Érdekes cikkre bukkantam a minap. Mármint úgy értem, érdekes azok számára, akik egy ideje már férjnél vannak/megnősültek, ahol van néhány gyerek, és ismerik azt az érzést, hogy estére olyan fáradt vagyok, hogy meghalni sincs erőm, nemhogy szexelni. És persze azoknak érdekes, akik úgy érzik, mégsem teljesen oké az, hogy napok, esetleg hetek telnek el szeretkezés nélkül, ráadásul úgy, hogy nem csak nincs szex, de még csak nem is hiányzik.
Meg Conley szabadúszó író, blogger, anya, aki a nőiesség és az anyaság témájáról ír. Februárban vesztette el az apját, ezt követően nagyon nehéz időszakon ment át. A férjével sokat dolgoztak a kapcsolatukon, és azon, hogyan tudnák egymást még jobban támogatni, míg Meg túljut a gyász nehezén. Ekkor született meg a "legyen szex egy hónapig minden nap" ötlete, ami valójában kicsit hatásvadász cím, mert igaziból azt jelentette a valóságban: "legyen napi legalább 15 perc gyengédség csak kettesben egy hónapig".
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden áldott este, lefekvéskor legalább 15 percet egymással foglalkoztak, néha csak egymás kezét fogták, néha órákig szerelmeskedtek. Meg arra hivatkozik, hogy rengeteg mindent csinálunk minden nap. Sok időt töltünk mindenfélével naponta. Akkor jusson a gyengédségre is napi 15 perc, amit a kapcsolatunk megerősítésének szentelünk!
Kicsit izomszagúan hangzik, elismerem. De érdemes megfontolni, mit mond erről Meg.
"16 évesen életem első manikűrjén jártam, amikor szembesültem azzal, hogy nem minden feleség szeretne sok szexet. Bár volt nálam egy könyv a várakozás idejére, pillanatok alatt beszippantott két nő beszélgetése, akik két reszelés és polírozás között azt tárgyalták éppen ki hogy a férjük mennyire szeretné azt, és ők mennyire nem szeretnék azt. Az okok között sok minden felmerült, a fáradtság, a le nem adott súly, a sértettség, amiért a férj nem segít otthon. A 16 éves Megan pedig, akit még randira sem hívtak addig, és minden tudását a Cosmo-ból szerezte totálisan megdöbbent, és gyanakodni kezdett, hogy itt valami valóságosabb dologról van szó, mint amit a magazinok sugallnak.
Mégis, amikor meghallottam, hogy arról beszélnek, hány hete nem volt szex, leesett az állam. Úristen, ezek a nők egy férfival élnek, egy ágyban alszanak. Bármikor dughatnának. És nem akarnak??? Ez olyan, mintha valaki visszaküldene egy desszertet, amiben nincs kalória, mégis annyira finom, mint egy creme brulee. Szomorú. Értelmetlen. Butaság. Ha én férjnél leszek, állandóan szexelni fogok a férjemmel.
Aztán felnőttem. Férjhez mentem. Eleinte rengeteg szex volt. Aztán jött a gyerek, és annyira fáradt voltam, hogy majd belehaltam. És még súly is maradt rajtam. Aztán lefogytam, de a világ elkezdett máshogy kinézni, mint a szárított virág, amit a napon hagynak. Aranyos, csak kicsit megfakult.
Aztán egyszer rádöbbentem, hogy 8 napja nem értünk egymáshoz. Ez akkor nekünk rengeteg volt. De ami a legjobban zavart, az az volt, hogy nem csak eltelt a 8 nap, de eközben még csak nem is hiányzott a szeretkezés. Úgyhogy aznap este, miután a gyereket ágyba dugtuk, a legcsábítóbb pillantásomat dobtam férjemnek. Igen, fáradt voltam. Kábé annyira éreztem magam vonzónak, mint a Mary Poppins madáretető nénije. De miközben mosogattam, az jutott eszembe, a 16 éves Meg még tudott valamit, amit a huszonéves már elfelejtett. Pedig érdemes lenne észben tartani.
Amikor felmerült a szex minden nap egy hónapig ötlete, a férjem nagyon lellkes volt. És a mindennapos gyengédség nem csak fizikai síkon erősítette meg a kapcsolatot, hanem lelkileg is. Sokkal érdekesebbé vált számomra a szex, amikor felismertem, hogy az hogyan segít megerősíteni a házasságomat."
Mit gondolnak? Érdemes elhatározásból beletenni a kapcsolatba azt a napi 15 percet? Segíthet abban, hogy visszaemlékezzünk, kik voltunk régen, a kapcsolat elején, a gyerekek, a sok-sok számla és a napi mókuskerék előtt? Vagy ha magától nem jön, hát úgyis megette a fene az egészet?
