Áttekintettük a társasjátékok novemberi, decemberi megjelenéseit, melyiket és milyen célból érdemes megvenni gyerekeinknek karácsonyra. A bontásunk lényege, hogy csak azokról írunk, ami bejött nekünk. Első cikkünkben a kártyajátékokat próbáltuk ki, megnéztük, idén mi jelent meg az amúgy legjobban fogyó magyar kártyán, römin és pókeren túl. A tesztelésben 12 és 10 éves fiaim (Dodó, Bálint), és 4,5 éves lányom (Gréta) vettek részt.
Idén a kártyajátékokkal nyitjuk az ajánlót, ugyanis több kiváló játék került piacra. Ha elsőre nem is tűnik látványos és ütős karácsonyi ajándéknak, de megszolgálják a beléjük vetett bizalmat. Bizonytalan vagy ötlettelen nagyszülőknek, nagynéniknek nyugodtan ajánlhatjuk vételre.
Két magyar fejlesztésű játékkal kezdünk
Hegedűs Csaba idén egy Dudab nevű őskori kártyajátékkal rukkolt elő a tavalyi absztrakt sakk-jellegű játéka, a Sárkánytojása után, ami nemcsak a családom, de ismerőseim számára is az utóbbi évek legnagyobb telitalálata volt. A mostani címe, a Dudab „ősembernyelven” annyit tesz, hogy bocsi.
A Dudab névválasztása a másik idei kedvencünkhöz, a Hamm Nyamm Nyammhoz (erről még a héten írunk bővebben) hasonlóan nem a legütősebb, de maga a játék mindenért kárpótol, és tíz perc után már nem foglalkozunk a címmel.
A kártyákon négy különböző szín, négy szimbólum és négy érték szerepel (1-4). A játékosok ebben a fordított Makaóban próbálnak megszabadulni a lapjaiktól, és az nyer, akinek a végén a legkevesebb pontja van. Azt tapasztaltam, hogy családunkban ezt a játékot előzi meg a legnagyobb lelki rákészülés, egyfajta harci hangulatot tapasztalok. Mert ebben menő nyerni. Eddig minden alkalommal nagyon komoly taktikai csatákat vívtunk, és minden parti teljesen más forgatókönyvvel zajlott.
A gyerekeknek nagyon bejött a másik magyar fejlesztés, ez Szöllősi Péteré, a Gyümi nevű kártyajáték.
Minden játékot imádok, ami egy Budapest-Pécs vonatúton leköti a gyerekeimet, eddig a kártyajátékok közül a Dobble tette ezt meg (erről bővebben itt), és ezt az utópikus állapotot hozta el most a Gyümi is. Ha már családi utazás van, és esélytelen, hogy magamra zárjam a szemem, az egyetlen segítség egy ilyen egyszerű, érthető, vidám, de nem egysíkú játék. Folyamatosan pörgették a gyerekek.
Nem kell hozzá más, mint jó megfigyelőképesség és memória. Nyolc különböző gyümölcsből kell 1-5-ig sorozatot összeállítanunk a játékosok számának megfelelő lerakópaklikból, úgy, hogy a magunk előtt lévő gyűjtésnek mindig csak a legfelső lapját látjuk, ezért fejben kell tartanunk a lerakott lapokat. A legkisebbnek megengedjük, hogy lássa a számokat a gyűjtésében. A játék végén derül ki, hogy sikerült-e jól összeraknunk a szériát.
Külföldi termés
Miután az egész család imádja a Rikikit, beszereztük a Wizard nevű kártyát (Piatnik), amely szinte teljesen a klasszikus, francia kártyás verzióra épül. A cél itt is előre megtippelni, hogy egy-egy körben hány ütést tudunk megszerezni a kezünkben lévő lapok segítségével.
Minden körben eggyel nő a kézbe kapott kártyák száma, és egyre nehezedik az ütések megbecslése. Annyiban különbözik a Rikikitől a Wizard, hogy a négy különböző francia kártya szint itt emberek, törpék, tündérek és óriások helyettesítik, és minden színben van egy-egy mágus és bolond, akik külön szabályokat hoznak a játékba.
A gyerekeknek nagyon tetszett a dizájn, egyedül a szőrös honaljú óriástól ódzkodnak. Őszintén meglepődtem, hogy a dizájn miatt rákattannak Dodóék, és ha felmerül a Rikiki, akkor inkább ezt kérik (pedig szuper bécsi, Mária Teréziás francia kártyánk van.)
A Ligretto (Compaya) a franciakártyás Speed logikájára épül, az a cél, hogy a nálunk lévő összes kártyát játsszuk ki. A játékot négy különböző színű hátlapú piros-sárga-kék-zöld lapok alkotják, mindegyik színből 1-10-ig.
Az asztal közepén lévő kupacokra kell a lehető leggyorsabban felpakolni a lapjainkat, úgy, hogy az mindig az eggyel legyen nagyobb számú a kupacon lévőnél. Elméletileg 2-12 játékos játszhatja, a tapasztalat alapján 4-6 az ideális. Állítólag lehet taktikázni, meg az ellenfelek lerakásait kifigyelni, de nálunk mindig speedrunning üzemmódban zajlik a játék.
Nem újak, de jók
Két páréves játékot is ajánlanék. A Swisht jó választásnak tartom, ha előveszik a fiaim, még mindig kiegyensúlyozott, jó partikat játszanak. Kolleganőnk tapasztalata szerint a junior változata viszont hamar túl egyszerűvé válik, ahelyett is vegyék inkább a normál játékot.
A Dobble pedig amennyire egyszerűnek tűnik, olyan régóta tartja magát Gréta lányom kedvencei között. Képes többször is elővetetni – persze a leglehetetlenebb időpontokban. Előnye az egyszerűsége, és az, hogy még a nagyszülők is simán ráállnak, nincs para, hogy nem értik, vagy, hogy sokáig tart. Az sem elhanyagolható szempont, hogy egyedül is eljátszik vele, és még azt is kihívásként tudja megélni, csak pakolgatja, figyel és persze győz.
Legfrissebb kutatási eredményeink szerint azért is lehetnek ezek a társasjáték a karácsonyeste jó ajándékai, mert már 2-3000 forintért megvehetjük a tartalmasabb közös tevékenységet. Praktikusak, és gyorsan lejátszhatóak. A saját karácsonyi kutatási eredményeit ön is ossza meg velünk!
