Dr. Bodrogi Eszter az MHEK (rövidebb és ismertebb nevén Honvédkórház) koraszülött intenzív osztályának (PIC) vezetőhelyettese kollégáival együtt külföldi tapasztalataira alapozva néhány éve itthon is sikeresen tereli európai színvonal felé a kórház ezen részlegét. A nemcsak országos, de európai szinten is rendkívül jó eredményekkel rendelkező PIC-en olyan szokatlan, de annál emberibb dolgokkal találkozni, minthogy a szülők akár éjjel 3-kor is benézhetnek meglátogatni a gyereküket, a babák fészekben alszanak, vagy, hogy az inkubátorból kivéve akár apa szőrös mellkasán is alhat a korababa.
Nem titkolom, kissé elfogult vagyok, mert volt alkalmam pár hetes kórházi tartózkodás alatt megismerni, látni, hogyan, s kik dolgoznak itt. Ilyen profi, családbarát és jókedvű egészségügyi csapattal még sosem találkoztam.
Koraszülésről, anyaságról, tévhitekről beszélgettük, olykor el-elkanyarodva a fő vezérfonaltól. Az interjú azon gondolat mentén halad, hogy mi történik akkor, amikor egyszer csak, a 37. terhességi hét előtt valakinél hirtelen beindul a szülés. Mert ez bármikor, bárkivel megtörténhet, én sem terveztem, hogy a második fiamat a 32.héten fogom megszülni.
Mit kell csinálni, ha a kiírtnál jóval hamarabb indul meg a szülés?
Tudni kell, hogy ha valakinek a 37. hét előtt beindul a szülés - ami jelentkezhet szülési fájdalmak vagy elfolyt magzatvíz formájában -, akkor hiába van fogadott orvosa akármelyik kórházban, olyan helyre kell mennie, ahol a koraszülött babát el tudják látni. Érdemes megnézni már a terhesség alatt, hogy hol van hozzánk legközelebb Perinatális Intenzív Centrum (PIC) vagy Neonatális Intenzív Centrum (NIC). Ezek egymás szinonimái. Sokszor időveszteség az, ha a saját kórházába megy ilyenkor, mert innen úgyis továbbküldik, illetve egy nagyon akutan induló koraszülésnél előfordulhat, hogy már nem is érnek át a koraszülöttes kórházba. Az viszont sokkal rosszabb, ha a babát kell átszállítani. Előfordul, hogy a védőnő vagy a gyógytornász vesz észre olyan jeleket, amivel azonnali hatállyal beküldi az anyát a kórházba.
Ha beért a kórházba, kezdődik a játék az idővel, hogy minél később szülessen meg a baba. Ilyenkor el kell kezdeni egy csomó dolgot. Alapvetően le kell állítani a fájástevékenységet, ha van. Az elfolyt vizet ugyan nem lehet megállítani, de az tévhit, hogy ha elfolyt, ne lehetne kihúzni heteket is akár. Nekünk volt olyan kismamának, aki 10 hetet töltött el folyó vízzel, aminek megvannak a rizikói ugyan, de ha az ember ezt figyeli, és megfelelően reagál rá, akkor ezek eltörpülnek azon nyereség fényében, hogy nem egy 24. hetes, hanem egy 34. hetes gyerek születik.
Antibiotikumot is szoktak adni az édesanyának, de ami a legfontosabb, hogy szteroidot kapjon az anya. Ezt tüdőérlelőnek hívja a köznyelv, elsősorban arra való, hogy a koraszülött babáknak a még éretlen tüdejét felturbósítva megérlelje, de ez még csomó más dologra is hatással van, pl. koraszülött szövődményekre. Az az igazi, ha 48 óra eltelik az első dózis után.
Az lenne a legjobb, ha minden potenciális koraszülő nőnek ez automatikusan járna. Mert sajnos ezt Magyarországon még mindig csak a szülő nők fele kapja meg, míg Európában ez az arány 90 százalék. Ez extrém sokat számít, az egészen kicsi babáknál 30-40 százalékos egészségjavulást tud eredményezni.
Miért nem egyértelmű, hogy beadják? Drága?
Nem drága, és nem is nehéz beszerezni. Nehéz megfejteni, mi az oka, de nagyrészt a hanyagság, a tudatlanság, a kevés tapasztalat meg a pánik kombinációja. Sok olyan helyzet van, amikor tudjuk, hogy be lehetett volna adni, mert tiszta volt a helyzet, de mire hozzánk kerül az anyuka, már késő. Nagyon jó lenne, ha minden kismama tudná, hogy a 37. hétig neki jár ez a szteroid. Be kell adni.
A helyzet az elmúlt egy évben kissé javult, de elképesztően erős kampányt folytattunk ennek érdekében. Ha például a főnökömet az időjárásáról kérdezték, akkor is elmondta, hogy minden koraszülő anyukának adjanak szteroidot. Ehhez képest az a 10 százalékos javulás mégis haloványka.
És azok a mondvacsinált kontraindikációk, amitől félnek a szülészkollégák, nem léteznek. Például az, hogy az anyukának cukorbetegsége van, mert ezeket mind lehet uralni. Először is be kell adni a szteroidot, s ha emelkedik a vércukorszintje, akkor azt helyre lehet hozni, de ez nem indokolja, hogy emiatt ne adják be. Ez egy iszonyatosan fontos dolog, mert rengeteget számít.
Folytassuk azzal, hogy bent van már a kismama a kórházban.
Ezután tovább folytatódik a játék az idővel. A világon mindent elkövetünk, hogy az a 28. hetes baba, amiről most elméletben beszélünk, legalább 48 órát bent maradjon. Fájáscsökkentéssel, szigorú ágynyugalommal egy komoly türelemjáték kezdődik. Ha eltelik a 48 óra, kicsit szusszanunk, és mérlegeljük, hogy megszülethet-e a baba. Van-e anyai ok, pl. magas vérnyomás vagy terhességi toxémia, amivel nem lehet várni, de ha "csak" a magzatvíz folyik, és nem utal semmi fertőzésre, nincs jel, ami a babát veszélyezteti, akkor lehet várni. Napról napra megbeszéljük, mi lesz a következő lépés.
Ha megszületik a betöltött 28. héten ez a baba, akkor az ő túlélési aránya magyar viszonylatban is több mint 90 százalék. Igaz, ebben van szórás, centruma válogatja, van, akinek még ennél is jobb, és sajnos van, akiknek rosszabb eredményeik vannak.
Ez csak a túlélést jelenti?
Ez csak a túlélés, az egészséges túlélés azért ennél picikét kevesebb. Ennél a korcsoportnál nem sokkal kevesebb, szemben mondjuk egy 24 hetes babánál, ahol ez élesen elkülönül.
Megszületik, bekerül a koraszülött intenzív osztályra...
Ma már szépen leírt menetrendje van, hogyan kell ellátni egy ekkora babát a szülőszobán. Az elmúlt 10 évben ez nagyon sokat fejlődött, korábban ezeket a piciket automatikusan lélegeztették, ezerféle csövet ide-oda bedugtak, de ebből jócskán visszalépett a világ, Mi elég gyorsan követtük ezt, bízom benne, hogy Magyarország többi része is, csak kicsit lassabban. De tény, hogy egy nagyon "non invazív" út felé haladunk. Hagyjuk a babát a maga módján lélegezni, minél kevesebb infúziót kap, felépítjük az etetését, ami elsősorban anyatej.
Cél, hogy minél kevesebb lélegeztetés legyen mesterséges, és ennek a varázsszava a cPAP-os légzéstámogatás, aminek lényege, hogy saját maguktól veszik a levegőt a babák, és a levegő áramlása szépen kifeszíti a tüdejüket, ami nagyon-nagyon hatékony légzéssegítési technika úgy, hogy a spontán légzés megtartott. Sokkal kevesebb tüdőkárosodást okoz, mint a lélegeztető gép. Ha olyan szerencsés a baba, hogy olyan centrumban születik, ahol ezt a módszert alkalmazzák, akkor nem is biztos, hogy valaha is intubálni kell, lehet, hogy elég lesz neki ez a cPAP-os módszer is.
És az anya, apa?
Már rögtön a kezdetektől, sőt, már a megszületés előtt kezdődően be kell vonni a szülőket. Mi nagyon szeretjük, hogy édesanya, édesapa 24 órában jöhetnek. Sőt, kifejezetten örülünk neki, ha ott is vannak, s ezeket a babácskákat, ha stabil az állapotuk, odaadjuk kenguruzni. Ez ugye azt jelenti, hogy bőrkontaktus jön létre az anya és a baba között, élvezik akár órákig is egymás társaságát. Ennek nagyon sok pozitív hatása van az anya, a gyerek és az apa pszichéjére, a baba hőháztartására, életfunkcióira, a tejelválasztásra, a későbbi kötődésre.
Mennyire ismert a kenguru módszer?
Terjed, és mi is azon vagyunk, hogy minél szélesebb körben terjedjen el, de ennek rutinszerű alkalmazása a kicsi, vagyis mások által kicsinek gondolt korcsoportban még kevés.
Eleve nagyon sok helyen reguláció van arra, hogy mikor és mennyit lehet ott a szülő. Azért ha belegondolunk, ez nonszensz. Egészségügyi törvény van rá, 1997-ben született, és leírja, hogy a gyereknek joga van az anyja társaságában lenni. S ennek ellenére a hierarchikus magyar egészségügyben rögzült, hogy az intenzív osztályon a szülő csak látogató, és akadályozza a munkát.
El kell fogadni azt, hogy olykor, még ha az elején időnként több energiát is igényel tőlünk az, hogy sokat kérdeznek, a végén nagyon hasznos csapattagok lesznek. Volt alkalmam a svéd Karolinska egyetemi kórházban eltölteni egy kis időt megfigyelőként, és az ottani mentalitás az, hogy a szülő jelenléte elvárt. Nem megengedett, hanem teljes egészében elvárt. Gyakorlatilag nővérnek képezik ki a szülőket egy ilyen koraszülött baba mellé. Fokozatosan bevonják őket az ápolásba onnantól kezdve, hogy pelenkázás, mosdatás, utána a szondán való etetés, az inkubátorba be-ki vétel.
Magyarországon, ha ezt neonatológusoknak mondom, kiugranak a bugyijukból a döbbenettől.
Mi az osztályunkon is ezt próbáljuk követni. Nyilván nem megy ez minden anyukával, de nagyon sok olyan szülő van Magyarországon, aki erre vevő, nyitott és hajlandó. Úgyhogy ez nálunk máshogy zajlik, mint a legtöbb helyen, és mi ezt igyekszünk minél több fórumon ismertetni. És van is rá igény, csak hosszú idő, míg átmegy egy rendszeren, és beivódik.
Nagyon sok akaratra van szükség, nem elég, a főnök vagy egy ember, általános akarat, össznépi csordaszellem kell, ha az ember meg akarja változtatni a dolgokat a saját osztályán. Ha megvan a többség támogatása, onnan már könnyű győzni. Az a nehéz, amíg az ember odáig eljut.
És jöhetnek az apukák is
Igen, ne felejtsük ki az apukákat, akik ugyanannyit jöhetnek, mint az anyuka. A legtöbb esetben az anyukák ott vannak a kórházban, hogy a három óránkénti etetést meg lehessen oldani. Az apukák is jönnek, főleg munka után, hogy a mellkasukra tegyék a piciket.
Ez mennyire higiénikus?
Nagyon jó kérdés, mert ez a legtöbb szakmai ellenvetés, hogy a szülők behoznak ide mindenfélét. Nem, a babákra mi, a személyzet vagyunk veszélyesek. Az anya abból a szempontból jelent veszélyt, hogy ha pl. egy streptococcus fertőzést ad át. De onnantól kezdve, hogy bent vagyunk egy koraszülött intenzív osztályon, sajnos el kell fogadni, hogy az ápoló személyzet nem megfelelő higiéniája és az osztályon élő rezisztens kórokozók jelentenek veszélyt.
Ezt úgy lehet kiküszöbölni, ha rövid ideig használunk kevés antibiotikumot (pont fordítva van, ahogy az ember gondolná), és fokozottan figyelünk a kézhigiéniára. Extrém ritka, hogy egy édesanya által behozott baktérium okozott volna bajt. Én nem emlékeszem ilyenre az elmúlt három évben. Egy normál higiénés viszony kell ehhez, naponta mosakodás, de nem kell közvetlenül kenguruzás előtt szappannal megmosakodni. Ezt valljuk be, van, akinek el kell magyarázni, de az jópofa, hogy az ilyen anyukák a legjobb siker sztorik, amikor sikerül ráirányítani őket olyan útra, mint amin a háromdiplomás anyák is haladnak.
A korababa első napjaival folytassuk
A baba az első 1-2 napban cPAP-ol, kenguruzik, és el kell kezdeni az etetését. Ezt minél inkább anyatejjel szeretnénk megoldani, ezért lehozzuk még a csillagokat is, hogy az anyukának legyen teje. És ez az esetek többségében sikerül is. Mivel óvatosan kell ezeket a babák etetését felépíteni, hiába az első napokban még csak néhány milliliter egy fejés, az pont elég egy pici babának. Tudjuk, hogy sokat kell tenni a tejért. Kétóránként fel kell kelni, fejni, de azért igazából ezt csinálja az az anya is, akinek érett gyereke van, csak ő szoptat. Úgyhogy így megy ez, s ha az anyuka bírja, a 3-4. napra van annyi teje, ami fedezi a baba egyre növekvő igényét.
Az első 2 hétben, ha a baba anyatejet kap, konkrétan az az életét menti meg, mert a bélelhalásos, bélelzáródásos betegség ezeknél a pici babáknál tízszeres, ha tápszert kapnak, és ez potenciális halálos betegség. Nálunk ilyen gyakorlatilag nincs. Országosan olyan 7 százalék körül van ennek a betegségnek az előfordulása.
A mi osztályunkon Szalontai Móni védőnő nélkül sehol nem lennénk. Anyatejes táplálásban mérhetetlen nagy segítség. Ő minden szülő nőhöz odamegy, és segít. Ami neki talán a legnehezebb volt, hogy nála sokkal idősebb munkatársakat kellett meggyőznie, hogy nem jó úgy, ahogy eddig csinálták, és változtatni kell. Az anyatejes dolog tudomány. Az a baj, hogy összeütközik a tudomány a „30-40 éve így csináljuk”- kal. Ebből kilendíteni egészségügyi szakszemélyzetet nekünk sem volt könnyű az osztályon. De ha mindent úgy csinálnánk, ahogy negyven éve, ők meg úgy csinálták volna, ahogy azelőtt negyven éve, akkor pont ott tartanánk, hogy rajzolgatnánk a barlang falára.
Ez borzasztóan nehéz megélni, én is tudom. Amikor hazajöttem Angliából, akkor nálam ez volt a helyzet. Türelem, akarat, meg egy olyan közeg kell, aki ezt támogatja.
Angliából?
Négy és fél évet dolgoztam Angliában koraszülött intenzív osztályon, és nagyon sok dolgot onnan hoztam haza. A mentalitásból, a családbarátságból, az európaiságból sok minden innen ered, de nem csak tőlem, hanem más kollégáktól is. Kellett hozzá a főnököm, dr. Nádor Csaba nyitottsága, bizalma, vagy például Schill Bea doktornő, aki már évtizedek óta alkalmazza a kenguru módszert. De sok helyről sokféle szakember jött össze, akik hozták a maguk szemléletét, ami itt összeállt. Ez jól működik, mert nagyon jók az eredményeink.
A legnehezebb dolog volt a nővéreket megváltoztatni. Megkaptam az elején sokszor, hogy mi lesz a gyerekekből, ha mondjuk nem nyúlhatnak hozzá, amikor 50-et szaturál, s el kellett hitetni velük, hogy semmi baja nem lesz, nem intubáljuk, nem szúrunk bele hatvanöt tűt, s ezt nem azért csinálja, mert halálos beteg, hanem mert koraszülött, és ilyen a természete. És elhitték végül, jó 1-2 év alatt, de ez nem is olyan hosszú idő. Most már látják visszajönni ezeket a gyerekeket, látják, hogy mennyire jól vannak.
Mégis, talán a legnagyobb harc ez a szülő beengedés volt nálunk is. Azt meg kellett szokni, hogy 10 percenként bejön egy anyuka, kérdezősködik, néha, valljuk be, zavarbaejtőt kérdez, de azt szoktam mondani, a kérdés biztosan jó, és ha nem megy a válasz, akkor szóljanak nekem, vagy valamelyik orvosnak. Nem az a megoldás, hogy a kérdezőt kiküldjük, vagy maradjon csöndben, hanem az, hogy megtanulunk rá válaszolni.
Ez idő volt mire átment, aztán jött az, hogy éjszaka is jöhetnek az anyukák, utána meg, hogy kapukód van, és nem csöngetnek. Az sem volt egyszerű. Apró pici lépések, idő és csordaszellem kell. Amint a törzsgárda átfordult, onnantól kezdve nem számít, ha van egy-két ember, aki nem ért egyet, de a többség egy irányba halad.
Ha nincs komplikáció, mikor mehetnek haza a kórházból?
Az első egy hét végére normális esetben nem igényel infúziót, nincsen branül. CPAP, sok-sok kenguruzás, (tej)adagok növekedése, és a súlygyarapodás megindulása a cél.
Aztán elkezdődik az a periódus, amikor várjuk, hogy a bébi megnőjön, és fokozatosan levesszük a cPAP-ról. Aztán az etetését is szépen emelgetjük a súlyhoz igazítva, és megpróbáljuk, hogy minél többet tudjon enni mellből. Ez reálisan olyan 34. hét körül jön el. Addig is élvezik a babák a mellen levést, nyalogatják a mellbimbót, szopogatják a tejet, de érdemi szopás a 33. hét előtt nincs. Akkor lesz koordinált a szopóreflex, addigra lesz megfelelő az izomtónusa, az ereje. A reflex megvan sokkal előbb is, de nem elég erőteljes még a pici, ehhez meg kell érnie.
Amikor már itt tartunk, jöhet az édesanya szoptatni. Először egy nap 1-2-szer, hogy a pici ne fáradjon el. Ezzel párhuzamosan bevonjuk a baba ellátásába, pelenkázik, fürdet, kiveszi, beteszi, satöbbi.
Lassan mehetnek is haza. Eddigre több hetet töltöttek a kórházban
Igen, az édesanyáknak egyébként már a szülőszobán el szoktam mondani, hogy mik azok az időintervallumok, amikkel számolni kell, mert erről fogalmuk sincs. Miért is lenne?
Ha egy baba megszületik a 28. héten, akkor olyan 35-36. hét körül szoktuk hazaadni általában. Tehát egy hónappal azelőtt, hogy meg kellett volna, hogy szülessen. Ez kb. 7-8 hét kórházban tartózkodást jelent.
Ilyenkorra maguktól lélegezek, stabil a keringésük, légzésük, stabil a hőháztartásuk, rendesen esznek. Azt preferáljuk, ha szopnak, de ha cici és cumisüveg kombinációjából is stabilan megeszik az adagjukat, akkor is hazaengedjük őket.
Nem szoktuk súlyhoz kötni a hazaengedést. Előfordul, hogy elengedünk 1800 grammal egy babát haza. Mindig azt kell mérlegelni, hogy az a környezet, ahova megy, alkalmas-e a fogadására. Sokszor nem is az anyuka, apuka miatt, mert ők sok időt ott töltenek nálunk, és nagyon jól kiképeződnek, ellenben a háziorvos lehet, hogy a praxisában sosem találkozott ilyen korababával.
Azt tapasztaljuk, hogy olykor anyatigrisként kell küzdeniük az anyáknak azokért a dolgokért, amik számunkra triviálisak, mint például az, hogy a babákat születési idejük szerint kell beoltani és nem kell kivárni a korrigált életkorukat, azt a kort, amikor meg kellett volna születniük. Ez sajnos nem megy jól a háziorvosoknak.
Mi, ha ekkora babát engedünk haza, felhívjuk a védőnőt, a háziorvost, és elmondjuk, hogy mi történt és mit kérünk. Arányaiban kevés az 1500 gramm alatti súllyal született gyerek, évente országosan 1200-1300 körül lehet, ezért hatalmas munka lenne felkészíteni a háziorvosokat, védőnőket erre. Fel szoktuk ajánlani, hogy inkább jöjjenek az orvosok, védőnők hozzánk, megmutatjuk, mi hogyan csináljuk, de ezzel még soha senki nem élt.
A kötelező védőoltások mellett meg kell említeni az RSV elleni oltást, amit idén szélesebb populációra terjesztettek ki, s ez minden 32. hét előtti koraszülöttnek jár, illetve krónikus tüdőbetegeknek. Ez egy olyan vírus, ami itt kering, mindenki megkapja, te is, én is náthásak leszünk, de a sérülékeny babákat le tudja teríteni, akár halálos is lehet. Ez ellen most van ingyenes, öt oltásos védőoltás sorozat.
Rendszeresen ellenőrizzük a babák szemét amíg nálunk vannak, a 32. héttől a várt megszületéséig, hogy a koraszülöttséggel járó szembetegségeket időben észleljük, és megállítsuk. Ha szükséges, az egyik terápia, ha lézerrel megműtik a szemet, s ez megállítja a rossz folyamatokat. A másik, egy kísérleti fázisban lévő módszer, ami egy gyógyszer, s ezt a kóros érfejlődést gyógyszerrel akadályozza meg, ami olyan összetevőkből áll, ami amúgy is megtalálható a szervezetünkben. Ezt direkt a szembe injektálva kell beadni. Ez nagyon ígéretes dolog, nagyon jók az eredmények.
Több olyan esetről tudok, hogy 20-30 éve vak lett egy koraszülött az inkubátorban kapott oxigén miatt. Ez ugyanaz az eset, mint amiről az imént beszélt?
Igen, ez az. Tehát ha most születtek volna, valószínűleg nem lennének vakok. Ez azért is lehet, mert most már sokkal jobban tudjuk szűrni, és hamar el lehet kapni. Extrém ritka, hogy ennek megvakulás legyen a vége.
Azt tudjuk, hogy sokszor nem derül ki sosem, hogy mitől indul be korábban a szülés. De azért vannak csúcsszezonok?
Szoktunk azon viccelődni, hogy a hosszú, téli esték összebújásaiból jönnek a nyári korababák. Kora nyáron, júniusban gyakorlatig megmozdulni sem tudunk, akkora a forgalom. Ez egy markáns csúcs. Van egy kis uborkaszezon ősszel, akkor lenyugszik az osztály, és van egy újabb roham karácsony előtt. Általában máshol is ez van.
Ez nem "praktikus", mert az nem túl jó, ha egyszerre van mindenhol teltház, máskor meg alig van pár kisbaba. Sajnos az is elő szokott fordulni, hogy a térségi koraszülött ellátás összecsuklik, s egy budapesti nőt senki nem tud vállalni, ezért Tatabányára vagy Székesfehérvárra viszik. Még ha ez nem is a világvége, nem is az az ideális helyzet, hogy a 30 hetes babát távol a családtól kell megszülni, és hetekig ott lenni vele.
Karácsony előtt beszélgettünk, de a megjelenés már utána történik. Azért bízunk abban, hogy az adakozó, támogató szándék nem csak erre az ünnepre szorítkozik, így a kérdés általában is érvényes. Hogyan lehet támogatni az osztályon folyó munkát?
Mindig nagy szükség van civil támogatásra. Az osztályon folyó munkát nagyon sokban segíti az Alapítványunk, és mindenki arra bíztatunk, hogy ha támogatni szeretné az osztályt, ezt az Alapítvány számláján keresztül tegye. Sokszor ebből szerzünk be az osztályra olyan dolgokat, melyre máshogy sajnos nincs módunk, és vannak dolgok, amiket külföldről rendelünk, ezeket is az Alapítványon keresztül intézzük. Ezt a pénz tudjuk a nővérek, orvosok továbbképzésére, külföldi tanulmányútjainak támogatására is fordítani.
Alapítvány Károsodott Újszülöttek és Koraszülöttek Rehabilitációjára és Utókezelésére
Számlaszám: 1171300520128287
Adószám: 18051214141
Karácsony a PIC-en
December 24.én délelőtt mi is megleptük a Honvéd Kórház PIC-en karácsonyozó anyukákat, orvosokat és nővéreket. Sokszor eszünkbe jutnak ezekben a napokban azok, akik tárgyi dolgokat nélkülöznek, nincs pénzük karácsonyfára, ajándékokra, ruhákra, élelemre, de kevés szó esik azokról, akik érzelmileg vannak mélyponton. Ezért is gondoltunk azokra az anyukákra, akik a karácsonyi ünnepeket kórházban töltik, méghozzá úgy, hogy egyik pillanatról a másikra kerültek oda, mert korababának adtak életet, akiért most még aggódnak, izgulnak is. Sokan közülük azóta már otthon vannak babájukkal. Nekik vittünk egy kis karácsonyi hangulatot, jó néhány féle házi, karácsonyi süteményt, üzeneteket gyerekektől és felnőttektől, mini méretű babaruhákat, és UKKO teákat.Ha ön is szeretné segíteni a koraszülöttek ellátását, támogathatja a Honvéd PIC osztályát a fenti alapítványon keresztül, de bármelyik más, a koraszülötteket ellátó osztályt is, bárhol szívesen segítenek abban, hogyan és mivel tudja támogatni a korababákat.
