Legelőször nagyon menő dolognak találtam a drezdai Rossmann gyerekbarát megoldását: még a legelső kirándulásunk alkalmával ugrottunk be az egyik plázába műanyag kiskanalakért, akkor vettük észre, hogy a drogéria közepén egy pelenkázó asztal áll. A pelenkázásra kialakított részen nemcsak a Rossmannban árult pelenkákat lehet kipróbálni mindenféle méretben, hanem a törlőkendőket és a kenőcsöket is a legnagyobb természetességgel lehet használni.
Meggyőződésem volt egyébként, hogy mindez tényleg csak a termékpróba miatt van így, aztán, amikor Szászországba költöztünk, kiderült, hogy a legtöbb helyen valóban a drogéria asztala helyettesíti a pláza pelenkázó helyiségét.
Nem szeretek vásárolgatni, kisgyerekkel meg pláne nem, törvényszerű dolog ugyanis, hogy ha egy pelenkás gyerekkel vesszük nyakunkba a bevásárló központ, akkor már az első tíz perc után telecsinálja a pelenkáját. Így történt ez akkor is, amikor Freitalban kezdtük el keresni a pelenkázót a plázában, és megdöbbenve vettük tudomásul, hogy nincs. Ott álltam tanácstalanul a női mosdó ajtaja mellett egy nyakig szaros, nyűgös gyerekkel, és nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet Németországban. Bár egyértelmű volt, hogy a mosdóknál nem találok erre alkalmas helyiséget, azért csak bepróbálkoztam a takarítónőnél árulja már el, mások hogyan szokták ezt a problémát megoldani.
Természetesen a Rossmannban - jött a válasz, ami bennem fel sem merült, mint megoldás, mert ha eszembe is jutott volna, hogy a drogériában van pelenkázó asztal, akkor is cikinek éreztem volna ott elintézni a dolgunkat. A szükség viszont nagy úr, ráadásul a takarítónő biztosított minket arról, hogy ezt a szolgáltatást erre találták ki, úgyhogy a gyereket végül a Rossmann kellős közepén, vagy húsz másik vásárló társaságában tettem tisztába.
Egészen szürreális élmény volt, ahogyan töröltem a gyerek seggét, közben mások mosolyogva, minden szemrebbenés nélkül vásároltak sampont, csokoládét, vagy éppen óvszert mellettünk. Ez utóbbinak az eladása bizonyára megsokszorozódott, olyan szagot hagytunk magunk után.
Összegezve: nem tartom jó ötletnek ezt a megoldást. Kényelmetlenül éreztem magam a látvány és a szagok miatt is, és biztos vagyok abban, hogy a vásárlók arcán sem volt őszinte az a mosoly. A pelenkázás ugyanolyan intim dolog, mint a vécézés, senki nem kíváncsi a másik végtermékére akkor sem, ha csak egy kisgyerekéről van szó.
