A számolási zavar (vagy diszkalkulia) sajnos nem túl ritka részképességzavar, ami szakemberek szerint az iskoláskorúak 5-6 százalékát érinti. Szerencsére azok az idők már elmúltak, amikor az olvasási, írási vagy számolási nehézségekkel küzdő gyerekekre egyszerűen rásütötték, hogy lusták, de a diszkalkuliáról – ellentétben például a diszlexiával – még mindig nem hallunk eleget, és sok gyerek úgy kínlódja végig a matematikaórákat, hogy soha nem jut el szakemberhez, pedig nagy szüksége lenne rá.
Az ember matematikai képességei részben öröklöttek: kísérletek alapján gyakorlatilag biztosra vehető, hogy mennyiségek (pl. 2 és 3) között már a csecsemők is különbséget tudnak tenni – sőt, egyes fejlettebb állatfajok is. Ez azonban még nem a számolás képessége, e velünk született matematikai „adottságaink” csupán annak bázisát jelentik.
A számlálás, számolás és a mind bonyolultabb matematikai ismeretek elsajátításához az idegrendszeri érés mellett a környezet hathatós segítsége kell. Amikor egy kisgyerek elkezd számokat használni, azt kezdetben mechanikusan teszi, sokszor rossz sorrendben sorolja fel az egymás után következő számokat, és hiányzik a számolás koncepciója, például így „számol” meg 6 dolgot: 1, 2, 1, 2, 3, 4. A változás akkor áll be – többnyire hároméves kor körül –, amikor a gyerek megérti, hogy minden szám neve egy meghatározott mennyiségnek felel meg. Ötéves korban a gyerekek általában már rendelkeznek számfogalommal, és alapvető számtani ismeretekkel.
Mi a diszkalkulia és mi okozza?
A diszkalkulia speciális tanulási nehézség, az ettől szenvedők általában átlagos vagy kiemelkedő intellektusúak, nehézségeik a számok, számtani műveletek, az irányok, a tájékozódás, a becslés területére korlátozódnak, illetve más „diszek” – diszgráfia vagy diszlexia – is társulhatnak mellé.
Súlyossága változó lehet: egyeseknek „csak” a számok jelentésének megértésével van gondjuk, másoknak a számtani műveletek jelentenek megugorhatatlan akadályt, esetleg az arányok, a becslés, a tájékozódás a saját testen és a térben, a jobb és a bal közötti különbség. És persze olyan is van, amikor mindez egyszerre van jelen.
A diszkalkulia oka nem teljesen világos. Feltételeznek örökletes tényezőket is, de fő okként a neurológiai fejlődés során bekövetkező valamilyen behatást gyanítanak, ami miatt sérül az a rendkívül összetett és finom rendszer az agyban, ami a matematikai feladatok elvégzéséhez szükséges.
Nem véletlen, hogy a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia sokszor kéz a kézben jár, mert a nyelvi képességek, a szimbólumok megértésére és használatára való képesség megfelelő fejlettsége elengedhetetlen az íráshoz, az olvasáshoz és a számoláshoz egyaránt.
Már iskolába menés előtt megjelennek az intő jelek
Már egy óvodáskorú gyerek esetében is sok jel utalhat arra, hogy a későbbiekben komoly problémái lehetnek a számokkal. Az alábbiakra figyeljünk:
- Nem mutat érdeklődést a számok iránt, kerül minden olyan játékot, aminek köze lehet a számokhoz.
- A mozgása ügyetlen, esetlen.
- Nem szeret festeni, rajzolni, színezni, gyurmázni, kirakózni, esetleg kifejezetten ódzkodik ezektől a tevékenységektől.
- Beszédproblémák: nehezen érti meg, amit mondanak neki, és nehezen fejezi ki magát.
- Tájékozódási problémái vannak, keveri a lent-fent, elöl-hátul stb. irányokat.
Nagyobb gyerekeknél további intő jelek:
- Számláláskor gyakran kihagy vagy felcserél számokat.
- Soralkotási problémák, a növekvő és a csökkenő sorrend megértésének, megalkotásának nehézsége.
- Űrmérték, hossz, tömeg becslése terén nagyfokú tévedések (pl. 200 kg-osnak tippel egy kenyeret).
- A síkidom és a test közötti különbség megértésének képtelensége.
- A pontos idő leolvasásának, az időtartamok felmérésének nehézsége.
- A törtszámok értelmezésének képtelensége.
- A matematikai műveletek megértésének vagy használatának képtelensége.
Mit tehetünk?
A fentiek tapasztalása esetén érdemes szakemberhez, elsősorban logopédushoz fordulni, mert lehet, hogy a gyerek diszkalkuliás, és sokkal jobb, ha ez minél előbb – lehetőleg még iskolába kerülés előtt – kiderül. A diszkalkulia diagnosztizálása nem könnyű, többféle vizsgálati módszer is létezik.
Ha megállapítást nyer, hogy a gyerek diszkalkuliás, elkezdődhet a fejlesztése, amit feltétlenül szakemberre kell bízni, de a szülő is sokat segíthet. A mindennapi beszélgetések során rengeteg lehetőség adódik a mennyiségek, távolságok, irányok gyakorlására: szerinted milyen messze van a bolt, ahová megyünk? Hány joghurtot vegyünk? Az alsó vagy a felső polcra tetted a könyvet? stb.
A lényeg, hogy elkezdődjön a probléma orvoslása, ami nem elsősorban azért fontos, hogy a gyerek aztán majd ötös legyen matekból, hanem mert a fel nem ismert és nem kezelt diszkalkulia sorozatos kudarcokhoz vezet az iskolában, és jó eséllyel súlyos szorongás, önértékelési zavar forrása lesz.
