Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lehetek én elégedett a testemmel, de a férjem meddig bírja tétlenül vajon, hogy a gyakornoklány mindennap kiteszi makulátlan dekoltázsát a szemközti íróasztalra?
Idén nyáron, néhány év kihagyás után ismét elmentünk a barátnőimmel a Balatonra, ahol többnyire a strandon töltöttük az időt. Meg is állapítottam, milyen jól nézünk ki: ahhoz képest, hogy már mindenkinek van egy vagy két gyermeke és közelebb vagyunk a negyvenhez, mint a harminchoz, bátran felvehetünk bikinit. Ugyanakkor tény, hogy a terhesség, a szülés és a szoptatás nyomot hagy a nő testén, vannak szerencsésebbek és kevésbé szerencsések, de valamennyi rombolás mindenkinek kijut. Persze, ezek miatt nem nagyon illik nyafogni, hiszen megéri.
Ugyanakkor közben csak ott vannak azok a fránya csíkok, májfoltok, anyajegyek, lógó has, lógó mell vagy épp visszerek. Kérdés, hogy ezek mennyire befolyásolják az életünket? Mert lehet, hogy különösebben nem izgat pár csík, hiszen kaptam cserébe egy csodás kisfiút.
A kutatások szerint többek között a testünkkel való elégedettség is befolyásolja a szexuális együttlétek gyakoriságát, a jó szex pedig a jó házasság egyik előrejelzője. És mi van, ha én ugyan elégedett vagyok a testemmel, de a férjem már nem kíván meg többé, zavarja a lógó mell, és meddig bírja tétlenül vajon, hogy az a csinos huszonéves gyakornoklány minden nap kiteszi makulátlan dekoltázsát a szemközti íróasztalra?
Egyes vélemények szerint fiatalon kell szülni, mert akkor gyorsabban regenerálódik az ember, és ebben van is igazság, ugyanis akkor még rugalmasabbak a bőr alatti kötőszövetek, ha meg is nyúlnak, könnyebben visszanyerik eredeti formájukat. Sok múlik a szerencsén is: van, aki hajlamos a striák kialakulására, van, aki nem, egyeseknek lógni fog a hasbőre, másoknak meg nem fog.
Ugyan száz százalékig nem befolyásolhatjuk ezeket a dolgokat, de azért hiba lenne azzal védekezni, hogy csak a szerencse számít: a terhesség előtti, alatti és utáni testmozgás ugyanis rengeteget számít. Persze, kinek van erre ideje. És vannak dolgok, amikre nem jó a sport sem. Mégis, mennyire kiborítóak ezek a változások?
Megkérdeztünk néhány anyát és apát, mi a véleményük a kérdésről.
Kázmér
Kázmér felesége 39 éves, másfél éves gyerekük van. Kázmér szerint: „a feleségem semmi túlsúlyt nem szedett fel, terhesség alatt persze nagyobb volt a megszokottnál, de hamar lement róla a súlyfelesleg, gondolom, a szoptatásnak köszönhetően. A mellei mondjuk kicsit lógnak azóta, de ez engem egyáltalán nem zavar.
Én benn voltam a szülésen, és néha eszembe jut, mit kellett megtenni a feleségem testének, mire képes, milyen áldozatot hozott, és azóta valahogy más szemmel nézek rá, némi tisztelettel. Nem szoktam más fiatal nőkhöz hasonlítgatani, inkább ha hasonlítgatom, akkor más anyákhoz, és ezekből az összehasonlításokból többnyire ő kerül ki győztesen.
A terhesség nem múlik el nyom nélkül nyilván, nem tudom, más férfiakat ez mennyire zavar, engem egyáltalán nem. Szerintem az is nagyon fontos, hogy ne hagyja el magát a nő, és ez alatt nem azt értem, hogy naponta edzeni járjon és teljes sminkben frissen fodrászolva mutatkozzon a játszótéren, hanem azt, hogy ha például a terhesség alatt felszedett húsz kilót, akkor ne nyugodjon bele, hogy jó, akkor mostantól húsz kilóval nehezebb vagyok, hanem még ha mozogni nincs is ideje, figyeljen oda legalább az étkezésére. Az ilyenek, hogy anyajegyek, lábméret szerintem maximum a nőket zavarhatják, én speciel nem szoktam a feleségem lábát méregetni centivel.”
Kati
Kati 40 éves, dekoratív értelmiségi nő, néhány kiló felesleggel és egy cuki kislánnyal. „Én ugye előtte sem voltam soha vékony” – meséli. – „de szerintem semmivel sem lett rosszabb a helyzet, egy kicsit lógnak a melleim, de az akár a koromból is adódhatna. Szóval a kiindulóponthoz képest nálam minimális a változás. És a férjem hozzááálása sem változott, most is kíván és tetszem neki. Nyilván egy csomó minden alkat kérdése, nekem például egy darab csík sem lett a hasamon, de nem mindenki ússza meg ilyen jól.”
Noémi
Noémi a fiatalon és a későn szülő csoportba is beletartozik, de összességében mindkét életkorban jól viselte a változásokat. „21 és 40 évesen szültem a fiaimat, tehát rég volt az első... Mindkét terhességem problémamentes volt, de azért 20 évesen jobban viseltem. Ekkor szereztem az első visszeremet, melyet csak 25 évvel később (nemrég) kellett elinjekcióztatni, mert már nagyon gyakran fájt.
A legnagyobb változást a mellem szenvedte még az első terhességnél. Korábban szinte tökéletes melleim voltak minden szempontból (persze akkor ennek nem voltam tudatában :) Méret: 75B, cseppet sem lógtak. Várandósan nagyon megnőttek és mivel szülés után sokat fogytam, a tejem is kevés volt így gyakran kellett fejnem. Akkoriban ez kézzel történt... Az eredmény meglehetősen kiábrándító volt, főleg a szoptatás után.
Azt hiszem leginkább az zavart ebben, hogy az akkori férjem ezt gyakran megemlítette és (csak félig) viccesen többször elmondta, hogy majd egyszer varrassuk fel... Egyébként a testem gyorsan regenerálódott mindkétszer, igaz, hogy hamar el is kezdtem mozogni (de azért ne gondolj túl sok sportra). A második terhesség után is a mellemben történt változás, de most az, hogy szoptatás után nem csökkent vissza a korábbi méretre. De nem tudom, hogy ez egyébként a korral is változott volna-e. A hasam először teljesen feszes maradt, másodszor a bőr már nem volt annyira rugalmas, de nem panaszkodom hiszen lassan már klimaxolok :)
Az első férjem a korábban említett megjegyzésektől függetlenül nem tűnt úgy, hogy ne kívánt volna. A mostani férjem soha nem tett megjegyzést a testemre, vagy ha igen, csak pozitívat és a hálószobai villany felkapcsolásával sincs problémánk. Összefoglalva, nem emlékszem, hogy bármikor úgy éreztem volna, hogy a szülésektől csúnyábbá vált volna a testem, vagy kevésbé volnék kívánatos. Nálam az ilyesféle gondolatok, érzések már sokkal inkább a korommal és az azzal kapcsolatos testi változásokkal vannak összefüggésben.”
Edina
Edina viszont azóta sem talált magára, pedig nyolc éves a kisfia. „Lehet, hogy el sem hiszed, de régebben 38-40-es méretet hordtam, most meg 44-46-osat. A terhességgel nem volt gond, minden simán ment, nem emlékszem, hány kiló jött fel, de nem sok. A szülésem is kifejezetten jó élmény volt, csak utána kezdődtek a nehézségek: egy sokat síró, hasfájós, nem alvó babát kaptam, és a sírás, nem alvás egészen egyéves koráig eltartott. A gyerekorvos semmit sem tudott tenni, Tomi egészségesen fejlődött, csak én készültem ki mind fizikailag, mind idegileg.
Persze, valahogy átvészeltem ezt az időszakot, csak hát amikor éjjelente fél-egy órákat, egészen pici korában 3-4 órákat sírt a gyerek a vállmon, és 3 óránál szinte sosem aludt többet egyhuzamban, akkor engem az édességek tartottak életben. Persze, segített a férjem és az anyósom valamennyit, de azért az éjszakai sírások többnyire az anyának jutnak. Szóval ott naponta több doboz pilótakeksz fogyott, és táblaszám toltam be az egészmogyorós milkákat.
Azóta többször próbáltam lefogyni, mindig csak egy kicsit sikerült, aztán visszajött, úgyhogy elég reménytelen. Nem szeretek tükörbe nézni, és utálom, hogy alig kapok magamra ruhát, de őszintén szólva a férjemet cseppet sem zavarja, sőt, néha kifejezetten úgy érzem, hogy jobban bejövök neki így teltebben. Ami furcsa, mert hát régen nyilván sokkal szebb voltam. De azért ha tudtok valami csodamódszert, feltétlenül szóljatok.”
Erika
Erika két évvel szülés után elégedetlen a látvánnyal, de ha minden jól megy, új melleket kap: "Nekem a melleim mentek tönkre, szerintem simán a kor előrehaladtával azért nem így nézne ki, de én megbeszéltem még annak idején a férjemmel, hogy három gyerek után kapok új mellket (most a másodikat várom). Az biztos jót fog tenni az önbizalmamnak meg szexuális életünknek is. És hát a hasam, nekem az volt mindig a kényes pontom, sose nézett ki jól, most sem. Nem lett csíkos, talán picit kinyúlt, de lényegében ugyanolyan pufók, mint eddig. Mondjuk nyilván tornázhatnék többet is."
Nóri
Nóri szerint a gyermekteleneknek és gyermekre vágyóknak fogalmuk sincs róla, hogy a nők többsége hogyan is néz ki a szülés után egy évvel: a terhesség, a szülés és a szoptatás olyan hormonális és mechanikus változásokat idézhetnek elő, melyeket csak a sebész kése vagy még az sem képes eltüntetni. Azaz olyanok mondják, hogy fogadd el és szeresd magad, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit takar a ruhád. Amely alatt lehet egy viszonylag épen megőrzött alak, de lehet kötényhas, köldöksérv, visszerek, szemölcsök is. A lógó mellekről már beszéltünk, a terhesség utáni szexről pedig egy következő cikkben fogunk.
Van, akit ezek a változások zavarnak, és vannak, akiket kevésbé – előbbi csoport hajlamos igénytelennek, utóbbi hisztisnek titulálni az ellentábort. Mintha létezne egy „normális” foka a testünkkel való elégedetlenségnek: a túl elégedetlenek nyilván önzőek és testképzavarosak, a túl elégedettek slamposak és elhagyják magukat. Mi nem gondoljuk, hogy létezik egyedüli elfogadható hozzáállás – lehet szeretni a testünket, lehet elégedetlenkedni. Ugyanakkor megegyezhetünk abban, hogy a gyermekvállalás egy nő részéről testi szinten is tiszteletreméltó áldozat.
