Az autizmussal élők jelentős része férfi: fiúknál háromszor olyan gyakori a szindróma, mint lányoknál. ennek megfelelően az autista lányok kevesebb figyelmet is kapnak, mind a diagnózis, mind a fejlesztések terén háttérbe szorulnak a fiúkhoz képest. Gyakran előfordul, hogy félrediagnosztizálják őket, és emiatt nem jutnak megfelelő segítséghez.
A The Atlantic cikke egy olyan lány esetét idézi, aki saját bőrén tapasztalta meg a fentieket: Majának tíz évbe telt, mire rájöttek, hogy autizmus spektrum zavara van, ezalatt összesen 17 pszichiáternél járt és kilenc különböző diagnózist kapott. Szimplán elhanyagolják a lányautistákat a pszichiáterek? A helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb.
Autizmus, depresszió, evészavar
Mivel az autizmus fiúknál gyakoribb, az autistákkal végzett kutatásokba is gyakran inkább csak fiúkat vonnak be. Ennek az az eredménye, hogy bár az autizmus jól kutatott zavar, meglepően keveset tudunk arról, hogy milyen megjelenési formái, tünetei vannak lányoknál, mennyiben különböznek vagy nem különböznek a lány autisták a fiúktól. Egy dologban biztos, hogy különböznek, ez pedig a diagnózis ideje: a nem súlyos autizmustünetekkel élő lányok esetében átlagosan két évvel később veszik észre a zavart, mint a hasonló súlyosságú tünetekkel bíró fiúknál.
A diagnosztizálatlan autizmus pedig élethosszan fennálló probléma. A kamaszkorba lépve az autista spektrumba tartozó lányoknak még a normál kamaszlánynál is nagyobb nehézséget és több önértékelési zavart okoz a kortársak közé való beilleszkedés. Az autista lányok és nők esetében a kamaszkorral kezdődően egyre gyakoribb a depresszió és a szorongás: minden harmadik autizmus spektrumba tartozó kamaszlány depressziós és/vagy szorong. Az autizmus és az evészavarok között is jelentős átfedés van.
A lányok másmilyenek
Ha megkapja a diagnózist, az autista lány ugyanahhoz a fejlesztéshez és terápiához jut hozzá, mint az autista fiú. Ez rendben is lenne, csakhogy sem őt, sem a szülőket nem készítik fel a tipikusan női problémákra: úgy is, mint menstruáció, a ciklus hatása a hangulatra és a tünetekre, testképzavar, evészavarok.
A szakemberek szerint pedig, bár az alapvető tünetek ugyanazok az autista fiúknál és lányoknál, a zavar megjelenése mégis alapjaiban különbözik. Ennek oka részben a női hormonok idegrendszerre kifejtett hatásában keresendő, de a nevelés, a környezet szerepét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Úgy tűnik ugyanis, hogy arról van szó, hogy autista nőknél ugyanakkora genetikai eltérés, ami egy férfinál már autista tüneteket okoz, még épp nem vezet tünetekhez, vagy enyhébbekhez vezet csak. A szakemberek szerint a nők valamiféle védőmechanizmussal rendelkeznek az autizmussal szemben. A genetikusok máig vizsgálták, pontosan miben állhat ez.
Autista kamaszlánynak nem jó lenni
A férfi-nő különbség nagyban függ a zavar súlyosságától is. Az igazán súlyos autizmussal (alacsony IQ, repetitív, sztereotip viselkedés) élő lányok és fiúk nem nagyon különböznek. Az enyhébb autizmustünetekkel és normál IQ-val járó autista lányok és fiúk azonban sokkal kevésbé hasonlítanak egymásra. A magas IQ-val rendelkező autisták között pedig a jelenlegi diagnosztikai kategóriákkal mérve 10:1 a férfi-nő arány.
Kisgyerekkorban még hasonlítanak egymásra az autizmussal élő lányok és fiúk, talán annyi lehet a különbség, hogy ahogyan az egészséges lányok, úgy az autista lányok is hamarabb és jobban beszélnek, mint a kortárs fiúk. Ahogy telik az idő, és közeledik a kamaszkor, a lányok elveszítik ezt a kis előnyt, és hirtelen még a fiúknál is sokkal nehezebb helyzetbe kerülnek, ugyanis olyan társas viselkedéseket várnak tőlük, amelyeket nem tudnak teljesíteni.
A kamaszfiúk általában laza csoportokba szerveződnek, amit valamilyen hobbi tart össze – sport, videojáték, akármi. Ezt egy enyhe autista meg tudja oldani. A kamaszlányok azonban érzelmileg hangsúlyos barátnőzések szövedékében léteznek, ahol minden mosoly, kimondott szó jelent valamit, és ahol hatalmas jelentősége van annak, ki kit kedvel vagy nem kedvel, és ahol a szeretet és a szoros kapcsolatok mellett féltékenység, intrika és mindenféle egyéb csoportdinamikai szál megjelenik. Egy autistának a kamaszlány-barátságok kibogozhatatlan hálója igazi rémálom lehet, és nagyon könnyen magányossá válhat.
A nők is szenvednek, csak jól titkolják
Úgy tűnik, az enyhén autista nők jobban maszkolják – magyarul jobban kompenzálják és jobban titkolják a tüneteiket. Agyi képalkotó vizsgálatokkal a kutatók például arra lettek figyelmesek, hogy lényeges nemi különbség van a társas kapcsolatokért felelős agyi aktivitást illetően is. A társas kapcsolatokért, kommunikációért felelős agyterületek ugyanis a legkevésbé aktívak autista fiúknál (őket többnyire egyáltalán nem is érdekli a kapcsolódás másokkal), a legeslegaktívabbak a normál nőknél, és közepesen, de kb. egyformán aktívak normál férfiak és autista nők körében. Vagyis egy autista nő agya kb. ugyanannyira foglalkozik a társas kapcsolatokkal, mint egy nem autista férfi.
A kutatók szerint ehhez azonban erőfeszítést kell tenniük: az autista nők társas kapcsolatokért felelős agyterülete ugyanis meglepően szoros kapcsolatot mutatott a logikus gondolkodásért, döntéshozatalért felelős homloklebenyi területekkel. a szakemberek ebből arra következtetnek, hogy a nem autista lányok „alapból” jól működtetik a társas kapcsolatokért felelős agyterületeiket, az autista nők pedig megtanulják mindezt „agyból” csinálni. Azaz mindaz a beszélgetés, gesztusok, kommunikáció, csacsogás, ami a nem autista lányoknak magától megy, az az autista lányoknak lényeges energiaráfordítással, sok-sok utánagondolással, erőfeszítéssel megy.
Ez pedig sok esetben előnyös, hiszen az autista lányok és nők így képesek barátokat szerezni, teljes életet élni és kevésbé „furcsán” viselkedni, mint fiú kortársaik. Csakhogy mindez nagy energiabefektetéssel jár, ami hosszú távon kimerítő is lehet, ha az ember nem kap segítséget – a szakemberek szerint elképzelhető, hogy ezért gyakoribb körükben a depresszió is.
További tényeket, érdekességeket olvashat a felnőttkori enyhe autizmus spektrumzavarról errefele.
