Két- vagy többnyelvű gyereknek lenni akkor igazán jó, ha a szülők hozzáállása következetes, vagyis ha tisztázzák, mikor, hol, kivel és milyen nyelven kommunikálnak a családtagok. A vegyes házasságokban ez általában úgy működik – feltéve, hogy legalább az egyik szülő beszéli a másik anyanyelvét –, hogy az anyuka vagy az apuka, illetve az adott szociokulturális környezet nyelve válik meghatározóvá.
De mi van akkor, ha a szülők nem (vagy nem igazán jól) beszélik egymás anyanyelvét, ráadásul a család egy harmadik, semleges országban él? Ennek jártunk utána Barancsi Boróka pszichológus segítségével.
Az egy személy – egy nyelv stratégiája
„A férjem, Juan spanyol állampolgár, de már itt, Svájcban született, úgynevezett secundo. Én 2004-ben jöttem ki dolgozni, és a munkahelyemen ismerkedtünk meg. Ötéves fiunkat és hároméves lányunkat spanyol, magyar és német (svájci német) nyelven neveljük. Egyértelmű számukra, hogy van a spanyol ág és a magyar ág, és egyforma szinten beszélik mind a három nyelvet” – kezdi mesélni Lorca Adrienn.
„Juannal egymással németül kommunikálunk, a gyerekekkel pedig mindenki a saját nyelvén társalog – kivéve akkor, ha valami olyan érdekes vagy fontos, például neveléssel kapcsolatos dolgot közlünk, amit mindenképpen szeretnénk, hogy anya vagy apa is megértsen. Nehogy az legyen, hogy én A-t mondok, apa meg B-t. De azért már sokszor megértjük egymás nyelvét is Juannal, nem mindig kell rögtön németre váltanunk" – fűzi hozzá Adrienn.
„Megesik, hogy kijavítjuk őket."
„Nem készültünk fel megrögzötten a három nyelvre való nevelésre, de azt fontosnak tartottuk, hogy születésüktől fogva a saját anyanyelvünkön beszéljünk a gyerekekhez. Először furának tűnik a helyzet, de megszokás kérdése: hamar belejön az ember és a többnyelvűség természetessé válik a családban. A német, pontosabban a svájci német nyelv is hamar az életük része lett, hiszen nagyon korán bekerültek a bölcsődébe. Rafael négy, Zoé hat hónapos kora óta heti két napot tölt ott, Svájcban ugyanis csak három hónap a szülési szabadság, és ha az anyukák nem akarják elveszíteni a munkahelyüket, akkor vissza kell menniük dolgozni."
„Eleinte féltem egy kicsit, hogy a gyerekek majd belekeverednek a három nyelvbe, de nagyon ügyesek, hiszen egyik pillanatról a másikra tudnak váltani a spanyol, a magyar és a német között. Persze azért megesik, hogy nem helyesen ejtenek ki egy-egy szót, ilyenkor kijavítjuk őket, és egy kicsit ismételtetjük velük azokat. Egy kis akcentust lehet érezni a beszédükben, de ez idővel változhat. Az is előfordul, hogy valamelyik kifejezést még nem ismerik magyarul, ilyenkor behelyettesítik azt némettel, vagy fordítva. A háromnyelvű környezet számukra teljesen természetes, mindig tudják, hogy kivel milyen nyelven értethetik meg magukat. Velem minden körülmények között magyarul beszélnek. Ha én esetleg németül szólok hozzájuk, mert azt szeretném, hogy a környezetem is megértse, mit mondok, ők ettől függetlenül magyarul válaszolnak" – mondja az anyuka.
Hiányos szókincs? Csak egy kis idő kérdése
„Rafael kicsit később kezdett el összefüggően beszélni, mint a korosztálya. Az egyik barátja, a szomszéd kisfiú két héttel idősebb nála, és ugyan nagyobb szókinccsel rendelkezik, de gond nélkül kommunikálnak. A gyerekeimnek mindent három nyelven kell megtanulniuk, ami lehet, hogy egy kicsit tovább tart, de már most mind a három nyelven nagyon ügyesen ki tudják fejezni magukat, elmondani, hogy mit éreznek vagy gondolnak. Vannak szavak, amiket csak németül ismernek, mert azokat a bölcsődében használják, és amikor nekem mesélnek, akkor megmondom nekik a szó magyar megfelelőjét, a következő alkalommal pedig már ugyanúgy magyarul mondják. Hihetetlen, hogy milyen fogékonyak, minden apró részletre emlékeznek!"
Mi lesz a szülők kultúrájával?
Sokan úgy vélik, a harmadik kultúrájú gyerekek anyanyelv nélkül nőnek fel.
„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nekik három anyanyelvük van. A kultúrához való kötődés azonban nálunk még nem aktuális téma, mivel Zoé és Rafael még kicsik ahhoz, hogy megértsék, ez mit jelent. A férjemmel eldöntöttük, hogy Svájcban fogunk élni, a gyerekek itt járnak óvodába, majd iskolába, és valószínűleg nekik már ez lesz az otthonuk. Természetesen mesélünk nekik a saját gyökereinkről is, hogy tudják, mennyire más apa és anya szülőhazájában az élet, de ebben egyelőre a magyar és spanyol meséknél, mondókáknál és daloknál tartunk. A nemzeti ünnepeket persze mindig megtartjuk, ha pedig később mélyebben is érdekli majd őket a szüleik kultúrája, a történelem, a földrajz vagy az irodalom, bőven lesz lehetőségük megismerni. Van nálunk egy magyar közösség, ahol minden második szerdán magyar óvodát, minden második szombaton pedig magyar iskolát tartunk. Apai részről is van erre lehetőség: minden szerda délután, amikor nincs tanítás, a spanyol gyerekek spanyol nyelvű iskolába járhatnak, ahova a férjem is járt. A nagyszülőket egyébként évente többször is meglátogatjuk, Zoé és Rafael számára pedig külön öröm, hogy hol Spanyolországban, hol Magyarországon nyaral a család” – meséli Adrienn.
Mi az az anyanyelv?
Definíciótól függően az anyanyelv az a nyelv,
- amelyet életünk során először sajátítunk el,
- amellyel azonosulunk,
- amivel mások azonosítanak bennünket,
- amelyet leggyakrabban használunk,
- amelyet legjobban ismerünk.
Bármelyik definíciót is vesszük alapul, lehetetlennek tűnik anyanyelv nélkül felnőni. Más megközelítésből – abszolút értelemben – lehetetlen a szülők kultúráján kívül élni, hiszen a nyelven keresztül részesülünk a kultúrából, a nemzeti identitásból, és a családon keresztül sajátítjuk el az adott nemzetre jellemző szokás- és gondolati mintákat.
A szülővel való kommunikáció ráadásul az érzelmi fejlődés szempontjából is meghatározó. Az érzelmeink kifejezése pedig anyanyelvünkön történik a legtermészetesebben, hiszen mi is így tanultuk őket, így raktároztuk el legkorábbi emlékeinket – mondta a Díványnak Barancsi Boróka pszichológus.
Mi számít következetes szülői magatartásnak?
„Bármilyen stratégiát követünk, ahhoz igyekezzünk ragaszkodni: elkülöníthetjük a nyelveket időben (pl. hétközben magyar, hétvégén angol nyelv használata), térben (otthon magyar, nyilvános helyen angol), helyzetek (tanulás közben angol, játék alatt magyar) vagy személyek (apával angolul, anyával magyarul) szerint. A másik alapelv, hogy a nyelv soha ne legyen a kirekesztés eszköze: ne használjuk arra, hogy titkolózzunk vagy a másik szülőről beszéljünk a háta mögött, például Rendben, megnézheted a filmet, de apád ne tudjon róla! Amikor két alapelv ütközik egymással, érdemes fordításhoz folyamodni. Ha éppen nevelési céllal beszélgettem el a lányommal, fontos, hogy a másik fél is tudja, miről esett szó" – figyelmeztet a szakértő.
Minél természetesebb, annál jobb
„A többnyelvűség nemhogy nem hátrány, de kifejezetten előnyös mind a verbális (beszéd), mind a kognitív (figyelem, gondolkodás, emlékezet) fejlődésére nézve. Neurobiológiai kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek a felnőttekhez viszonyítva viszonylag egyszerűen tanulnak meg új nyelveket: egy kétéves gyermek agyában másfélszer annyi neuroszinapszis (idegsejtek közötti kapcsolat) található, mint egy felnőttében, ami bőven elegendő nemcsak a második, de akár egy harmadik, vagy még több nyelv elsajátításához is” – magyarázza Barancsi Boróka.
„Egy adott nyelv anyanyelvi szintű elsajátításához azonban az ébren töltött órák legalább egyharmadát kell az adott nyelvi környezetben eltöltenünk. Egy mesterségesen nyelvet tanuló gyermek esetében ez nehezen megvalósítható. Ugyanakkor, amíg a többnyelvű környezetben nevelkedő gyermekek egyszerre számtalan forráson keresztül tanulják a nyelvet (otthon, óvodában/iskolában, kortársaktól, médián és mindennapi érintkezéseken keresztül), addig a mesterséges nyelvtanulás esetén ez egy-két (nyelvtanár/szülő, média) forrásra korlátozódik. A több forrás pedig egyben szélesebb szókincset jelent, így a többnyelvű környezetben nevelkedő gyermekek mindenképpen hatalmas előnyben vannak” – fűzi hozzá a szakértő.
Javítsuk ki a gyereket, vagy hagyjuk rá?
Ha egynél több ábécé elsajátítására van szükség, az több energiaráfordítást, dupla vagy tripla annyi szó megtanulása pedig kétszer, illetve háromszor annyi időt igényel. Ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy a többnyelvűség megkönnyíti magának a nyelv természetének a megértését, ami végeredményben javítja a verbális készséget.
A szakember azt javasolja, legyünk tekintettel gyermekünk önérzetére: ha állandóan kijavítgatjuk, vagy addig ismételtetünk vele egy kifejezést, amíg nem mondja azt helyesen, könnyen megtörhetjük az önbizalmát, illetve elvehetjük a kedvét a nyelvtanulástól. Ha például kérdez valamit, de nem a megfelelő nyelven, vagy helytelenül, ismételjük meg helyesen a kérdést és válaszoljunk rá. A türelem, a jutalmazás és a motiválás mindig célravezetőbb, mint a javítgatás vagy a kritizálás.
„Arra is ügyelnünk kell, hogy a gyermekkel való kommunikáció során mi magunk ne váltogassuk véletlenszerűen a nyelveket, hiszen ezzel csak összezavarjuk és megnehezítjük számára a több nyelvi rendszer elkülönítését" – figyelmeztet Barancsi Boróka.
A testvérek nyelvi fejlődése is eltérhet
A lányok nyelvi érése általában gyorsabb, így az életkorral járó nyelvfejlődési eltérések mellett nemi különbségek is előfordulhatnak. Emellett befolyásolhat a gyermek családban vagy iskolában betöltött szerepe (pl. fordít a fiatalabb testvérnek), a családi dinamika (melyik szülővel van koalícióban, melyik ellen lázad stb.), az adott kultúrához való kötődésének erőssége (barát, kedvenc író, gyerekkori emlékek), illetve itt is léteznek egyéni különbségek, akárcsak az egynyelvű gyerekek esetében (az egyiküknek a matek, míg a másikuknak az irodalom megy jobban).
Gyökerek és beilleszkedés
A nyelv a kultúra, a nemzeti identitás közvetítő eszköze is, erős identitástudat nélkül pedig nem létezik egészseges önbizalom. Téves elképzelés, hogy az asszimiláció (beolvadás, a származási kultúra feladása) segítené elő a társadalomba való sikeres beilleszkedést. Kutatások bizonyítják, hogy minél pozitívabb az egyén nemzeti identitása, annál erősebb kapcsolatot képes kialakítani más etnikai csoportokkal.
A kisebbségnek számító szülők saját kulturális örökségének átadását sohasem lehet elég korán kezdeni, ugyanakkor az ismeretek jellege mindig alkalmazkodjon a gyermek korának megfelelő értelmi szinthez. Így kezdődhet a különböző gyermekmondókák, versikék megismerésével, majd jöhetnek a népmesék, rajzfilmek, népdalok.
Általában kamaszkorban erősödik fel az igény, hogy megismerjük a gyökereinket, hogy honnan jöttünk, mit jelent az adott kultúrához való tartozás. Ilyenkor tehát nyitottabbak lehetnek a fiatalok a kultúrára, az irodalomra vagy a történelemre. Ugyanakkor egy ezzel ellentétes tendencia is megjelenik: rendkívül felértékelődik a csoporthoz való tartozás. Ez azt jelenti, hogy a tinédzser mindent megtesz, hogy ne legyen más, ne lógjon ki a csapatból, azaz, hogy kortársai elfogadják.
„Nagyon jó áthidaló megoldást jelenthetnek ilyenkor a kisebbségi közösségi helyek (pl. a Londoni Magyar Iskola) vagy vallási közösségek, ahol egyszerre élhetik meg az adott kultúrához és a kortársakhoz való tartozást" – mondja a szakértő.
Kulturális különbségek a vegyes házasságban
A nézeteltérések megelőzésében elsődleges szerepe van a szülők egymás iránti tiszteletének, kölcsönös megértésének és elfogadásának. Ha a kapcsolatban a kommunikáció jól működik, lehetőség van rá, hogy a kényes kérdésekben előre megállapodjunk: Meg legyen-e keresztelve a gyermekünk? Milyen nyelven beszéljünk otthon? Hogyan tudjuk biztosítani, hogy a gyermek mindkettőnk anyanyelvét elsajátítsa? Melyik évben hol töltsük az ünnepeket és a nyári szünetet? stb. „Fontos, hogy legyünk rugalmasak és lássuk be, nem kaphatunk meg egyszerre mindent. Vitassuk meg, hogy melyek az egyik vagy másik fél számára különösen érzékeny pontok és tegyünk engedményeket a számunkra kevésbé meghatározó kérdésekben" – javasolja Barancsi Boróka.
Hosszú távon is működnie kell
„A nyelvtudás fenntartását – akárcsak a megszerzését – két rendkívül fontos tényező, a motiváció és a gyakorlás határozza meg. Ha valamelyik hiányzik, a tudás könnyen elvész. Ha a kamasz cikinek érzi magyar származását, vagy a szűk családon kívül haszontalannak találja az anyanyelvét, könnyen átpártolhat a többségi nyelvhez. Míg ha erős szálak (rokonok, barátok) kötik Magyarországhoz, személyiségének meghatározó része a magyar identitás, és a családon kívül is része egy magyar közösségnek, akkor adottak számára a nyelv gyakorlásának lehetőségei – amelyek egyben motivációt is jelentenek.
Bárhogyan is éljük meg bevándorló identitásunkat - büszkék vagyunk magyarságunkra, vagy éppen kisebbségi komplexussal küzdünk, tiszteljük és elismerjük befogadó országunk értekeit, vagy dühvel, megvetéssel, gúnnyal viszonyuljunk hozzá – fontos, hogy tisztában legyünk vele: mindezen érzéseinket a gyermekeinknek is átadjuk” – figyelmeztet a szakértő.
„Nemzeti tudatra nevelésüket illetően tartsuk szem előtt, hogy a szabad akaratból meghozott döntés általában időtállóbb, mint a kényszer. Éppen ezért kínáljunk alternatívákat, és engedjük, hogy gyermekeink egy bizonyos kor után maguk döntsék el, mi a számukra legmegfelelőbb választás. Ha azt szeretnénk, hogy megfelelő önbizalommal legyenek képesek beilleszkedni szociokulturális környezetükbe és jól érezzék magukat abban a szociokulturális közösségben, ahol élnek, tiszteljük befogadó országunkat és ápoljuk gyökereinket, hiszen azok az ő gyökereik is.”
