Mi jut eszükbe, ha gyerekszépségversenyről, gyerekmodellekről hallanak? Első körben az amerikai Toddlers and tiaras típusú, felnőttre sminkelt, szánalmas kis majmok? A Honey BooBoo vagy Eden Wood jelenség? Ha olyan szerencsés, hogy ez semmit nem mond, akkor segítün: ők valaha mind tökéletesen mindennapi, aranyos kislányok voltak, akikből anyukájuk nagyravágyása és ostobasága csinált sajnálnivaló majmocskát.
Hétköznapi gyerekből kicsi szörnyetegek lettek, akikkel már óvodás korban elhitették, hogy tényleg ők a legszebbek az egész világon. És mivel a legszebbek, ezért aztán nekik a világon mindent szabad, és akármit megtehetnek, a világ akkor is a lábuk előtt hever majd. És akikkel elhitették, hogy szépnek lenni, felnőtt frizurával, sminkkel és körömmel bohóckodni teljesítmény. Olyan kislányok, akiket azzal vert meg a sors, hogy az anyjuk rajtuk keresztül próbálja megvalósítani saját, ki nem élt álmait, kerül, amibe kerül.
Honey Boo Boo - akinek valaha neve is volt: úgy hívták, hogy Alana, bár erre manapság már senki sem emlékszik mostanra - egy elkényeztetett, kövér, szőke kismalac, akinek a családja abból él, hogy tévében mutogatják, hogyan zabál az egész dagadt család tésztát kecsappal, mert az finom vacsora.
És akkor lapozzunk. Vannak olyan gyerekszépségversenyek, amik nem ilyenek. Ahol legalább a legkisebb lányok smink nélkül mászkálnak, ahol műsorszámokat is mutatnak be. Jó ideje rápillantok időnként a Little Miss Hungary Facebook oldalra, ami ilyennek tűnt. De igazából mostanáig nem tudom eldönteni, tetszik-e, amit látok. Nem egy Honey Boo Boo univerzum, az világos - de mégsem vagyok kibékülve a koncepcióval. Mostanáig viszont nem is zavart annyira, hogy írjuk is erről.
Amiért a dolog mégis átvitte az ingerküszöbömet az az, hogy bejelentették, három magyar lány is jól szerepelt egy gyerekszépségversenyen Törökországban. A 9 éves Maja a smink nélküli korosztályban első lett, két idősebb magyar lány pedig egy második és egy harmadik helyet csípett meg. Méghozzá a - szerintük - a világ egyik legjelentősebb gyerekszépségversenyén, a Festival Model and Talent World-ön.
Ez persze önmagában még mindig kevés lenne, ha nem azt látnám, hogy a hírre mindenki gondolkodás nélkül ráugrik, jelez a cukiságmérő, és máris jönnek a lelkendező cikkek. És nem csak a legalja nőbulvárnál ám, hanem komoly, közéleti portálon is. Mi van? Ez a nemzeti büszkeségünk, hogy 44 (!) gyerekből három magyart is szépnek találtak?
Szép legyen, vagy okos?
Emlékszem rá, mielőtt gyerekem lett, valaki feltette nekem a kérdést, ha választanom kéne, melyiket szeretném: a gyerekem szép legyen, vagy okos? Ilyen dolgokon csak a gyerek előtt lehet igazán gondolkodni, mert amúgy nyilvánvaló, hogy az én gyerekem pont szép ÉS okos. Szóval még a gyerek előtt töprengtem, és arra jutottam, ha lány, és választani kell, hát legyen szép. Ha fiú? Hát még abban sem vagyok biztos, hogy inkább okos legyen. Mi a jobb, egy boldog síoktató vagy egy frusztrált kocka? (tudom tudom, semmi garancia rá, hogy ne frusztrált síoktató legyen, vagy boldog kocka) De akárhány ismerőst kérdeztem, mindenki azt válaszolta, hogy a lány, az tutira legyen szép. A fiúknál meg mondjuk fele-fele volt. Azt gondoljuk, a szépség önmagában mindenhez elegendő.
A másik, hogy mi, szülők hajlamosak vagyunk túl korán belemenni abba, hogy nehogy pont rajtunk bukjon el, hogy a gyerek világsztár legyen valamiben. Én is bűnös vagyok, hordom a tornaversenyekre (sminkelik is!!!), nyeri az érmeket, sok időt és energiát fektetünk ebbe, pedig mennyi az esélye, hogy valaha is mondjuk olimpiai szintű tornász legyen? Hát, végül is nem pont nulla, de lássuk be, azért meglehetősen kicsi.
A másik ismerős sakkversenyekre és edzésekre hordja a gyerekeit, pedig mik az esélyek? Vagy annál, aki futóversenyekre viszi? És az, aki műkorcsolyázni járatja a lányát? Na meg persze az a barátunk, akinek a gyereke folyton zongorázik. Nehéz eldönteni, mennyire a gyerekeink igénye mindez, és mennyire a mi ambíciónk.
Van különség a torna/futóverseny és a szépségverseny között?
És: van-e különbség a torna/sakk/futó/korcsolyaverseny és a szépségverseny között? Hát, az a helyzet, hogy szerintem van. A különbség a teljesítmény. Aki szépségversenyre viszi a gyerekét, az nem azt teszi a mérlegbe, hogy mit csinál a gyerek, hanem azt, hogy milyen. És ez óriási különbség.
Amikor egy torna/futó/sakkverseny nem sikerül túl jól, annak (többnyire) objektív, teljesítménybeli okai vannak. Nem edzett eleget, agyban nem volt elég összeszedett, lemaradt a felkészülésben a mezőny többi részétől, vagy aznap egyszerűen nem volt formában. Olyan okok, amikből megtanulhatja, hogy a sikertelenség ellen több munkával (úgynevezett kitartással) lehet küzdeni.
Ha egy szépségverseny nem sikerül jól? Arra mégis mit lehet mondani? Ma nem voltál elég szép lányom, de majd jövő héten szebb leszel? Vagy kívülre tenni a felelősséget? Szép vagy te lányom, de hát vak ez itt mind, aki pontozott? És akkor abba ne is menjünk bele, hogy egy átlagos gyerekszépségverseny mezőnyénél az óvodánkból különbet tudnék összeállítani, ami a szülők ítélőképességéről is sokat elmond...
Vajon tényleg lehetséges az, hogy egy most 9 éves lányt pont az fog megakadályozni abban, hogy a következő Palvin Barbi legyen, hogy az anyja nem hordta elég gyerekszépségversenyre? Amúgy persze gratulálok Majának, aki (kivételesen) tényleg szép kislány. De ha kívánhatok egyet, nem jut eszembe más, mint hogy azt kívánom neki, ne menjen tropára ettől az egésztől.
