Pár napja kiderült, hogy a gyereket felvették-e a főiskolára/egyetemre. Ha igen, akkor jobb, ha megbarátkozik a gondolattal: egy új korszak kezdődik a család életében, a gyerek el fog költözni otthonról, a szülők meg ottmaradnak. Sokan ezt „üres fészek szindrómaként” élik meg, ami egyébként nem egy betegség, hanem állítólag egy csodálatos dolog kezdete, ami számos érzelmet képes előhívni: bánatot, magányt, vagy a gyerekmentes élet fölötti ujjongást.
Vagyis egyaránt jó és rossz érzés ez. A Yahoo Parenting összeszedett négy okot, amiért remek, és hatot, amiért szomorú, hogy a gyerek belép a felsőoktatásba, és az otthontól távol folytatja az életét.
Bizonyos kutatások szerint a szülők egy része úgy éli meg ezt az időszakot, mint kíméletlen figyelmeztetést a saját halandóságára, megöregedésére, mivel az ő életük is visszavonhatatlanul megváltozik. Habár az elcsendesedett családi otthon kiváló lehetőség lenne, hogy a szülők új életet leheljenek a házasságukba, és végre úgy lehessenek együtt, hogy nem a gyerekek szempontjai állnak az első helyen, a párok nagy része többnyire elbizonytalanodik a közös jövőt illetően. Egyszerre féltik a házasságukat és az önállóságukat, és újra meg kell találni az egyensúlyt az intimitás és a magánélet frontján.
A jó hír az, hogy a legtöbb szülő azért mégiscsak a lehetőségeket látja inkább a gyerekek távozásában. Sokan második mézesheteknek élik ezt meg, több idejük marad magukra, a hobbijukra, kedvteléseikre. Vagy, hogy újra megismerjék a házastársukat, akivel együtt élnek jó sok ideje, de hát annyi minden volt eddig, és olyan nehéz volt időt találni éppen egymásra. És hát lássuk be, a kölykök elég ügyesen el tudják uralni a család időbeosztását, költségvetését és társasági életét.
Tehát a 4 pozitív dolog
Tisztább lakás
Ha nincs gyerek, nincs vizes törülköző a padlón. Nem hevernek szanaszét kiürült müzlis dobozok, sem a szennyes ruhák. Sőt, koszos edény sincs a mosogatóban (bár én ezt semmivel sem látom alátámasztva).
Kevesebb főzés
A kölykök szerint teljesen oké szombat éjjel 11-kor kaját követelni, most mi van? Anya pedig beadja a derekát – inkább, mint eltakarítsa utánuk a romokat.
Vége a taxiszolgálatnak
Aki nem szorosan a belvárosban lakik, annak sajnos a fél életét az teszi ki, hogy a kölykeit leszállítsa különböző helyekre, vagy összeszedje őket onnan. Ennek most vége, kénytelenek lesznek maguk megoldani a kérdést.
Csöndesebb élet
A lábdobogás és ordítás: „Anyaaa, hol van a pénztárcám?”, a veszekedés és a hangos nyihogás hiánya azt is jelenti egyben, hogy van esély figyelemmel kísérni a tévéműsort fejhallgató igénybevétele nélkül is.
És a negatívok
A költségvetésen tátongó lyukak
Az albérlet, a tandíj, a tankönyvek és a megélhetés költségei, főleg ha több gyereket taníttatunk egyszerre, csákánnyal vernek léket a családi költségvetésen. Ez van.
A csönd
Oké, erről már volt szó a pozitívumok közt, valami köztes megoldás kellene. Mert amint kiteszik a lábukat az ajtón, az a bizonyos - korábban oly sokszor áhított - csönd egyszerre riasztó és síri lesz.
Nincs többé kifogás, hogy miért nem megyünk tornázni
Sajnos egy kiadós edzésre már az az idő is elég, ami azért szabadult fel, mert nem kell elmenni új zoknit venni a kölyöknek, vagy nem fogyott el megint a karton tej.
Több aggódás
Ha nincs szem előtt a kölyök, az ember még akkor is képes aggódni, ha nem jön azonnal válasz az üzenetére – az éjszaka közepén.
Kevesebb nevetés
Habár a házastársunknak is nyilván bírjuk a humorát (különben miért keltünk volna egybe?), a kölykök képesek minden átmenet nélkül sírva röhögő állapotba hozni a szüleiket.
Fizikai távolság
Na de mindehhez képest mégis a legnehezebb, hogy nem mehetünk át a másik szobába megölelni a gyerekünket, vagy együtt röhögni velük. Segítség!
