Ha nehezen jön a baba, a meddőségi kivizsgálás egy pontján a nőt szinte biztosan elküldik petevezeték-átjárhatósági vizsgálatra. A petevezeték átjárhatóságát azonban többféle módszerrel is meg lehet vizsgálni - mindegyiknek megvan az előnye és hátránya. Összeszedtük, melyek a leggyakoribb vizsgálati módszerek, segítünk eligazodni, melyik fájdalmas, melyik hatékony, melyik drága, és ahol lehet, személyes élménybeszámolókkal is szolgálunk.
Mi az a petevezeték és miért kell átjárni?
A petevezeték, más néven méhkürt vagy tuba a hasüreget és az ott elhelyezkedő petefészkeket a méhüreggel összekötő csőszerű szerv. Szerepe, hogy peteéréskor a petefészekből kiszabaduló petesejtet beszippantsa és elkezdje a méh ürege felé szállítani. A megtermékenyülés legtöbbször már itt, a petevezetékben megtörténik, vagyis itt találkozik a petesejt a hímivarsejttel. A megtermékenyült pete aztán tovább szállítódik a méhbe, ahol beágyazódik. Értelemszerűen kettő darab petevezetékünk van, egy a jobb, és egy a bal oldalon.
Ha egyik vagy mindkét petevezeték elzáródik, az a fogamzóképesség csökkenéséhez, illetve meddőséghez vezethet. Meddő párkapcsolat esetén az esetek körülbelül harmadában a nő szervezetében található a meddőség oka, és ezen esetek körülbelül ötödében a meddőség a károsodott petevezetékre vezethető vissza.
A petevezeték elzáródása sokféle okból megtörténhet: korábbi kismedencei gyulladás, fertőzés, endometriózis, korábbi hasi műtétek okozta összenövések, fejlődési rendellenességek. Mivel az elzáródás tünetet (a meddőségen kívül) nem okoz, és a szokványos képalkotó eljárásokkal (sima, hétköznapi röntgen vagy ultrahang) nem lehet kimutatni, ezért gyanú esetén különleges vizsgáló módszerekre van szükség. A vizsgálat történhet röntgennel, ultrahanggal, valamint laparoszkópos műtét során.
1. Röntgenes vizsgálat: HSG
A HSG rövidítés, jelentése hysterosalpingographia, azaz méh- és petevezetékfestés. A "festést" kontrasztanyaggal végzik, amelynek útját röntgenvizsgálattal követik.
A vizsgálat során a méhbe egy katétert (rugalmas cső) juttatnak, amelyen keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek a méh üregébe. A kontrasztanyag valójában nem "festi meg" a méhet és a petevezetékeket, csupán keresztüláramlik rajtuk, és mivel a röntgensugarakat elnyeli, ezért a röntgenen kirajzolja a méhüreg alakját. Ha a petevezetékek nincsenek elzáródva, akkor a kontrasztanyag a másik végüknél, a hasüregben is megjelenik és ez is látszik a röntgenen.
Különbségek lehetnek abban a tekintetben, hogy a kontrasztanyagot mekkora nyomással fecskendezik át a petevezetékeken - nagyobb nyomás esetén ugyanis az enyhe elzáródásokat a folyadék nyomása legyőzheti. Fontos hangsúlyozni, hogy a petevezeték nem egy egyszerű cső, hanem egy érzékeny funkcionális egység, ezért ha az eredetileg károsodottnak vélt petevezeték az alkalmazott nagyobb nyomás hatására átjárhatóvá is vált, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy funkcióképes.
A módszer előnye, hogy olcsó, és a beteg számára TB-kártyával ingyenes. Általában nem igényel kórházi befekvést, hanem járóbetegként vagy egynapos sebészet keretében elvégezhető. Hátránya, hogy az esetleges eltéréseket nem lehet egyúttal kezelni is, és hogy röntgensugárzást használ. Sokan fájdalmasságára is panaszkodnak, ebben a tekintetben azonban elég nagyok az egyéni különbségek, átjárható petevezetékek esetén teljes egészében fájdalommentes is lehet a vizsgálat.
Dóri beszámolója a HSG-ről:
"A nőgyógyászom küldött el, TB-re csinálták a területileg illetékes kórházban, úgy másfél évvel ezelőtt. Előtte sokakat megkérdeztem, és nagyon vegyes véleményeket hallottam, volt, akiknek egyáltalán nem fájt, és volt, akiknek igen, szóval azért eléggé tartottam a dologtól.
A vizsgálat úgy kezdődött, hogy betoltak egy műtőbe, ez is elég ijesztő volt, és ott érzéstelenítő injekciót kaptam. Ezt valahol belül, a méhszájam környékén szúrták be, hát nem volt egy jó érzés. Utána betették a katétert a méhembe, az nem fájt, csak kellemetlen volt. Ezután fogtak és áttoltak a röntgenbe, ami a mi kórházunkban egészen máshol van, egy másik épületben, szóval liftbe be, alagsor, mindenféle folyosókon jobbra-balra, másik lifttel fel, még öt-hat kanyar és ott is voltunk. Lehet, hogy ez csak nálunk van így, ahol a barátnőm csináltatta, ott egy helyen volt minden.
A röntgenben lefektettek, és bevezették a katétereken keresztül a kontrasztanyagot, az először nem fájt, aztán egyszer csak úgy éreztem, mintha szét akarna robbanni a hasam, aztán egyszer csak elmúlt hirtelen a fájdalom. Utána már csak picit görcsöltem, mint egy enyhébb menzesznél.
Szóval nem volt éppenséggel jó élmény, de legalább nem tartott sokáig, utána még pihentettek azt hiszem két-három órát, aztán kísérővel hazaengedtek.
A leletért később kellett visszamenni, és sajnos azt mutatta, hogy mindkét petevezetőm el van záródva, ami akkor teljesen kiborított, de így utólag már örülök, hogy időben kiderült - azonnal küldtek lombikra, és az első lombikból megszületett a két lányom, szóval azóta kissé megváltozott az élet."
2. Ultrahangos vizsgálat: HyCoSy
A rövidítés a hystero-salpingo contrast sonographia kifejezésből ered, ami magyarul azt jelenti, hogy a méh- és petevezeték vizsgálata kontrasztanyagos ultrahanggal. A művelet hasonlít a jól ismert ultrahangvizsgálatra, amikor zselével kenik össze a hasunkat és azon mozgatják az ultrahangfejet, csakhogy itt az ultrahangfej a hüvelyben lesz és vizsgálat előtt folyékony kontrasztanyagot juttatnak a méhbe.
A kontrasztanyag természetesen bonyolítja a vizsgálat menetét, hiszen a szokványos ultrahangtól eltérően több előkészületre van szükség. A vizsgálat előtt hüvelyi ultrahang készülhet, majd egy katétert (hajlékony, műanyag csövet) juttatnak a méhbe a méhszájon keresztül - ez kellemetlen érzés. A katéteren keresztül juttatják be a folyékony kontrasztanyagot, amelynek útját hüvelyi ultrahanggal ellenőrzik. A kontrasztanyag útját követve kirajzolódik a méh, és jó esetben a folyadék tovább áramlik a petevezetékekbe is. Ha nem áramlik tovább, az jó eséllyel elzáródást jelez.
A vizsgálatot követően körülbelül fél óra pihenésre van szükség, kórházi befekvésre azonban szerencsére nincs, a vizsgálat járóbetegként végezhető.
A szövődmények ritkák, de előfordulhat allergia a kontrasztanyaggal szemben, a vizsgálatot követően gyulladás, illetve nagyon ritkán a méhfal sérülése is. A vizsgálat előnye, hogy nem éri röntgensugárzás a petesejtjeinket, és hogy sokak szerint kevésbé fájdalmas, mint a röntgenes verzió. További előny, hogy nincs szükség műtétre, kórházi befekvésre.
A hátrányok közül megemlítendő, hogy a vizsgálat csak akkor ad értékelhető leletet, ha azt valóban megfelelően képzett szakember végzi. Hátránya továbbá, hogy csak nézni lehet, beavatkozni nem: vagyis ha a lelet valamilyen eltérést mutat, annak megjavítására nem ad lehetőséget a módszer. A TB pedig csak igen kevés helyen támogatja, és a kontrasztanyag drága: a vizsgálatot főleg magánklinikákon érhetjük el, több tízezer forintért.
Eszter beszámolója a vizsgálatról:
"Egy magánintézményben mentem el az ultrahangos átjárhatóságira, nagyjából ötvenezer forintba került. Először egy nagyon alapos hüvelyi ultrahangos vizsgálatot csinált az orvos. Ezután jött egy másik orvos, aki magát az átjárhatóságit csinálja, és elmondta, nagyjából mi vár rám. Egy szokásos nőgyógyászati vizsgálószékben feküdtem, és először csak feltárták és bevilágították a szóban forgó részemet, és ez sajnos eléggé fájt. Vagyis így utólag azt hiszem, a fájdalmas rész az lehetett, amikor a méhszájon keresztül bedugta a csövet. Tényleg nagyon rossz volt, viszont maximum fél percig tartott csak, de lehet, hogy még annál is kevesebb, mire felszisszentem volna, már elmúlt.
Ezután kezdte el adagolni a kontrasztanyagot, és ez viszont már egyáltalán nem volt fájdalmas, közben a hüvelyi ultrahanggal követte, és én is láttam a monitoron, amit ő. Persze én nem tudtam értelmezni, de megmutatta, hogy lám, itt az egyik petevezetéken megy át a kontrasztanyag, itt a másikon. Vagyis szerencsére semmi gond!
Maga a vizsgálat úgy tíz percig tartott nagyjából, utána valamennyit még ott kellett pihenni, aztán hazamehettünk, kísérő kellett hozzá, mert állítólag nagyritkán előfordul, hogy valakinek leesik a vérnyomása és az nem túl ideális, ha mondjuk épp vezet. Nálam semmi ilyesmi nem volt, egy-két napig volt folyásom utána, és ennyi."
3. Méhtükrözés: HSK
A HSK (hiszteroszkópia) méhtükrözést jelent. A folyamat során a méhnyakon keresztül felvezetnek a méhbe egy kis kamerát és azzal körülnéznek. Ahhoz, hogy jól lehessen látni a méhüreget és a petevezetékek száját, előtte feltöltik a méhet folyadékkal.
A méhtükrözésnek többféle verziója is létezik, attól függően, hogy pontosan milyen eszközt vezetnek be a méhbe, azaz mivel "tükröznek". A hagyományos verziót altatásban végzik egy normál méretű endoszkópos eszközzel - ennek előnye, hogy ha valamilyen eltérést találnak, akkor egyúttal operatív eszközökket is fel lehet vezetni a méhbe és többnyire meg is lehet oldani az adott elváltozást (miómákat, méhsövényeket, polipokat lehet így eltávolítani).
A könnyedebb verzió az úgynevezett office hiszteroszképia: ilyenkor egy, a szokásosnál vékonyabb száloptikát vezetnek fel, ehhez nem kell altatás, viszont vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak korlátozottan lehet vele operálni.
A méhtükrözés során elsősorban magát a méh üregét lehet áttekinteni, a petevezetékek állapotáról indirekt információt ad, ha a méhkürtök szájadékánál áramlás látható, azonban ez a módszer a petevezetékek átjárhatóságának megállapítására önmagában nem alkalmas. A hagyományos, altatásos méhtükrözést gyakran kombinálják LSK-val, vagyis hastükrözéssel (lásd mindjárt), mivel a kettővel együtt lehet igazán alaposan áttekinteni a kismedencei viszonyokat.
4. Hastükrözés: LSK
A hastükrözés vagy laparoszkópia altatásban végzett műtétet jelent, amelynek során a hasfalon ejtett pici metszéseken keresztül vezetnek eszközöket a hasüregbe. Ha a bevezetett eszközökkel csupán körülnéznek, akkor diagnosztikus, ha műtenek is, akkor operatív laparoszkópiáról beszélünk.
A beavatkozás különféle előkészületeket és kórházi felvételt igényel. Előtte altatóorvossal is zajlik egy konzultáció, hiszen altatásban történik az eljárás. A műtét előtt már nem szabad enni, a páciens beöntést kap, mert a teli belek rontják a láthatósági viszonyokat a kismedencében. Közvetlenül a műtét előtt már inni sem szabad, a műtőben pedig infúzióban folyadékot és altatószert kap a páciens.
A műtét során alapesetben három metszést ejtenek a hasfalon, és a hasüreget széndioxiddal töltik fel, hogy jobban áttekinthetővé váljon. A petevezetékek átjárhatóságát festék átáramoltatásával vizsgálják meg (ezt nevezik kromopertuberációnak).
A folyamat során a petevezetékek átjárhatóságán kívül jól áttekinthetőek a petefészkek és a méh külső fala is, így fény derülhet endometriózisra, miómákra, összenövésekre. Ilyen esetben az addig diagnosztikus műtét terápiássá válhat, hiszen egy újabb eszközzel az operáló orvos el tudja távolítani a miómát vagy az endometriózist, oldani tudja az összenövéseket.
A műtét előnye, hogy különösen méhtükrözéssel kombinálva a lehető legtöbb adatot szolgáltatja, vagyis mind a méhben, mind a kismedencében lévő, addig rejtve maradt elváltozások felfedezhetőek általa. További előnye, hogy sok felfedezett elváltozás azonnal meg is oldható, azaz nem kell egy külön, következő műtétig várni az endometriózis vagy az összenövések megoldásával.
Hátránya természetesen az, hogy mint minden műtét, így ez is magában hordozza szövődmény (pl. vérzés, bélsérülés, méhperforáció, illetve altatásos szövődmények) lehetőségét, a legtöbb kórházban néhány napos kórházi befekvést igényel, és jobban igénybe veszi a páciens szervezetét, mint a járóbetegként végzett képalkotó vizsgálatok.
Elli beszámolója a kombinált HSK+LSK-ról:
"A műtétet a meddőségi centrum orvosa javaslatára végezték, és egy állami egészségügyi intézményben került rá sor, TB-re. A beavatkozást egyébként én választottam: a meddőségi centrum orvosa tájékoztatott a szóba jövő lehetőségekről, és úgy tűnt, ez az a módszer, ami a leginkább informatív, és ami egyben kezelési lehetőség is.
Persze, az altatástól kicsit féltem - ki nem? - de úgy gondoltam, öreg vagyok már ahhoz, hogy részeredményeket nyújtó vizsgálatokkal húzzam az időt. Szóval befeküdtem a kórházba, délután négy után már nem ehettem, a nővérek adtak egy beöntést meg egy borotvát, és megkérdezték (de tényleg segítőkészen), hogy magam szeretném-e leborotválni magamat vagy segítsenek.
Másnap reggel már inni sem volt szabad, viszont kaptam egy enyhe nyugtató tablettát és aztán átkísértek a műtőbe. Ott lefektettek egy, a nőgyógyászati vizsgálószékhez hasonlító ágyra, a fejemhez odajött az altatóorvos, és megkérdezte, miről szeretnék álmodni. Itt lefagytam, mire ő javasolta, hogy álmodjak csecsemőkről, és nagyjából ez az utolsó emlékképem, utána már aludtam is.
Az intenzív osztályon ébredtem fel, ugyanis a műtét után pár óráig még itt figyelik meg az embert. Kaptam infúzióban cukrot, egy nővér kivette belőlem a katétert, amit addig nem is tudtam, hogy viselek, majd elkísért a csapig megmosakodni.
Amikor kiderült, hogy erre képes vagyok, akkor vissza is kísértek a saját kórtermembe, a kórháziból átöltöztem a saját hálóingembe, és a tanácsokat követve sok folyadékot ittam, pihentem, aztán óvatosan sétálgattam. Jóval nehezebbnek, bonyolultabbnak és fájdalmasabbnak gondoltam ezt az egészet, ehelyett délután négykor már a büfében kávéztam, két nap múlva pedig hazaengedtek azzal, hogy hétfőn már mehetek dolgozni, pár napig még ne fürödjek kádban, pár hétig ne sportoljak és egy hónapig ne szexeljek.
A rákövetkező napokban azért picit fel voltam puffadva, kicsit fájt a vállam (ezt állítólag a hasba fújt széndioxid okozza), és enyhe folyásom volt, meg görcsölgetett a hasam, de mindez max 3-4 napig tartott.
Ami az eredményt illeti: találtak egy nagyon kicsi endometriózist, amit el is távolítottak, és egy nagyon kicsi miómát, amit szintén kivettek. Az orvos szerint ezek közül egyik sem elég ok a meddőségre, a petevezetékeim pedig átjárhatóak, így a meddőség okát nem találták meg.
Így aztán elő is jegyeztek inszeminációra két hónappal későbbre, csakhogy erre már nem került sor, mert közben spontán teherbe estem otthon, a hagyományos módszerrel. Szóval valószínűleg mégis volt köze az addigi kudarcoknak azokhoz a pici elváltozásokhoz, vagy csak véletlen egybeesés, nem tudom. Lényeg, hogy túl vagyunk rajta."
