A szoptatás kezdete körüli egyik leggyakoribb probléma a mellbimbók fájdalmassága, érzékenysége. A dolog többnyire átmeneti, de azért eléggé megkeserítheti az anya életét, ráadásul a szoptatás későbbi szakaszaiban is előfordulhat. Hogyan lehet megelőzni? Mennyi fájdalom a "normális"? Mit csináljuk, ha fáj, de nem akarjuk feladni a szoptatást? Elmondjuk.
Bizonyos fokig normális
A tipikus, kezdeti, átmeneti mellbimbófájdalom többnyire nem valamilyen, a háttérben álló probléma jele, csupán arról van szó, hogy bőrünk még nem alkalmazkodott a kisbaba által kifejtett igénybevételhez. Mint amikor egy új cipő kitöri az ember sarkát.
A kezdeti, átmeneti fájdalomra a következő jellegzetességek igazak: a fájdalom a mellre helyezés pillanatában jelentkezik, és ahogy a baba elkezd szopni, nagyjából fél perc után csökken, majd múlik. Ez a fajta probléma általában a baba születése utáni harmadik napon válik kifejezetté - eddigre dörzsölődik ki a mellbimbónk annyira, hogy már fájjon - , de szerencsére jó hírünk is van, csak két hétig kell elviselni, utána rendes esetben magától elmúlik.
Ez nem jár vérzéssel és nincs a mellbimbón szemmel látható sérülés sem. Erre az átmeneti fájdalomra nem jellemző, hogy az etetés során végig fennáll, és két szoptatás között sem illik fájdalmat éreznünk.
Ha az egész szoptatás alatt fáj, vagy két etetés között is fáj, illetve ha a mellbimbónk sebes, hólyagos, gyulladt, vagy ha a fájdalom annyira intenzív, hogy már-már elviselhetetlen, akkor valószínűleg nem a "sima" kezdeti nehézségekkel állunk szemben.
Ilyen esetekben érdemes szoptatási tanácsadót keresni, hiszen ki kell deríteni a fájdalom hátterében álló okokat és azokat kell orvosolni. Ha az etetések alatt/között végig fennálló, kibírhatatlan fájdalomra, hólyagos, sebes mellbimbónkra a védőnőnk, anyánk, vagy barátnőink csak legyintenek, mondván, majd megszokod, ez ezzel jár - ne hagyjuk annyiban, hanem igyekezzünk szakmai segítséggel kideríteni, mi okozhatja a problémát.
Derítsük ki az okokat!
A fájdalmas szoptatás hátterében gyakran helytelen mellrehelyezési technika áll. Ha ugyanis a baba csak az ember mellbimbóját veszi a szájába és azt szívja, akkor az egyrészt nagyon fájdalmas, másrészt nem annyira hatékony. A szoptatás akkor megy jól, ha a baba a mellbimbó körüli bimbóudvart is a szájába veszi.
Ez leírva viszonylag egyértelműen hangzik - bevallom, én mindaddig azt hittem, hogy így csináljuk a gyerekkel, amíg egy szoptatási tanácsadó meg nem mutatta a valóságban és rám nem cuppantotta a babát, ezúttal helyesen. Egyszer kellett csak megmutatni élőben, utána már tudtuk, de a könyvek, fotók nem segítettek, csak a személyes, való életbeli demonstráció. A helyes mellre helyezésről egyébként részletesen olvashatunk itt.
A fájdalom mögött anatómiai problémák is állhatnak, mindkét részről. Gyakran fájdalmas szoptatáshoz vezet a lapos mellbimbó, illetve a nem túl kifejezett befelé forduló mellbimbó (a valódi, nagyon befele forduló lehetetlenné is teheti a szoptatást).
Ami a baba oldalát illeti: szoptatási nehézségeket okozhat a lenőtt nyelvfék, vagyis az, ha a baba nyelve túlságosan elöl tapad a szájfenékhez. Ilyenkor a baba nem tudja rendesen a szájába venni a mellbimbót, és nem tud elég hatékony szívóhatást kifejteni, és próbálkozásaival fájdalmat okozhat. A nyelvféket ilyen esetben el szokták vágni, ez egy egyszerű beavatkozás. A lenőtt nyelvfék viszonylag gyakori, a babák 1-2 százalékát érinti. Ha a probléma nagyon kifejezett, az később, a beszédtanulás során is gondot okozhat, tehát minél korábban felismerjük, annál jobb.
A mellbimbó fájdalmasságát a fentiek mellett leggyakrabban valamilyen gombás fertőzés, leggyakrabban szájpenész okozza. Előfordul, hogy ennek nincs külső jele, az egyetlen tünet a fájdalom, de jelentkezhet emellett viszketés, a bimbó rózsaszín elszíneződése. A baba szájában kis, fehér foltok, felrakódások jelezhetik a problémát. A szájpenész egyáltalán nem súlyos, de igen makacs betegség, gyakran több hétig kell kezelni. Kezelése egyszerű: az orvos által felírt oldattal kell lemosni a mellbimbót, illetve kitörölni a baba száját. Nem kell abbahagyni miatta a szoptatást.
Mit tegyünk és mit ne?
Az okok kiderítése mellett néhány életvezetési tanáccsal tudunk javítani a helyzeten. A mellbimbó érzékenységét növeli mind a bőr kiszáradása, mind annak folyton nedvesen tartása. ezért nem javasolják ma már azt a régi gyakorlatot, amikor hajszárítóval szárították szoptatás után a mellbimbót. Az antibiotikumos, illetve fájdalomcsillapító tartalmú kenőcsök sajnos nem sokat érnek, ráadásul ezeket a szoptatás előtt le kell mosni a mellünkről, ami napi sokszori szoptatás során elég macerás tud lenni.
A mellbimbók érzékenységét rontják a szoros melltartók, szoros ruhák, a levegőtlenség, ezért amennyire csak tehetjük, igyekezzünk melltartó nélkül járni. A baba születése utáni első két hét többnyire úgysem a házon kívüli programokról szól, otthon pedig erre az átmeneti időszakra elég lehet egy könnyű pamutból készült, lenge, bő póló. A legjobbat akkor tesszük a mellünkkel, ha két szoptatás között teljesen fedetlenül hagyjuk: a szabad levegőn való szellőztetés oldja meg a leghamarabb a problémát.
Kenjük? És ha igen, mivel kenjük, és mivel ne?
Az érzékeny, berepedezett mellbimbó kezelésre két dolgot ajánlunk: az anyatejet és a lanolinos kenőcsöt. A szoptatás végén a mellbimbóra kent pár csepp anyatej enyhe gyulladáscsökkentő, szövetregeneráló hatásánál fogva sokaknak elég is, és jól kezeli a problémát.
Ha ezt kevésnek érezzük, akkor vásároljunk gyógyszertári minőségű, sterilizált, 100 százalékos lanolint: ezt vehetünk a gyógyszertárban kis tégelyben, de több szoptatási segédeszközöket gyártó cég is forgalmaz színtiszta lanolint tartalmazó kenőcsöt: Magyarországon Purelan, HPA Lanolin és Lansinoh néven kapható tiszta lanolin, nem kis összegért.
A kereskedelemben kapható mellbimbóápoló krémek többségébe a lanolin mellett valami mást is tesznek, ezért mindig alaposan olvassuk el a krém összetételét. A kókuszolaj, napraforgóolaj, aloe vera-tartalmú krémeket biztonságos használni, és nem kell lemosni a szoptatás előtt.
Ugyanakkor kerüljük a kőolaj- vagy más ásványi olaj-alapú kenőcsőket (a vazelin is ezek közé tartozik). Súlyosabb, vagy fertőzéssel kombinált esetekben előfordulhat, hogy hámosító vagy fertőtlenítő-tartalmú krémet rendel orvosunk, de ezeknél már nagyon kell figyelni arra, hogy a kenőcsöt szoptatás előtt mindig lemossuk a mellbimbóról.
