Védőnéni első jelentkezésére meglehetősen sok kommentet kaptunk, hideget, meleget egyaránt. Viszont volt, aki kommentelés helyett kinyomozta, ki is a városi összekötő, és gyerekruhákkal, játékokkal csomagot küldött neki - vagyis a falujában lakó gyerekeknek. Ha valaki segíteni szeretne, küldjön egy emailt nekem, és én megteremtem az összeköttetést.
Védőnéni második írásában az első után feltett kérdésekből szemezgetve végigveszi, hogyan is működik a terhesség a végeken, ahol a 4D ultrahang, a fogadott orvos vagy a csini terhesruha ugyan szinte ismeretlen, ám a babát pont annyi szeretettel várják, mint bárhol máshol. Legfeljebb az ártatlan babona több egy kicsit.
Itt kint a falvakban sokszor úgy érzem, olyanok vagyunk mint valami előretolt helyőrség: ha gond van, mi kapjuk az első pofont, akkor gyorsan füstjelekben SOS-ezünk és tartjuk a frontot amíg ideér a segítség. A végeken lenni védőnőnek talán ebben a legnehezebb: egyedül vagyunk. Sok eldöntendő kérdéssel és sok eldöntendő helyzettel, erre pedig nem készít fel a főiskola és nem tart itt a közalkalmazotti fizetés: de az a ragyogó gyerek szempár, aki átkiabál az utca túloldaláról, hogy „Szia Védőnéni!” – az itt tart.
A legtöbb kérdés a gyermekvállalással és a védőnői munkával kapcsolatban érkezett. Igyekszem összekötni a kettőt, hogy megy errefelé a gyerekdolog, és mit is csinál a Védőnéni, ha épp védeni szottyan kedve. Elég hosszú téma, főleg hogy feltett szándékom az elejétől kezdeni.
Érdekes, hogy a kommentek között nem érkezett sem hozzászólás, sem megszólás a várandósokkal kapcsolatban. Mintha feltételeznék, hogy csak úgy terhes lesz, a gyerek kipottyan, aztán eltartjuk a szoc. segélyen. Az, hogy a falubeli is jár terhesgondozásra, szedi a vitamint, jár ultrahangra, készül babakelengyével (ki jobban, ki kevésbé - babonából) és ő is fél a szüléstől, mintha kimaradt volna.
Márpedig a terhesgondozást komolyan vesszük, és elvárom mindenkitől, hogy szépen végig is csinálja. Persze notórius lógók itt is vannak, viszont engem ezért (is) tartanak: igyekszem annyit járni a kedves delikvens nyakára, újra meg újra elmagyarázni, hogy miért is fontos mennie, hogy előbb-utóbb menthetetlenül megunja, és inkább teszi, ami mondva van. Szerencsére nem ez a jellemző, kb. évente egy-két terheske akit jobban kell noszogatni.
A terhesgondozás menete szinte teljesen ugyanaz, mint máshol. Itt is legalább 4-szer kell elvándorolni a megyeszékhelyre ultrahangra, havonta megyünk szülész-nőgyógyászhoz is a közeli városba, és a vérvételek időpontja is megegyezik a szokásossal: először 16 hetesen AFP szűrés, majd 22-25 hét között vércukor, és végül 36 hetesen az utolsó labor.
Magánorvoshoz szinte senki sem jár, szülésnél pedig nincs fogadott orvosa senkinek sem. Nem csináltatnak 4D-s ultrahangot, kevés terhesen látok kifejezett kismama-ruhákat és alig tudok valakit, akinek tellene a divatos terhesvitaminokra. Az alapokat viszont szedik, ha van miből kiváltani: magnéziumot és vasat. (Mielőtt bárki írná, megelőzöm: nem, nincs ingyen a terheseknek! Ez a két, nálunk teljesen alap gyógyszer havonta kb. 2000 Ft.)
Az utazás keveseknek van ingyen: azok kaphatnak csak térítésmentes útiköltséges papírt, amit felszálláskor a buszvezetőnek kell odaadni, akik „közgyógyosok”. Ez a terhesek vonatkozásában elég elenyésző létszám. Viszont valóban van olyan, amit kiállítanak, a fogadó intézményben az orvos lepecsételi, és közlekedési eszköztől függően autónál 9ft/km vagy a buszjegyek visszaküldésével azok árát kapja meg UTÓLAG.
Viszont orvos nincs a faluban, aki ezt kiállítsa, hozzá át kell buszozni, és arra nem jár útiköltség. Ezenkívül ritka, ha terhes egyedül megy ultrahangra, legalább a párja szeretné elkísérni, de hát kísérőnek már csak indokolt esetben fizetik az útját. A buszút pedig egy átszállással plusz helyi járati közlekedéssel működik, amiből a MEP a helyi járatot nem finanszírozza.
Így a gyakoribb eset az szokott lenni, hogy két terhesnek igyekszek egy napra kérni időpontot, megfogadnak egy kocsit (ez is külön „szakma” a faluban) és így elosztva a költséget mennek vizsgálatra. A megyeszékhelyre a „fuvar” jó ismerőssel 5-6 ezer forint, kényelmesebb is, hisz megvárja őket és háztól-házig viszik, és ilyenkor igyekeznek összekötni a kellemest a hasznossal: nagybevásárlást tartanak, a városban sokkal olcsóbban jutnak hozzá a dolgokhoz, mint a falusi boltban vagy a „mozgó”-tól. Azt pedig, hogy ez a rendszer jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga.
A kismamasors pedig itt sem egyszerű: ugyanúgy kínozza a falubeli terhest is az elején a hányinger, később a visszér vagy a lábgörcsök, és minden évben van terhességi cukorbeteg vagy magasvérnyomásos is. Van a faluban lombikbaba és vannak örökbefogadott gyerekek is. Van, akinek könnyű szülése van, és van, aki egy napig küszködik a szülőszobán. Viszont ha a szülésről kérdezek bárkit is az első látogatás alkalmával, mindig azt mesélik el, hogy hogyan bántak vele. Kedves volt, mosolygott, elmagyarázta mi történik, vagy szótlan volt és bunkó a nővérke vagy az orvos.
Alapvetően a bánásmódban látom a könnyen kezelhetőség forrását. Ha a falubeli gondozottat emberszámba veszik, ha elmagyarázzák neki, mi fog történni és miért, és nem érzi a rosszindulatot, a lenézést, akkor csodát lehet tenni.
Felénk centrális terhesgondozás működik: havonta egyszer felkerekedik a faluból a védőnő a várandósaival, és elvándorolnak a városi kórházba a terhesgondozó orvoshoz. Bár nehéz körzetként vagyunk számon tartva, mégis mindig bezsebeljük a dicséretet: 10-ből 9 alkalommal hiánytalan a terheslétszám. A dicséret pedig nem az enyém, hisz én nem tudom odavontatni az orvoshoz a terheskéket – maguktól jönnek.
Ehhez elsősorban olyan gondozó orvos és asszisztens kell, aki tud bánni velük. Aki ténylegesen gondoz és nem csak a pipákat rakja a nevek után, hogy na akkor a Jánosné oké, a Lászlóné szintén, a Jónásné meg hát kit érdekel. Aki nem orvosi nyelven beszél (mint sokan mások), a talán még 8 osztályt sem végzett kismamának, hanem azt mondja: Drágaszívem, menjen be a kórházba, mert a gyereknek a hasában lassabban ver a szíve, mint kellene, és ott megnézik egy másik géppel is... és akkor Jánosné érti mi a gond, és be fog menni. Ha azonban azt mondta volna: a magzatnak bradycardiája van, beküldöm POSE-ra... na akkor Jánosné nem ment volna be, mert nem értette volna mit akarnak tőle, és félt volna megkérdezni. Ez sokszor megesik a klinikán is: orvosi nyelven beszélnek a kismama feje felett, aki utána hozzám hozza a papírokat – amik szintén félig latinul vannak írva – hogy akkor mit is írtak oda?
Bár kint a faluban egyedül vagyunk, de a füstjelekre sok segítő kéz tud válaszolni. Ezek közül csak egy támaszpont a terhesgondozó, ott van még „a családsegítős” és a „gyermekjólétis” , akik heti egy nap jönnek a faluba, a háziorvos, aki két hétben egyszer, és a Mozgó Szakorvosi Szolgálat cégére alatt működő főorvosnő az asszisztensével, akik havi egy alkalommal látogatnak el hozzánk. Kevésnek kevés, aláírom. Főleg egy 1200 fős falura.
Hisz probléma mindig pont akkor van, amikor nincs ott senki sem... és a védőnőt falun nem csak popsikenőcs-ügyben és a hozzátáplálás segítésére szokták igénybe venni. Jön hozzám nénike vérnyomást és vércukrot méretni, töltünk családi pótlékos vagy Eon-os papírt, magyarázunk el leletet epekőműtét után, adunk heparint fekvőgipszet viselőnek, de van olyan kolléganőnk is, aki igazi telefonközpont, és a gondozottai minden olyan ügyes-bajos dolgukkal is őhozzá fordulnak, aminek köze sincs az egészségügyhöz – szeretik és bíznak benne.
A várandós időszakhoz nagyon sok babona kötődik. Terhesség alatt, egészen konkrétan meg van mit tehet és mit nem tehet a kismama: pl. nem tagadhatja le terhességét, mert beteg lesz a gyerek. Na nincs is titkolt terhes a faluban sose! Mi van akkor, ha a védőnőt kérdezik, hogy: te mond, a Juli tényleg terhes?! Hát az már merészebb ügy, mert ha letagadod, hogy neeeem, dehogy terhes, és netán a gyereknek baja lesz (mert Murphy az falun is dolgozik), hát le nem mosom magamról hogy miattam. Ellenben az orvosi titoktartás mögé bújni, már semmi nem tiltja, és ezen jogommal ilyenkor élek is.
A másik kedvenc terhes-babonám: amit megkíván a terhes, oda kell neki adni, ha nem, árpa nő a megtagadó szemén. A fiú vagy lány lesz-e ügynek pedig mindenféle-fajtája van, ami máshol is fellelhető: jósolunk hasformából, ki mit kíván meg, hogyan szeret aludni, hogyan öltözködik. Igen, persze egyik sem az igazi, a legpontosabban mégiscsak az ultrahangos orvos jósol, bárhogy is finomítjuk a technikát.
Ezeken kívül sok kedvenc (és olykor igen hasznos) babona van még, a legtöbb az újszülött-gyermekágyas időszakkal összefüggésben. De ezt majd a következő alkalommal.
