Ahogyan egyre nagyobb lett a lányom, annál nagyobb örömmel vállaltam be suli után vagy hétvégente a barátnőit is. Így legalább nem unatkozott, nem a számítógép és a tévé előtt kuksolt a nagy semmittevésben, hanem elszórakoztatták egymást, és nekem is jutott néhány óra magamra. Ugyanígy az én gyerekem is többször volt más szülők felügyelete alatt, és azt vettem észre, senki nem zárkózik el a cserenapoktól, sőt, mindenki örül egy-egy ilyen alkalomnak - az enyémhez hasonló okok miatt.
Én egyébként azt mindig jobban szorgalmaztam, hogy inkább hozzánk jöjjenek, így legalább szem előtt voltak a lányok. Olykor még a közeli boltba is elugrottunk a férjemmel vásárolni, hiszen 13-14 évesek már a csajok, nem gyújtják magukra a lakást, nem ugranak ki az ablakon, és nem engednek be cukros bácsit sem az ajtón. Hogy a gyerekfelügyelet mekkora felelősséggel jár, bele sem gondoltam mindaddig, míg majdnem tragédia nem történt.
Rohant a lányom, hogy fuldoklik a barátnője, segítsünk
Hétvégén szokás szerint jött a kis barátnő, itt alvósra. Este nyolc óra elmúlt, férjemmel elvonultunk a hálószobába, betettünk egy filmet, és ki is dőltünk. A lányok vihorászása hosszú perceken át beszűrődött, puffogtunk is, miért kell mindenen röhögni, nem hallunk semmit a horrorból. Aztán egyszer csak arra ugrottunk fel, hogy a lányom halál sápadtan rohan be, hogy Noémi félrenyelte a kaját a nagy nevetésben, fuldoklik, segítsünk.
A jelenet pár másodpercig tartott: kirohantunk, és láttuk, hogy Noémi a konyha közepén levegőért kapkod. Megmondom őszintén, annyira sokkolt az egész szitu, hogy hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek, de szerencsére a férjem azonnal intézkedett. A filmekben is látható Heimlich-manővert alkalmazva pillanatok alatt megmentette a gyerek életét - talán túlzásnak hangzik, de tényleg így van, legalábbis mi is így éltük meg.
A Heimlich-fogás vagy Heimlich-manőver
A Heimlich-fogás vagy Heimlich-manőver egy elsősegélynyújtási technika félrenyelés esetére. A fogást elvégző a fuldokló mögé állva két kezét összekulcsolja a másik hasának felső részén, és a kezeit hirtelen hátra és felfelé rántva összepréseli a tüdőt, hogy az így megnövekedő légnyomással próbálja kiszabadítani a félrenyelt tárgyat. Nevét Henry Heimlich amerikai orvosról kapta. A manővert rendszerint akkor használják, ha a fulladozó felnőtt vagy idősebb gyermek, és még lélegzik. Eszméletét vesztett, nem lélegző emberen szív-tüdő újraélesztést, kisgyermekeknél hasra fektetést és hátba verést alkalmaznak inkább. Mivel a fogás a légnyomáson alapszik, csak olyankor működik, amikor a félrenyelt dolog teljesen elzárja a légcsövet – például félrenyelt folyadéknál vagy halszálkánál nem.
Forrás: Wikipédia
Aznap éjjel alig aludtam valamit, annyira megrázott ez az egész. Tudom, utólag hülyeség ráparázni az történtekre, de kikészültem a gondolattól, mi lett volna, ha a férjem nincs itthon, és én tényleg nem tudom kezelni a helyzetet. Mi van akkor, ha tragédia történik, és mit mondok a gyerek szüleinek, akik rám bízták a kislányt?
Az eset óta rettegek bevállalni bárkit is, hiszen amennyire egyszerűnek tűnt a cseremegoldás, most hirtelen megtapasztalhattam, mekkora felelősséggel jár a gyerekfelügyelet. Persze, idővel biztosan csitulni fog ez az érzés bennem, de még nagyon frissek az élmények.
Kerültek már hasonló helyzetbe?
