenek párkapcsolati és munkahelyi problémákkal, az alkoholproblémával küzdő szülők gyerekeinek pedig gyakran rengeteg fájdalmas emlékkel kell megküzdeniük szüleik ivása miatt.
Mindezek ellenére hajlamosak vagyunk az alkohol káros hatásait társadalmi és egyéni szinten is bagatellizálni, és ez a várandósság alatti ivásra is igaz. Az utóbbi években több különféle kutatás is megjelent, amely a dolog káros voltára hívja fel a figyelmet, mégis nehéz hinni a tényeknek: hiszen a védőnő / orvos / szomszédasszony is megmondta, hogy napi egy pohár vörösbor kifejezetten jót tesz a babának.
Sajnos a tények azt mutatják, hogy nem tesz jót, és a „kis dózisban gyógyszer, nagy dózisban orvosság” és egyéb népi bölcsességek pedig tévedésen alapultak. Valahogy csak ki lehet bírni azt a kilenc hónapot.
