Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy mikor kezdje el idegen nyelven tanítani a gyerekét, hogy kihasználja azt a korai időszakot, amikor még erőfeszítés nélkül szívja magába az összes új információt, tanul új dolgokat.
Mégis mikor és legfőképp hogyan tanítsuk a kisgyerekeket? Erről kérdeztem Price Beatrixot, aki a British Council Magyarország gyermek nyelvtanfolyamainak tanára, az Angoltanárok Nemzetközi Egyesületének (IATEFL) elnökhelyettese, és a Tempus Közalapítvány kisgyermekkori oktatásának társtrénere, így rendszeresen tart workshopokat angoltanároknak a kisgyerekek tanítási módszertanáról.
Milyen alapelveket tartasz fontosnak a kisgyerekek tanításánál?
A kisgyermekek angoltanítása egyre korábbra tolódik a világban, ma már Magyarországon is egyre gyakoribbak a kétnyelvű óvodák, iskolák, és egyre több fiatal hagyja el úgy az iskolát, hogy elsajátította az angol nyelvet.
A nyelvelsajátítást fontos kulcsszónak tartom, hiszen kisgyermekkorban kimondottan káros lehet a gyermeket "tanítani", míg ha egy természetes nyelvi közegbe helyezem, akkor természetes módon sajátítja el az idegen nyelvet, akárcsak az anyanyelvét egy kicsivel korábban. Ehhez fontos megtartani ugyanazokat a körülményeket és feltételeket, mint amit az elfogadó, szeretetteljes családi környezet biztosít, és nem görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy a kisgyermek teljesítsen, és tanuljon valamit.
Sokan angol CD-t, mesét kapcsolnak be az 1-2 éves kicsiknek, hogy ezzel is elősegítsék a gyerekek nyelvtanulását. Szerinted ez mennyire hatékony?
Tapasztalataim szerint a gyerekekre az élő hang sokkal pozitívabban hat, mint a gépi. Az utóbbiból általában csak háttérzaj lesz, míg az előbbiből élmény. Tanítottam olyan gyerekeket, akik már pici korukban jártak angolra, és otthon is naponta többszöt meghallgatták CD-n az ott tanult dalokat és mondókákat, mégis, inkább azt énekelték, ismételgették, amiket nálam tanultak játék közben, holott azt csak hetente egyszer hallották.
Ezeket a tapasztalataimat erősíti meg egy nemrég megjelent könyv is (The Genius of Natural Childhood), amiben Sally Goddard Blythe, az Idegélettani Pszichológiai Intézet igazgatója azt állítja, hogy a hagyományos bölcsődalok, mondókák magukban hordozzák az adott nyelv dallamát, kultúráját, és ezzel felkészítik a baba fülét, hangját és agyát is a beszédre, elősegítik, hogy a gyerekek szavakban tudjanak gondolkodni.
És ez nem csak az anyanyelvre igaz, hanem az idegennyelvekre is, hiszen a dalokon, mondókákon keresztül tanulja meg egy gyerek a nyelvtani rendszert, az énekléssel pedig elsajátítja a hanglejtést és a ritmust. Ő is azt mondja, hogy a gyerekek teljesen másképp reagálnak a gépi zenére, mint az élőre, az utóbbira sokkal fogékonyabbak.
Mit jelent az pontosan, hogy játék közben tanulnak?
Nagyon fontosnak tartom, hogy nem tanítani kell a kicsiket, hanem az idegennyelv-tanulást egyfajta késleltetett anyanyelv elsajátításnak tekintem, azaz ugyanazokon a folyamatokon viszem keresztül a gyerekeket, mint amikor beszélni tanul egy kisgyerek. Ahogy egy anyuka sem magyarázza el a gyerekének, hogy a többesszám jele a “k”, úgy az idegen nyelvnél sincs erre szükség, csupán gazdag nyelvi környezetbe helyezem őket, olyan játékokat játszunk, amikben szívesen részt vesznek, így spontán módon sajátítják el a nyelvi szabályokat is.
És akárcsak a beszélni tanulásnál, itt sem szabad siettetni a gyerekek megszólalását – akár 9 éves koráig is jogában áll hallgatni egy diáknak. Éppen ezért fontos, hogy olyan feladatok, játékok legyenek az órán, amikbe bekapcsolódhatnak azok is, akik még nem akarnak beszélni. Ehhez a tanárnak finom, jó minőségű tárgyakra van szüksége: selyemsálra, kártyákra, színes üveggolyókra. És persze ne felejtsük el a saját segédeszközeinket sem, például a kezünket, amikkel ujj-játékokat játszhatunk (fingerplays).
Akkor úgy képzeljük el ezeket az órákat, mint egy óvodai foglalkozást, ahol a gyerekek énekelnek, körtáncolnak, mondókáznak?
Igen, mozgással kísérünk mindent. Ehhez babzsákokat, ugrókötelet használunk, tapsolunk, finom- és nagymotorikus képességeket fejlesztünk miközben ritmikusan énekelünk, mondókázunk – így a gyerekek nem a nyelvre koncentrálnak, hanem egyszerűen utánozni akarnak. És ezzel lesz igazán hatékony az oktatás, hiszen James Asher pszichológia professzor megfigyelte, hogy az anyanyelv elsajátításának három lényeges eleme van: először is, hogy a nyelvet alapvetően hallgatással sajátítjuk el, másodszor, hogy ebbe a tanulási folyamatba az agyunk jobb féltekéjét is be kell kapcsolnunk énekléssel, mozgással, harmadszor pedig, hogy mindennek stresszmentes, oldott légkörben kell történnie.
A csoportos vagy egyéni oktatás a célravezetőbb?
Mindenképpen a csoportos, hiszen sokkal színesebben lehet tanítani egy kisebb csoportot, mint csak egy-egy gyereket. Azonkívül itt még egyáltalán nem baj, ha nem azonos ütemben fejlődnek a gyerekek, mindenki részt tud venni a játékokban. Az sem baj, ha a gyerekek nincsenek egy nyelvi szinten, sokat tanulnak egymástól, és nagyon elnézőek is egymással. Tudják pontosan, ki mennyit tud, mennyi időt kell a másiknak hagyni, hogy rátaláljon az adott szóra, és a páros feladatoknál is nagyon toleránsan választanak párt maguknak, felkarolják a gyengébbeket.
Mi a tapasztalatod a beszédhibás gyerekekkel? Sok logopédus nem javasolja az ilyen problémával küzdők angolul tanítását.
Nekem is volt súlyos beszédhibás tanítványom, akinek a nővére nálam tanult angolul. A szülők hosszú időn keresztül könyörögtek, hadd járjon hozzám a kisebb testvér is, aki még csak óvodás volt. Igazából nem a beszédhibája miatt nem vettem be a kisfiút a csoportomba, hanem a kezdetek kezdetén nagyon szigorú voltam, és iskoláskor alatt pedagógiai meggyőződésből nem tanítottam senkit.
Aztán amikor a nyári táborban - már 6 évesen - hozzám került a kisfiú is, észrevettem, hogy míg magyarul bizonyos hangokat konzekvensen hibásan ejt ki, addig ugyanezeket a hangokat az angol szavakban megfelelően képzi, és idővel ez visszahatott a magyar kiejtésre is, segítette azt. Úgyhogy én nem félnék ettől, hiszen kimutatták már, hogy az idegennyelv-tanulás más agyi részterületet fejleszt, nem rontja az anyanyelvi beszédhibát.
Találkoztam olyan magyar anyukával, aki a gyerekével csak angolul beszélt, hiszen magyarul majd úgyis megtanul. Erről mi a véleményed?
Én az anyanyelvem nem adnám fel, inkább csak tartanék olyan English-time-ot, amikor a gyerekemmel nem magyarul mondókázom meg höcögtetem, hanem angolul. Fontosnak tartom azonban , hogy legyünk konzekvensek a nyelvhasználatban és ne a mindennapi beszédben váltogassuk a nyelveket egyik mondatról a másikra, mert ez okozhat problémát a gyermeknek.
Milyen hosszútávú hatásai vannak a korai nyelvtanításnak? Van valami, amiről végképp lemarad az a gyerek, aki csak az iskolában kezdi el az angoltanulást?
Természetesen nem marad le végképp senki sem a nyelvtanulásról akkor sem, ha csak az iskolában kezdi el tanulni. A korai nyelvoktatásnak elsősorban a kiejtésben van nagy szerepe, az ekkor tanultak egy életre rögzülnek, illetve az ösztönös nyelvtani érzék kialakulásában – amikor később nem tudja megmondani egy gyerek, hogy miért úgy jó a mondat, csak egyszerűen érzi, hogy az a helyes. Illetve olyan jó élmények kapcsolódhatnak az angol nyelvhez, amik a későbbi nyelvtanulásban nagy motivációt jelentenek.
