A természetes szülés, illetve a szülés körüli orvosi beavatkozások rengeteg vitatémát szolgáltatnak. A háborítatlan, beavatkozásmentes szülés hívei többnyire azzal érvelnek, hogy napjainkban létezik néhány olyan, rutinszerűen végzett orvosi beavatkozás, amely valószínűleg felesleges - és persze néhány olyan is, ami hasznos.
Arról, melyik beavatkozás indokolt, és melyiknek nincs kimutatható egészségügyi értelme, korábban mi is írtunk részletesen. A kérdést tovább árnyalja, hogy léteznek olyan, egészséges nők és babák körében is előforduló helyzetek, amelyek mégis nehezíthetik a szülés zökkenőmentes lefolyását: ilyenek például a magzat fekvési rendellenességei.
A farfekvéses esetek kezelése (és általában, a szülészeti gyakorlat) sokat változott az utóbbi évtizedekben: vannak, akik ilyen esetben is a hüvelyi szülést bátorítják, mások a vajúdás spontán megindulásakor javasolnak császármetszést, és vannak, akik ilyen esetben már eleve tervezett, időzített császármetszést ajánlanak. Egy új tanulmány az utóbbi nézetet támasztja alá: kiderült, hogy farfekvéses babák esetén a tervezett császár a legbiztonságosabb módszer.
Jobb a császár? Vagy mégsem? Vagy mégis?
Egy több mint ötvenezer esetet vizsgáló kutatás nemrégiben arra a következtetésre jutott, hogy jóval kevesebb anyai és magzati kockázattal kell számolni, ha a farfekvéses babákat császármetszéssel segítik a világra.
A probléma nem csak a közvéleményt osztotta meg: az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság 2000-ben kiadott szakmai protokollja farfekvés esetén még egyértelműen a császármetszést részesíti előnyben.
Csakhogy 2006-ban egy akkori kutatás arra a következtetésre jutott, hogy valójában a kimenetelt (a magzati megbetegedést és halálozási arányt illetően) nincs lényeges különbség a hüvelyi szülés és a császár között, tehát bátran meg lehet próbálni természetes úton világra segíteni ezeket a magzatokat (is).
Ennek hatására az amerikai és kanadai szakmai protokollokat is megváltoztatták, egy kicsit megengedőbbek lettek: azt javasolták, hogy ugyan farfekvés esetén a legjobb császározni, de ha az anya megérti a hüvelyi szülés kockázatait, akkor végül is annak sincs akadálya. Így aztán, nem meglepő módon az elmúlt években megnőtt az olyan esetek száma, amikor farfekvéses magzatok nem császárral, hanem hüvelyi úton születtek.
Négyszer-ötször nagyobb kockázat
Kanadában például a kevésbé szigorú szakmai ajánlások hatására 2,7 százalékról 3,9 százalékra nőtt a hüvelyi szülések aránya ezekben az esetekben. Ez még mindig nem nagyon nagy százalék, hiszen a farfekvéses babák többsége így is császárral született, ugyanakkor a nagyobb esetszámból több következtetést lehet levonni a módszer kockázatait, előnyeit és hátrányait illetően.
Azok pedig, mint kiderült, mégiscsak jelentősek: a tervezett császárral született babákhoz képest a hüvelyi úton született babák megbetegedési és halálozási kockázata 3,6-szorosára növekedett. Vagyis egész egyszerűen veszélyesebb volt számukra hüvelyi úton születni.
A kutatók csak a 37. terhességi héten vagy azután született babákat vizsgáltak, és a kockázat számításakor figyelembe vették az anya életkorát és korábbi terhességeinek számát, mivel ezek is befolyásolhatják a szülési szövődményeket. Ez nem minden: császármetszést ugyanis lehet végezni tervezetten, amikor az orvos kitűzi a műtétet jövő szerdára és kész, de meg lehet várni vele a vajúdás spontán beindulását és csak akkor operálni. Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, de a jelen kutatás szerint farfekvéses babáknál a tervezett császár a jobb választás: lényegesen kevesebb szövődménnyel jár a vajúdáskor végzett császárhoz képest.
A számok még kifejezőbben voltak, ha csak a 40. terhességi hetet betöltött anyákat és gyerekeiket vizsgálták: esetükben a szövődmények (magzati megbetegedések és halálozás) kockázata több mint ötszörösére nőtt, ha a tervezett császár helyett hüvelyi szülést választottak. A tervezett császár előnyeit mutatta ki egy másik friss tanulmány is: a farfekvéses magzatok számára ez a legbiztonságosabb útja a világra jövetelnek.
Bár nálunk még nem elterjedt, de itt-ott a világban már létezik a gyengéd császármetszés (avagy: császárszülés) is, erről itt írtunk korábban.
