Sokat írtunk már arról, milyen nehéz lelkileg feldolgozni a meddőséget: a teherbe esési nehézségeket sokan nem is szívesen illetik ezzel a kifejezéssel. A „meddőség” orvosi diagnózisként ugyanis csupán azt jelenti, hogy a pár rendszeres szexuális élet mellett egy év alatt nem esett teherbe, míg a köznyelvben ennél jóval véglegesebben és visszafordíthatatlanul hangzik.
Amellett, hogy a fogantatási nehézségek megváltoztatják a testünkhöz való viszonyunkat, jelentős pszichés stresszel járnak, és a férfiakat is megviselik, nem meglepő módon a párkapcsolatot is eléggé igénybe veszik. Egy kiterjedt dán kutatás, amelyben összesen majdnem ötvenezer nőt vizsgáltak, például arra az eredményre jutott, hogy a sikertelen meddőségi kezeléseken átesett párok háromszor olyan gyakran válnak el, mint az átlag.
Többen maradnak egyedül
A dán kutatás eredményei tehát arra utalnak, hogy a sikertelen meddőségi kezelések megrövidítik a párkapcsolat élettartamát. A kutatók egy hatalmas egészségügyi adatbázisból dolgoztak, innen válogatták ki azokat a nőket, akik meddőségi kezeléseken estek át. Az egyedülálló nőként mesterséges megtermékenyítést kérőket nem vették be a vizsgálatba, csak azokat, akik élettársi kapcsolatban vagy házasságban éltek. A vizsgálatba beválogatott nőket átlagosan hét évig követték figyelemmel.
Az utolsó vizsgálat idejére a nők egynegyede, pontosabban 26,7 százaléka elvált, vagy már egyedül élt. Ezeknek a pároknak egyharmada gyermektelen maradt. A szakemberek eddig is tudták, hogy a meddőségi kezelések nagy terhet rónak a párkapcsolatra, mégis meglepőnek találták, hogy ennyi év után is és ilyen nagy mértékben befolyásolja a párkapcsolat puszta fennmaradását a dolog. Mivel a vizsgálatot adatbázis segítségével végezték, és nem vettek fel kérdőíveket a vizsgálati alanyokkal, így arra nem tudnak válaszolni, hogy vajon az együtt maradó párok esetében ők mennyire elégedettek saját párkapcoslatukkal – nyilván lehetnek köztük, akik boldogok együtt, és lehetnek, akik szenvednek, de ezek arányát nem tudjuk megválaszolni.
Össze is kovácsolhat a nehézség
A meddőség ugyanis, bár sok esetben inkább eltávolítja egymástól a pár két tagját, más esetekben közelebb is hozhatja őket egymáshoz a közösen megélt krízis és a kölcsönös támogatás révén. Sajnos az idő múlásával a kutatók szerint inkább negatív irányba változik a dolog: vagyis a meddőségi kezelések, vizsgálatok elején a pár vállvetve harcol és emiatt közelebb kerül egymáshoz, de a hosszú ideig tartó sikertelenség ennek ellenében hat. A meddőségi kezelések újra és újra átélt gyászt jelentenek, amely jelentheti az „elképzelt”, „eltervezett” gyermek elvesztését is, de sok esetben valódi vetéléseket is túl kell élni. A feldolgozatlan, kimondatlan közös gyász pedig igen nagy terhet ró a kapcsolatra.
Pszichológushoz csak bolondok járnak?
A tanulmány szerzői szerint elengedhetetlen lenne, hogy a meddőségi központokban felvilágosítsák a párokat a várható pszichés terhelésről már a folyamat elején. Fontos lenne, hogy tudják, mi vár rájuk, hogy a kapcsolatuk is nehézségeken fog keresztülmenni, és hogy mit kell tenniük ennek megelőzésére, illetve javítására. A dán meddőségi központokban ugyanis elérhető a pszichoterápiás segítség, de a párok egy része nem él vele, köszönhetően a témával kapcsolatos, még mindig fennálló előítéleteknek.
Sokan ugyanis azt gondolják, pszichológushoz csak azoknak kell járni, akiknél nem találtak a meddőség hátterében orvosi okot, tehát bizonyára lelki oka van. A valóságban azonban a meddőségi kivizsgálás és kezelések, a megélt gyász és csalódások, a testkép és az intimitás jelentős változásai azok, amelyek gyakran feldolgozatlanok maradnak. A pszichoterápia célja tehát nem a meddőség titokzatos, tudattalan okának feltárása, hanem az, hogy segítse a résztvevőket ezen a nehéz és gyakran kudarcokban bővelkedő úton végigmenni.
A fogamzási nehézségek és kezelésük okozta stressz, testképzavar és feldolgozatlan gyász a kutatások szerint leginkább olyan pszichoterápiás módszerekkel dolgozható fel, amelyek csoportosak és amelyek valamilyen testi aspektust is tartalmaznak. A meddőségi kezelésekre járó párok életminőségét például javíthatja a páros mozgás- és táncterápia, de nem kell feltétlenül ilyen messzire menni: már 1985-ben felvetette egy tanulmány, hogy akár már egy egyetlen alkalommal történő párterápiás beszélgetés is előrelendítheti a folyamatot, ha az a pszichoszexuális párkapcsolati feszültségek felderítését célozza.
Egyszerű, de betartható?
Ha már a kezdetektől fogva tudatában vagyunk annak, hogy kapcsolatunk most nehezebb időszakon fog keresztülmenni, érdemes már a párterápiára való jelentkezés előtt odafigyelni egymásra. A meddő párok ugyanis gyakran hasonló buktatókon mennek keresztül és hasonló hibákat követnek el: kevés időt töltenek együtt, a szexet a termékeny napokra korlátozzák, a sok invazív vizsgálat miatt sérül az intimitás, a gyászról pedig nem beszélnek.
Ezeket egyszerű elkerülni, csupán néhány apróságra kell odafigyelnie a párnak: első hallásra közhelyek, de a megvalósításuk azért, valljuk be, nem mindig egyértelmű.
- Töltsenek együtt elég időt és tudatosan figyeljenek arra, hogy az együtt töltött időben kikapcsolódjanak, szórakozzanak, sportoljanak, nevessenek és össze is bújjanak időnként – vagyis a vasárnapi nagybevásárlás csak akkor tartozik ide, ha az egészet végigröhögjük, és előtte-utána smárolunk a parkolóban.
- Jusson eszükbe, hogy az intimitásnak és a szexuális örömszerzésnek más módjai is vannak a klasszikus közösülés mellett – sok meddő pár ugyanis kötelességének érzi, hogy ha már egyszer szexelnek, akkor az behatolással végződjön, biztos, ami biztos, hátha épp most jön össze a baba. Ez a hozzáállás csupán az örömszerző funkciótól fosztja meg idővel az együttlétet.
- Időnként üljenek le, és értékeljék újra a „meddőségi akciótervüket”: mindig közös megegyezésen alapuljon, mi lesz a következő lépés, mikor legyen a következő vizsgálat vagy lombik, mikor váltsanak orvost vagy intézetet.
- Fontos, hogy a pár a gyermekvállalás témáján kívül is tudjon beszélni közös jövőjükről – karrierterveikről vagy épp utazásokról, amelyekről álmodoznak.
- Mindketten legyenek tudatában a mesterséges megtermékenyítés során használt gyógyszerek hangulati mellékhatásainak, és kezeljék türelemmel, ha a másik épp rossz passzban van. Igyekezzenek elkerülni egymás hibáztatását és a bűnbakkeresést – bármelyiküknél találnak is orvosi problémát, egészen biztosan együtt kell megoldaniuk.
- És amit nem tudunk eléggé hangsúlyozni, ezért leírjuk még egyszer is: ha egy mód van rá, ne csak a peteéréskor szeretkezzenek.
