Egy költözés mindig valamennyire megterhelő dolog, még felnőttek számára is. A dobozolás, a bizonytalanság, és a változáshoz való alkalmazkodás átmeneti stresszel jár, ami még kifejezettebb, ha az ember kicsi gyerekkel vagy gyerekekkel költözködik.
Az Academy of Child and Adolescent Psychiatry című gyermekpszichiátriai szaklap tanulmánya szerint a költözés az egyik legstresszkeltőbb életesemény, amivel a családok életük során szembesülnek. Ez hangsúlyozottabban így van, ha teljesen új környezetbe, másik városba, vagy másik országba költözünk. A felnőttek számára már maga a logisztika is ijesztő és nehéz lehet - a régi lakás eladása, új lakás keresgélése, hitelügyintézés, neadjisten lakásfelújítás. A kisgyermekek ebből vajmi keveset értenek, azt viszont ők is megérzik, hogy a szüleik stresszelnek és hogy valami nagy változás, nagy bizonytalanság közeleg. A kisgyerekek többsége emellett ragaszkodik a kis szokásaihoz, napi rutinjához, így ezek megzavarása bizonytalansággal tölti el őket.
Persze, ilyenkor is van néhány módszer arra, hogy zökkenőmentesebben éljük túl a dolgot. Hogyan könnyíthetjük meg a költözködés időszakát a kisgyerek és saját magunk számára? Összeszedtünk néhány tippet és tanácsot, saját tapasztalatainkkal kiegészítve.
1. Vonjuk be a gyereket a folyamatba!
Természetesen nem arra gondolunk, hogy a másfél éves beszéljen az ingatlanossal és döntsön a lakáshitelünkről. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a gyerekek többnyire kiszolgáltatottságot élnek meg, amikor a szülők egyszer csak felnyalábolják és elköltöztetik őket. Ezért a lehetőségekhez képest érdemes már az elejétől fogva megengedni nekik, hogy legalábbis betekintést nyerjenek a döntési folyamatba.
Másfél-két éves gyermekek már nagyon sok mindent megértenek - meséljük el nekik, hogy apa és anya megnézett öt lakást, van köztük olyan is, amelyiknek van terasza, szeretnéd, ha lenne teraszunk? Ha megtehetjük, elvihetjük a gyereket is lakásnézőbe, és megkérdezhetjük, tetszik-e neki ez a fürdőszoba vagy az a nappali. Az ilyesmi időhúzásnak tűnik, hiszen a végén úgyis mi, felnőttek fogunk dönteni, de a gyereket megerősítheti abban, hogy neki is lehet véleménye. Amikor a gyereknek elmagyarázzuk, mi fog történni, használjunk egyszerű szavakat, rövid mondatokat, mert a bonyolult okfejtések elbizonytalaníthatják.
2. Nézzük meg a környéket!
Ez persze nagy távolságok esetében nem feltétlenül lehetséges, de ha nem a világ másik végére költözünk, csak mondjuk a főváros egy másik kerületébe, érdemes a költözést megelőzően is elmenni párszor a leendő környékre, játszani egyet az ottani játszótéren, bevásárolni az ottani boltban, enni egy sütit a cukrászdában. Így a költözéskor a gyerek már nem a hatalmas ismeretlenbe indul, hanem oda, ahol a piros mászóka van és ahol az islert ettük. Mi ebből a szempontból szerencsések voltunk, mert a kiszemelt új lakás útba esett az óvoda felé menet, így gyakorlatilag minden nap bekukucskáltunk az épületbe.
2. Vonjuk be a pakolásba!
A kétéves nem fogja rendszerezni és selyempapír közé kartondobozokba csomagolni a saját holmiját, akármennyire is szeretnénk. Ugyanakkor adhatunk neki egy saját dobozt, például cipősdobozt, amibe ő is pakolhat: beleteheti a kincseit, játékokat, ragaszthat rá matricákat. Azért persze nézzük át, mi kerül a dobozba, de egyébként engedjük meg, hogy ő rendezgesse, vigye magával.
3. Búcsúzzunk el a régi lakástól!
A régi helytől való elbúcsúzkodás már nagyon pici gyerekek esetében is javasolt: a néhány hónaposak is megértik, ha körbevisszük őket a lakásban és elmondjuk, hogy pápá, konyha, pápá, fürdőszoba. A picit nagyobbaknak magyarázzuk el, hogy most vagyunk itt utoljára, engedjük meg, hogy saját tempójukban körbeszaladgáljanak vagy elidőzzenek egy-egy helyiségben.
4. Tartsuk a rutint!
A csecsemők és kisgyermekek számára a költözéssel járó stressz legnagyobb része a napi rutin, a szokások megváltozásából adódik - ezért számukra leginkább úgy könnyíthetjük meg a dolgot, ha a lehetőségeinkhez mérten betartjuk a napirendjüket. Vagyis csábító lenne azt mondani, hogy á, most költözünk, hadd maradjon fenn tovább, keljen később, egyen süteményt ebédre, a legtöbb gyerek az ilyesmitől inkább csak megijed és nyűgössé válik. Igyekezzünk tehát a szokott időpontban a szokott ételeivel megetetni, alvásidőben akár babakocsiban elaltatni, és a lehetőségekhez képest a megszokott tárgyaival körülvenni.
5. Őrizzük a medvét!
Gyakorló szülőknek nyilván nem kell külön felhívni a figyelmét az alábbiakra, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: a költözködés során mindenféle kisebb és nagyobb tárgyak hajlamosak elkeveredni hosszabb-rövidebb időre - mi még mindig nem találjuk a konyhai ollót, az aktuálisan olvasott regényemet és a férjem sapkáját, de vannak még kicsomagolatlan dobozaink, szóval előbb-utóbb előkerülnek majd. Ugyanakkor vannak tárgyak, amiknél nem működik az "előbb-utóbb", hiszen létfontosságúak és bármikor azonnal kellhetnek: a személyi igazolványunk, a kávéfőzőm és a gyerek alvósmedvéje. Vigyázzunk tehát a medvére, mint a szemünk fényére - nekünk szerencsére három példány van belőle, egy használatban és kettő tartalék, szóval bármikor elő tudunk rántani egyet.
6. Legyen készenlétben egy plusz segítő!
Konkrétan arra az esetre gondolunk, amikor a költözés napján az amúgy bölcsibe/oviba/iskolába járó gyermek megbetegszik, és nem tud elmenni az adott helyre. Vagy egyébként nem jár intézménybe, de megbetegszik, orvoshoz kell vinni vagy ápolgatni. Persze, lehet abban reménykedni, hogy ez nem fog megtörténni, de kisgyerekes szülőként szeptember és május között ne legyenek illúzióink. Próbáljuk meg megszervezni, hogy legyen készenlétben egy nagymama, bébiszitter vagy jó barát, aki váratlan vírustámadás esetén be tud ugrani akár a gyerekre vigyázni, akár az anyát tehermentesíteni kicsit a költözés napján.
7. Rendezzük be a pici birodalmát!
Amikor megérkeztünk és lecuccoltunk az új lakásba, elég sok dolog akad, amit hirtelen jó lenne megcsinálni - kipakolni az edényeket, hogy tudjunk vacsorázni, kitakarítani a konyhaszekrényt satöbbi. Érdemes a fentiek előtt (helyett) a gyerek játszósarkát megteremteni: mi az elsők között vettük elő a habtapit és a duplót, és a dobozok által szabadon hagyott helyen máris otthon érezte magát. Cserébe aznap este műanyag tányérból ettünk zacskóslevest. Pálcikával, mert a kanalakat nem találtam. Persze, mindenkinek saját igényei szerint érdemes felállítani a prioritások listáját - én semmiképp sem szerettem volna szépen terített asztal mellett frissen sült csirkét vacsorázni egy visító gyerekkel.
8. Készüljünk fel a nyafogásra!
A bölcsődés-óvodás korosztály is a szokások rabja, de ők emellett már a változással járó érzelmeket, a stresszt, a bizonytalanságot, az elválás szomorúságát is átélik - annak ellenére, hogy szókincsük még nem teszi lehetővé, hogy ezeket szépen megfogalmazzák. Emiatt aztán előfordul, hogy bizonytalanságukat elsőre nem egyértelmű módokon fejezik ki: például állandóan ölben vagy kézben akarnak lenni, hirtelen visszaszoknak az ujjszopásra vagy nappal is kérik a már csak elalváshoz használt cumit, ha még szoptatjuk őket, többször akarják az anyatejet, csökken az étvágyuk, hasfájást panaszolnak, vagy egyszerűen csak félénkebbek vagy agresszívebbek, kiabálósabbak lesznek. Ezt ki kell bírni. A mi gyerekünk nagyjából mindegyik tünetet mutatta a fentiek közül, majd a költözés után két és fél héttel hirtelen egyik pillanatról a másikra visszatért korábbi, jobbára kiegyensúlyozott étvágyához és személyiségéhez.
9. Készüljünk fel az alvászavarra!
A gyerekek egy része olyan jó alvó, hogy a világon semmi sem képes ebben megzavarni őket, elköltözhetünk velük négy nap leforgása alatt Bangkokba, ők aludni fognak a reptéren, a repülőn, és fél nap alatt átszoknak a célország időzónájába. Az ő szüleik ne olvassák tovább ezt a pontot. A rosszabbul alvó gyerekek alvását a helyszínek változása és az egész költözést övező izgalom könnyen megzavarja - lehetnek rémálmaik, lehet, hogy este nehezebben alszanak el, a mi gyerekünknek a délutáni alvása vált hirtelen szinte kezelhetetlenül nehézkessé. Az éjszakai ébredések során a gyerekek többsége megijed, ha nem a megszokott szobát, a megszokott színeket látja, így gyakrabban kell felkelni hozzájuk.
10. Bízzunk a gyerekünkben és az időben!
Bár a nevelési szakkönyvek egy része hajlamos az ellenkezőjét sugallni, a gyerekek valójában elég rugalmasak és sok nehézséget kibírnak. Vagyis ha nem volt időnk elmenni vele az új környékre, a költözés napján nápolyit ebédelt, és három napig nélkülöznie kellett a doboz aljára elcsomagolt alvósmedvéjét, attól sem lesz semmi baja, és valószínűleg nem emiatt kell majd felnőve évekig pszichoterápiára járnia. Ha nem figyelünk vagy nem tudunk figyelni a fenti apróságokra, azzal tehát nem okozunk helyrehozhatatlan károsodást, maximum kényelmetlenebb és nyűgösebb napoknak nézünk elébe. A kisgyermekeknek a legfontosabb, hogy elsődleges gondozói (vagyis alapesetben a szülei) elérhetőek legyenek számára az új helyen is. Alkalmazkodóképességükben vannak egyéni különbségek, de a legtöbb gyerek egy átlagos költözés után egy-négy héten belül visszatér a normál kerékvágásba.
