Viszonylag sok szó esett mostanában a hordozásról. Kommentekben ilyenkor rendszerint felmerül, hogyan is kell ezt csinálni. A babahordozás ugyan számos előnnyel jár, de csak akkor, ha jól csináljuk.
A rosszul megválasztott hordozóeszköz vagy pozíció viszont a baba és az anyuka egészségét is károsíthatja. Összeszedtük, melyek azok a szempontok, amelyre érdemes odafigyelni, hogy a hordozás a csecsemő számára is egészséges legyen, és a babát cipelő anya se rokkanjon bele.
Megfelelő támasztás
A hordozóeszköz szorosan ölelje körül a babát, minden oldalról megtámasztva. Az újszülött babának a fejét is meg kell támasztani, mivel ő még nem tudja tartani. Ha kötős mei tai-t vagy kendőt használunk, a kötés szorossága akkor megfelelő, ha a baba nem távolodik el az előrehajoló anya testétől, kettejük között nincs rés. Megfelelő támasztás esetén pár napos újszülött is hordozható, az ülni tudás nem követelmény, a hordozóban elfoglalt testhelyzet ugyanis ortopédiailag nem ülés.
Hordozós lábtartás
Nagyon fontos, hogy a baba két lába ne párhuzamosan, függőlegesen lógjon, hanem úgynevezett „M” lábtartásban legyen: felhúzott térdekkel, finoman terpesztett combokkal; a feneke pedig alacsonyabban legyen, mint a térde. A hordozóeszköz mindkét térdhajlatnál támassza meg a babát. Az ortopédorvosok FTT-nek, azaza Felhúzott, Terpesztett Tartás-nak is nevezik ezt. Ez a lábtartás előnyös a csípőízületek számára, míg a függőlegesen lelógó láb kifejezetten káros lehet.
Kenguru vásárlásakor fokozottan figyeljünk erre, mert nem minden, a kereskedelemben kapható kenguru biztosítja ezt a lábtartást. Ha kendőt választunk, tanuljuk meg jól megkötni, lehetőleg még a terhesség alatt.
Fejtartás
Az újszülött baba fejét nyilván meg kell támasztani, nem lifeghet, mert ez a nyakat túl nagy igénybevételnek teszi ki. Ha kendőnk van, tanuljunk meg olyan kötésmódot, amiben van „hely” a baba fejének is. A legtöbb mei tai és hibrid hordozó tartozéka a fej köré húzható kapucniszerűség, de próbáljuk ki, hogy tényleg megtartja-e a baba fejét. Bármennyire is vagánynak tűnik, magunkra kötött újszülöttel lehetőleg ne ugráljunk, ne fussunk, és semmiféle zökkenésekkel járó sportot ne végezzünk, mert még a fejet megtámasztó eszközben is rázkódhat a feje, ami a nyakcsigolyáknak kifejezetten káros.
Függőleges testhelyzet
A baba teste függőleges legyen a hordozóban, vagyis ne vegyünk olyat, amiben vízszintesen fekszik. A lábtartás csak függőleges helyzetben lehet helyes, emellett ebben a testhelyzetben biztosan kap levegőt a baba, szabadok maradnak a légutai. Mi több, a függőleges testhelyzet a hasfájós, nehezen büfiző, puffadásra hajlamos, és a refluxos babák panaszait kifejezetten csökkenti.
Felénk nézzen!
Ne hordozzuk a babát arccal kifelé, vagyis a baba teste mindig felénk nézzen. A kifelé hordozott baba háta rendellenes, hátrafeszített tartást vesz fel a gerinc normális domborulata helyett, és az ortopédiailag megfelelő láb- és csípőtartás sem valósul meg így. A babát túl sok inger éri, azoktól nem tud elfordulni, túlstimulálódik – a csecsemőnek egy ingerekkel teli nagyvilág még félelmetes, idegesítő. Kisebb babák szeretnek néha szemkontaktust felvenni az őket hordozó személlyel, ez ebben a pozícióban lehetetlen. A kifelé forduló testhelyzetben a baba súlya rendellenesen annak gáttájékára nehezedik, fiúk esetén összenyomja a heréket. Természetesen ha az egyéves gyereket heti tíz percre beletesszük a kenguruba kifelé nézve, attól nem lesz baja, de rendszeresen, huzamosabb ideig, különösen kis babák esetén ez a fajta hordozási mód kifejezetten káros.
Ne legyen melegünk!
Hordozáskor az anya teste a babát is melegíti, vagyis sokkal kevesebb ruha kell rá, mintha babakocsiban utazna. Ha anya dombon felfelé siet, kimelegszik, akkor a baba is ugyanúgy kimelegszik. Minden évszakban érdemes odafigyelni rá, hogy a hordozott babát sose öltöztessük túl! Az általános szabály, hogy a kisbabán egy réteggel több legyen, mint rajtunk, itt módosul: a hordozott baba ugyanannyi réteg ruhában érzi magát komfortosan, mint a hordozó személy.
Elöl vagy hátul?
Elöl hordozni viszonylag egyszerű, egy ponton túl azonban már nehéz lesz a babánk ehhez a módhoz. A különféle források szerint ez a pont nagyjából akkor jön el, amikor a gyermek eléri a 6-8 kg-os súlyt. Ha ezt a súlyt elöl hordjuk, akkor károsítjuk a hátunkat, derekunkat – ez nagy valószínűséggel fájni fog-, valamint túl nagy súlyt terhelünk a gáttájékunkra – ez nem fog fájni, nem is fogjuk érezni, csakhogy néhány hónap múlva esetleg vizelettartási nehézségek, aranyér formájában jelentkezhet a probléma.
Az, hogy 6-9 kg között mikor jön el az elöl hordozás határa, az anya teherbírása, edzettsége, testmérete is befolyásolja. Hátrakötni a gyermekünket először félelmetes, eleinte érdemes otthon gyakorolni, utcán pedig kis tükröt hordani magunknál, amiben megnézhetjük, mit csinál éppen. Egy-két hét alatt természetessé, megszokottá válik a dolog.
Kényelmes legyen!
Az eltérő testfelépítésű anyukák, apukák és babák eltérő hordozóeszközt igényelhetnek. Míg egy átlagos testalkatú anyának kifejezetten kényelmes a csatos mei tai párnázott vállpántja, ugyanez egy ötvenkilós, törékeny, keskeny vállú nőnek túl vastag, kényelmetlen. Márpedig ha itt vág, ott nyom, akkor nem fogjuk szeretni. Hordozó vásárlásakor ezért mindig próbáljuk ki az eszközt, de még jobb, ha vásárlás előtt (vagy akár helyett) kölcsönzünk egyet. Sok, hordozóeszközöket árusító bolt lehetővé teszi a kölcsönzést egy hétre vagy több hónapra is, így kisebb az esély, hogy méregdrágán megvett kengurunk kihasználatlan marad.
