Yolanda Dominguez Niños vs. Moda című projektje keretében 8 éves gyerekeket kérdezett arról, hogy mit látnak ők a nagy divatmárkák plakátjain. A gyerekek nyilván nem ruhákat láttak, hanem embereket. Embereket fura helyzetekben. A Loewe földön ülő, arcát eltakaró modellcsajának például elsősegélycsomagot adtak volna, hogy meggyógyuljon, a Miu Miu modelljéről azt gondolták, hogy elcsúszott a frissen felmosott padlón vécére menet, a Pepe jeans plakátjával pedig - ahol két pasi pakol egy kukába egy nevető csajt - egyáltalán nem tudtak mit kezdeni. Miért nevet a nő? Mit csinálnak a férfiak? Vajon segítenek neki, vagy bántják? És mi történhetett a Vogue utcán kifacsart testtel heverő modelljeivel? Nyilván átment rajtuk egy teherautó.
A projekt érdekessége, hogy míg a férfiak például a Boss vagy a Dior plakátján menő szuperhősnek, FBI ügynöknek tűnnek, addig a modellcsajokkal kapcsolatban gyakran az ijedt, beteg, drogos, éhes jelzők hagyták el a gyerekek száját.
“A gyerekek megfogalmazták a képek üzenetét, és rámutattak arra, hogy ezek a reklámok milyen egyenlőtlenül kezelik a két nemet, mennyi rejtett erőszakot sugallnak a nők felé.” - állítja a művész - “ Gyakran mondták azt, hogy segíteniük kellene a nőn, miközben a saját álmaikat és céljaikat vetítették a férfiakról készült fotókra.”
Az aggasztó az egészben az, hogy a gyerekek akkor is nap mint nap találkoznak a képekkel, ha nem direkt mutogatja nekik egy művész, és akkor is lecsapódik ezeknek a képeknek az üzenete, ha nem kell kimondaniuk azokat. Ezek a rejtett üzenetek pedig formálják, alakítják azt a módot, ahogy a gyerekek a nemekre, a nemi szerepekre tekintenek fenntartva ezzel a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenséget.
