Segítséget kérni nem egyszerű dolog, rögtönzött felmérésünk szerint legalább kétszer annyian vannak, akik inkább belegebednek, de ki nem ejtenék a szájukon, hogy légy szíves, mint ahány szülőnek ez simán megy. Anyaként, főleg állandóan felügyeletre szoruló kisgyerekekkel, pedig még drámaibb a helyzet, gyakorlatilag minden nélkülük töltött perc komoly szervezést igényel, ha nincs a közelben bármikor bevethető nagyszülő.
Megkértük a téma nagy szakértőjét, az előző cikkünkben szereplő Diát, (aki egyébként olyan, mint az ukrán maffia, mindenhol vannak kapcsolatai), hogy árulja el, hogy csinálja, hogy amikor csak akarja, ki tudja szervezni a gyerekei szállítását és felügyeletét. Természetesen nem volt kész válasza, alighanem a jelleméből fakad, hogy nem gond elfogadnia a segítséget, hosszas beszélgetés után azonban kikristályosodott, hogy honnan lehet meríteni, és hogyan kell ezt csinálni.
Addig elég hamar eljutottunk, hogy csak megfelelő nyitottsággal fog menni a dolog, vagyis, ha pukkancsok vagyunk, könnyen összeveszünk másokkal, állandóan kifogásoljuk és kritizáljuk a dolgokat, vagy olyan iszonyatosan fontos, hogy a gyereknek két, tökéletes szimmetriában elhelyezkedő, fonott copfja legyen, és ettől egy tapodtat sem vagyunk hajlandók tágítani – hát úgy nem fog menni. Szükség van némi lazaságra és kompromisszumra, cserében a gyerekek remekül fognak szórakozni az új terepen, nekünk meg lesz egy csomó szabadidőnk. Pont annyi, amennyire szükségünk van. Jó esetben, egy kis mázlival.
És persze a gyerekeknek is jobb, ha az anyjuk nem gebed bele a szuperanyuságba, a minden percben rendelkezésre állásba. Ráadásul, ha abban nőnek fel a kölykök, hogy lehet, sőt kell is segítséget kérni, majd pedig viszonozni, máris megelőztük, hogy továbbörökítsük a bezzeganyuk lúzerségét, akik mindent megoldanak, de jobb nem belegondolni, hogy milyen áron. Szóval végső soron nekik teszünk szívességet, ajándékot adunk nekik azzal, hogy megtanítjuk őket a társadalomban élni – vélekedik Dia.
A befogható nagyszülők, családtagok persze nagy segítséget jelentenek, van, aki le is tudja így fedni a szabadidő igényét, de ha éppen nincs ilyen a közelben, akkor is van még egy csomó lehetőség, hacsak nem a puszta közepén, vagy egy barlangban lakunk. Természetesen itt csak a valóban segítségnek számító, ingyenes megoldásokra adunk tippeket, a pénzért megvásárolhatóakat mindenki el tudja képzelni magától is.
1. Szomszédok
Kézenfekvő megoldás, nyitott embereknél magától értetődően működik. „A házunkban hárman is ugyanabban a hónapban szültünk, így azonnal összebarátkoztunk, egy percig sem voltunk magányos kismamák. Nem volt gond, ha el kellett ugrani valamelyikünknek valahová, mindig volt kire bízni a babát egy fél órára-órára. Mondjuk, ha télen el kellett menni a boltba valamiért, akkor nem kellett fölöltöztetni a babát, hanem csak átvittem a szomszédba, és persze a barátnőmet is megkérdeztem, hogy hozzak-e neki valamit. Ha nem volt szüksége semmire, egy szelet csoki akkor is beesett neki a kosárba. És persze viszont is működött” – mesélte Dia.
Természetesen nemcsak a kisgyerekesek jöhetnek szóba, hanem azok az idősebb szomszédok is, akik magányosak, vagy szereik a gyerekeket, a családjuk pedig távol él. Egy kis beszélgetés, közös teázgatás csodát tesz, és máris indulhat a kölcsönös segítség: ő vigyáz a gyerekre, mi pedig cserében például kikeresünk neki mindenféle információt a neten. Mindenki azt adja, amije van, ez ilyen egyszerű.
2. Csoporttársak, osztálytársak szülei
A gyermekintézmények öltözői egyúttal hatalmas traccspartik helyszínei is, miért ne jutnánk tovább a felületes társalgásnál? Különösen, ha a gyerekek egyébként is bírják egymást. Indulhat például úgy az együttműködés, hogy meghívjuk őket hozzánk játszani, először együtt az anyát és a gyereket, és innen már csak egy lépés, hogy szükség esetén, ha mondjuk, nem érünk oda, megkérjük egymást, hogy a mi gyerekünket is hozza el az oviból a sajátjával együtt. Ez például a közös programokkal, sporttal, színjátszókörrel is működik: minek menjen oda az összes szülő, amikor egy is el tudja juttatni a kölköket a rendeltetési helyre?
3. Távolabbi rokonok
Szintén nulla forintos megoldás, hogy felvesszük a kapcsolatot egy idősebb, távoli rokonnal, akire nem is gondolnánk, ám akinek, szerencsénkre, sok szabadideje van. Át fog látni a szitán, hogy mit akarunk, vagy előbb-utóbb úgyis előrukkolunk vele, úgyhogy nem érdemes hülyére venni, és úgy tenni, mintha hirtelen, 30 év után elkezdenénk olthatatlanul érdeklődni iránta. Szóval csak tisztelettel. Szerencsére a legtöbb családban vannak mindenféle családi összejövetelek (esküvő, keresztelő, temetés, hogy mást ne mondjunk), ahol a vér szava elég hangosan pereg, itt érdemes ezeket a kapcsolatokat elkezdeni ápolni. A későbbiekben már úgy működik a dolog, mint az idősebb szomszéddal: találjuk meg, hogy miben tudunk neki mi segíteni, és akkor, ha mázlink van, ez egy gyönyörű barátság kezdete lehet. És egy csomó történetet/pletykát is megtudhatunk a családunkról, amiket eddig még nem hallottunk.
4. A gyerektelen barátok
A helyzet az, hogy a gyerektelen barátok éppen akkor érnek rá vigyázni a gyerekekre, amikor mi elhúzhatunk kettesben, apával az estébe/éjszakába. Szélessáv van, használhatja a laptopunkat, csak lépegessünk ki előbb a fiókokból. A jobb fejek, vagy közelebbi barátok le is fektethetik a gyereket, nyilván minden anya meg tudja ítélni, hogy ez szerencsés megoldás-e, vagy inkább csak akkor hagyjuk ott őket, amikor már alszanak a kölkök. Érdemes próbálkozni, a jó fej emberek szeretnek segíteni. És hát a barátaink természetesen jó fejek, különben nem lennének a barátaink. Logikus. Akik pedig kikoptak, azok nem véletlen koptak ki. Ha az összes barátunk kikopott, akkor érdemes felvenni a kesztyűt, és tenni ellene, mielőtt végleg elszeparálódunk itt a nagy szuperanyuságban.
5. Barterkapcsolatok
Tulajdonképpen bárki berántható egy ilyenre, akiben 1. megbízunk, 2. a gyerek elfogadja, 3. ha van valamink, ami a másiknak kell. Például legépeljük a szakdolgozatát, angolórát adunk neki, vagy megtanítjuk horgolni. Fő a kreativitás!
Önnek is van egy jó tippje? Ossza meg a többiekkel kommentben!
