A Csingiling és a kalóztündért csakis Csingilingre hangolva érdemes megnézni. A franchise nézettsége meglepetésemre itthon látványosan nő a mozikban: ezt a részt már többször annyian nézték augusztusi első hétvégéjén, mint az előzőt. Persze sokan a Csingiling-rajongó lányok kedvéért jönnek el, mint az üvegesebb tekintetű szülők és a filmet cikiző nagyobb fiútestvérek, de a lényeg, hogy a film végén a pár tucat elégedett kislány és egy-két kissrác a „Csodálatos, vezet a szíved” sorra beleéléssel vonult ki a pécsi plázamozi-teremből.
Az ötödik részt elsősorban lányoknak, és a Pán Péter-feelingért rajongó 10 alatti fiúknak ajánljuk jó szívvel. A 10 és 12 éves fiaim nem véletlenül el sem akartak jönni a moziba, egyedül az 5 éves húgukat, Grétát vittük el, aki annyira azonosult már a főszereplővel, hogy miután az előző epizódot, a Szárnyak titkát látta, farsangkor Csingilingnek öltözött. Neki meglepetés volt, hogy erre jöttünk, és amikor elkezdődött a film, csak ennyit mondott. „Ez az!”. És később sem csalódott.
Már a film előtti előzetesek egyértelművé tették a célközönséget. Sosem gondoltam volna, hogy akár Maja vagy Postás Pat gyurmamese mozit kapjon 2014-ben, ráadásul 3D-ben, mert ezek mégcsak nem is Minimax lightosabb, hanem az M2 gyerektévé még ennél is lassabb, kisebb gyerekekre irányuló hangulatát hozták be a nézősorok közé.
A legújabb, már ötödik egészestés Csingiling egy tengeri kaland, azokkal a tündérekkel, akiket már a korábbi mozifilmek mellett a tévésorozatból is megismerhettünk. A kalóztündér követi J. M. Barrie jól bevált brandjét, és A Szárnyak titkával 2012-ben már bizonyított Peggy Holmes most egyedül rendezhette meg az új filmet. A forgatókönyvet a Csingiling-témában már profinak számító Jeffrey M. Howardra bízták, aki annyiban változtatott az eddig megszokott sablonon, hogy Csingilingnél Zarina, a kalóztündér kapott kiemeltebb szerepet, és beemelte Hook kapitány alakját is.
Nagy meglepetés most sem ért minket. A tündérek világa értelemszerűen tökéletes, rendezett, színes, köszönhetően a környezetnek, valamint a tündérek belső és külső összhangjának. Ebben az idilli rendben azonban mindig jön egy kis zavar, egy kisebb-nagyobb kavarodás. Valamelyik tündér agyában elkezd villogni a kíváncsiság és a kalandvágy hívószó, amihez a tündér-google-közhelyszótár kidobja még a bátorság és a légy önmagad-opciókat. A könnyebb érthetőség kedvéért a film elején John McNeely zeneszerző el is daloltatja nekünk a lényeget: „Az, aki bátor, boldogan él ... szabadon élj, hogy Önmagad légy!”
A Kalóztündérben most Zarinára osztották a rendbontó szerepét, őt szállják meg vírusszerűen a miértek, cselekvésvágya pedig hiperaktívvá és ultrakíváncsivá teszi. („Ha nem csináljuk, ha nem próbáljuk, akkor nem tudjuk” – mantrázza folyamatosan). Zarina a tündérpor őrzője, ami létszükséglet, anélkül ugyanis nem tudnak repülni. Éppen ezért nagyon kell rá vigyázni. Zarina viszont ösztönös alkimistaként titokban kísérletezget. Kevergetés közben véletlenül akkorára növeszt egy kúszónövényt, hogy az egyszerűen szétzúzza a tündérporraktárt. Zarina hiába jön egy tündéri bocsikával, gyorsan a tudomására hozzák, hogy többé nem lehet a por őrzője. Hook kapitányhoz csatlakozik, amivel megindul a kalandok sora: Tündérek Vs. Kalózok.
A célközönség miatt a kalózokat is Csingiling-dimenzióba helyezik, vagyis őket is belepi a szépítő tündérpor. Senki ne várjon kegyetlen, mosdatlan vadállatokat, pont annyira félelmetesek, hogy se a tündérek, se a gyerekek a nézőtéren ne kapjanak szívrohamot tőlük. Az még megbocsátható, hogy félelmességben és ügyetlenségben alulmúlják az Aardman Animations gyurmakalózait, de az már kevésbé, hogy a nagy aggodalomban Hook kapitány karaktere túlzottan laposra, jellegtelenre sikeredett. Grétának például az egyik kalóz (képen megjelenő) félszemű anyukája volt egyedül ijesztő.
Az akciók rendben vannak: váltakozó, hullámzó, de nem kegyetlen és nem reménytelen küzdelem. Van cuki mellékszereplő is, egy bébikrokodil, aki, ha kell a kalózok fenékbeharapásával segíti a tündéreket. Kroki persze tarolt a nézőknél. A film épp olyan hosszú, amilyen a célközönségnek ajánlott. A 78 percben megfelelő arányban oszlik el a felvezetés, az akciódús történet és a békés, bájos lezárás.
Amikor Csingilingék helyreállították a korábbi harmóniát, az Évszakok ünnepén olyan tökéletes tündérműsort rendeznek, amilyet esetleg a női Super Bowl döntőn láthatnánk, ha lenne ilyen. Gréta lányom arcán a tökéletes elégedettséget láttam, és még oda is bújt hozzám. Szóval a Csingiling – bár egy viszonylag korlátozott életkorú közönség számára – szerethető, fogyasztható és eléri a kellő hatást. Este Gréta megint felvette a Csingiling ruháját.
