A terhes nők agya mindenféle hormonális eredetű változáson megy keresztül, amelyek nem csupán a működését, de még a méretét is befolyásolják. Ez viszonylag könnyen érthető. Meglepőbb, hogy hormonális és agyi változásokon az apajelöltek is keresztülmennek, pedig nekik aztán elvileg semmi okuk nem lenne erre.
Louanne Brizendine egyik esetismertetésében szerepel Jason, akinek az első trimeszterben – mármint felesége terhességének első trimeszterében – semmi baja nem volt, ekkor a felesége hányt minden reggel. Amikor azonban eljött a harmadik hónap és a nő abbahagyta a hányást, Jasont kezdték el reggeli rosszullétek gyötörni, amelyek miatt két és fél kilót fogyott, és alig bírt felkelni az ágyból. A nyámnyila pasast féregfertőzés gyanúja miatt ki is vizsgálták, de semmilyen gyomor-bélrendszeri betegség nem igazolódott.
Hormonoknak kitett férfiagy
Az orvostudomány Couvade-szindrómának nevezi a leendő apukáknál fellépő hasonló tünetegyüttest, és ez gyakoribb, mint gondolnánk: az apák 15-65 százalékát érintheti valamilyen mértékben. A terhes nő közelsége ugyanis a férfiak hormonrendszerét sem hagyja érintetlenül: kimutatták például, hogy a szülés előtti hetekben az apák szervezetében a prolaktinszint – amely többek között a tejelválasztást serkentő hormon – egy kissé megemelkedik.
Ezzel egyidőben a kortizol nevű, éberséget növelő stresszhormon szintje a duplájára nő, tesztorszteronszintjük csökken, ösztrogénszintjük emelkedik. Ezek a hormonális változások a csecsemővel való érzelmi kapcsolatra készítik fel a férfiakat.
Azok a férfiak, akiknek eleve alacsony a tesztoszteronszintjük, vagy egyszerűen érzékenyebbek a hormonális változásokra, a fenti változásoknak köszönhetően testi tüneteket is tapasztalhatnak magukon. A testi tünetek részben a terhességi tünetekre emlékeztetnek: étvágytalanság, fogyás, hányinger, alvászavar, szédülés, ingerlékenység, hangulati ingadozás, fáradékonyság jelentkezhet. Súlyosabb esetben alhasi, akár a szülési fájdalmat imitáló fájdalmak is jelentkezhetnek.
Irigység, rivalizálás
Érdekes, és a biológiai eredet mellett szól, hogy a tünetegyüttes minden népcsoportban és társadalmi rétegben nagyjából ugyanolyan gyakori. A terhes nő által kibocsátott feromonok okozta hormonális változás mellett a kutatók pszichés okokat is feltételeznek, habár ezek pontos mibenlétében már nem valami nagy az egyetértés.
A pszichoanalitikus iskola például kifejezetten negatív érzésekre, az apa és a magzat rivalizálására, illetve a női teremtő erőre való féltékenységre vezeti vissza. A szociálpszichológusok inkább a modern apaszerep eljelentéktelenedését és az apának a terhességben való részvételi igénye közötti konfliktust hangsúlyozzák.
Érdekes, hogy míg a biológiai elmélet követői kifejezetten adaptívnak, hasznosnak tartják a férfi ilyetén hormonális eredetű változásait, hiszen ez készíti fel az apaságra és teszi képessé a csecsemővel való kapcsolódásra, a pszichológiai elméletek inkább a tünetegyüttes kórosságát sugallják. Akkor ez most előny vagy betegség?
Érzékenyít a babára
Egy kutatás során a férfiak hormonszintjeit és babákra adott reakcióikat mérték le. Olyan leendő apákat válogattak be a vizsgálatba, akik együtt éltek a várandós feleségükkel. A vérvételeket követően a pár férfi és nő tagjának is csecsemőhangokat játszottak le, babák fotóit mutatták és babaillatot szagoltattak velük.
A terhesség előrehaladása során, illetve a gyermekágyi szakaszban fokozatosan változott a férfiak hormonszintje: a szülés előtt magas prolaktin- és kortizolszinteket mértek a kutatók, míg a szülést követően csökkent a tesztoszteron szint. Ez nem minden: azok a férfiak, akik a Couvade-szindróma bármilyen tünetét mutatták, magasabb prolaktin-szinttel rendelkeztek, és esetükben jobban lezuhant a tesztoszteron-szint a szülést (mármint a feleségük szülését) követően.
És ami a legérdekesebb: ezek a magas prolaktin- és alacsony tesztoszteronszintű, Couvade-szindrómás férfiak reagáltak a legjobban és a leggyorsabbak a csecsemő hangjára, fotójára, szagára.
A fentihez hasonló hormonális változás nem csak az emberre jellemző, hanem megfigyelhető mindazoknál az emlősöknél, ahol az apának is szerepe van az utódgondozásban, ellenben nincs jelen azoknál az állatoknál, ahol apa jelenléte nem szükséges, és nincs is ott a szülést követően. A kutatók szerintelég valószínű, hogy a szindróma hátterében álló hormonális változásoknak fontos szerepe van: ezek olyan irányba módosítják az apaállat viselkedését, hogy az törődjön az újszülött kölykökkel, ellássa őket és reagáljon rájuk. Vagyis nem annyira kóros pszichopatológiai tünetegyüttes, mint inkább hasznos változás.
Természetesen ettől még lehet zavaró, ahogyan a várandós nőt is zavarhatja a terhességgel járó sok kellemetlen vagy nehezen kezelhető testi és lelki változás. A Couvade-szindrómát alapesetben nem kell kezelni, hiszen a szülést követően hamarosan magától elmúlik. Ugyanakkor, ha olyan súlyos fokot ér el, ami már zavarja a személy életvitelét, tüneti kezeléssel lehet próbálkozni: hányinger esetén hányingerellenes szerek, alvászavar, ingerlékenység esetén sport és/vagy relaxációs technikák javasolhatóak.
A legfontosabb, hogy a férfi és környezete ne szégyellje a tüneteket, és ne valamilyen betegségnek, hiányosságnak éljék meg azt: hiszen éppen arról van szó, hogy szervezetük és idegrendszerük most készül fel az apaságra, és az esetleg kellemetlen tünetekkel párhuzamosan agyuk egyre érzékenyebbé és válaszkészebbé válik a születendő utód jelzéseire.
