Most már teljes meggyőződéssel kijelenthetem, hogy a terhesség nem halálos dolog, bár négy hónapon keresztül úgy éreztem magam, mint egy mérgezett egér - legalábbis ilyen terhes nőnek érezheti magát egy egér, ha meg is mérgezik. Szóval a 18. hétre visszajött az életkedvem, nem hányom szét a környezetemet reggeltől estig, a második trimesztert egyedül a vizsgálatok hada nehezíti meg. Nem könnyű megoldani munka és három gyerek mellett még úgy sem, hogy gyerekem apja sofőrként a rendelkezésemre áll és kísér, ahová csak kell.
II. trimeszter (12-26. hétig) vizsgálatok:
- Szülészet-nőgyógyásztai vizsgálat
- UH 18-20. hét
- Hüvelyváladék vizsgálat
- Laboratóriumi vizsgálatok
- 16-18. hét vérvétel, AFP vizsgálat, anti D ellenanyag vizsgálat
- HbsAg szint ellenőrzése
- 22-24. hét cukorterheléses vizsgálat
- Vizeletüledék vizsgálat
- EKG
- Fogászat
- Belgyógyász
Még mindig makacsul ragaszkodom ahhoz az elképzelésemhez, hogy nem lesz fogadott orvosom, bár a mostani tapasztalatom alapján ezt kezdő terheseknek nem ajánlom. Anyagilag nem terheli meg a családi kasszát (ismerek olyan magánorvost, aki 15 ezret is elkér már egy randiért), és mivel több orvos keze alatt is átmegy az ember, több szem többet lát alapon akár még nyugodtabb is lehet annál, mintha csak egy doki foglalkozna vele.
Nagy hátránya, hogy futószalagon érezheti magát a kismama, személytelen az egész, ha olyan szakemberek kezei alá kerül, mint amilyeneket én fogtam most ki. Ha nincsen kérdés, nincsen felvilágosítás, de hát egy kezdő terhes legtöbbször azt sem tudja, milyen kérdéseket kellene neki feltenni. A szülésre fogadott orvossal kapcsolatban ezért már én is elbizonytalanodtam, bár mindeddig nagy volt a szám, hogy három gyerek után a konyhakövön is megszülöm a negyediket, most meginogtam - nem magamat kell elsősorban biztonságban érezni, hanem a babát.
Amit szintén lazábban kezelek így sokadjára, az a készülődés: az első gyereknél ilyenkor már teli volt a szekrény kimosott és kivasalt új babaruhákkal, most meg a garázsban, zsákban sorakoznak az örökölt cuccok. Nem vásárolunk új babakocsit és autós ülést sem, és még csak használtan se vettünk volna gyerekmérleget, cumisüveg fertőtlenítőt és melegítőt (utóbbiak mind-mind olyan dolgok, amikre a kezdő anyák súlyos összegeket költenek teljesen feleslegesen), viszont kaptunk.
Ja és összeházasodtunk. Farmerban és sportcipőben. Az anyakönyvvezető 12 év munkatapasztalat után úgy érezte, végre kiélheti magát, és mint az amerikai filmekben, pályafutása alatt először feltehette a kérdést a kétszemélyes(!) násznépnek, hogy van-e valaki, aki tud olyról, ami miatt ez a házasság nem jöhet létre. A beszédében figyelmeztette a leendő férjet, hogy a rendőrség épületében vagyunk, úgyhogy meg se próbáljon szökni, kigúnyolta a Wass Albert és a Márai idézeteket, és felolvasta a saját szónoklatát, aminek lényege, hogy kutya kötelességünk szexelni minden nap.
Az igen kimondása után nekem kellett szólnom, hogy megcsókolhatom-e a férjem, erre kinevetett, hogy arról volt szó, nem nyálaskodunk. Aztán eszembe jutott, hogy basszus, gyűrűt is vettünk, azt is fel kéne húzni, és az anyakönyvvezető kifejtette, hogy ő volt a bébiszitterem gyerekkoromban, de nem egészen érti, miért lettem ennyire ütődött. Aztán a hifiből felcsendült a Pokolgép Kegyetlen asszony című száma, és úgy jöttünk ki az épületből, hogy WTF???
Ezután csak röhögni tudok a habos-babos esküvőkön, mert tuti miénk volt a legszürreálisabb, főleg, hogy az egész család a Facebookról tudta meg, hogy egyáltalán volt.
