Salamon Klára mentőkutyásként számos külföldi és hazai versenyt nyert kutyáival, akik közül Nixon nevű border collie-jával még Szumátrára is eljutott, hogy embereket mentsenek a földrengés sújtotta területeken. Négy kutyájából kettő már nyugdíjas, de még most is aktívak. Kisfia hathónapos. Amikor megkérdeztük, hogyan lehet egyszerre kutyásként és anyaként helytállni, azt mondta, nem könnyű, de minden csak szervezés kérdése.
Éppen Hollandiából jöttetek haza, ahol egy szemináriumon vettetek részt. Veletek volt a kisfiad is.
Igen, az IPO világbajnok német csapat tartott fegyelmező, őrző-védő tréninget kutyakiképzőknek a kutyám tenyésztőjének regionális kutyaiskolájában. Sokat lehet ilyenkor tanulni, ezért kiutaztunk a férjemmel, és Dáviddal. Most velünk jött egy barátnőm is, aki jól ismeri a kisfiamat, és lefoglalta, amíg az órákon voltam. Ha szükség volt rám, kimentem hozzá, és a szünetekben, ebédidőben együtt voltunk.
Hollandia számodra biztosan kedves hely, hiszen még kismama voltál, amikor ugyanitt megnyertétek Tara kutyáddal a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség versenyét.
Hollandiába visszatérő vendégek vagyunk, ráadásul Tara holland juhászkutya fajtájú, holland születésű. És tavaly a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség romkereső versenyén elsők lettünk. Itt az engedelmességi, fegyelmező feladatok után három embert temettek 3-4 méternyire a romokba, és a kutyáknak önállóan, minimális irányítással kellett megkeresni őket. Tara a fél órás szintidőn belül, egészen pontosan hat perc alatt kiszagolta őket, és ugatásával jelezte nekem, hogy hol vannak. Nixon kutyám is megcsinálta a feladatot, hatodik lett, ami azért dicséretes, mert akkor 10 és fél éves volt már, aktív nyugdíjas. Még egy évig van keresőkutya engedélye, addig bevethető, ha úgy alakulna a helyzet.
Hogyan lesz valakiből mentőkutyás?
Én Székesfehérváron kezdtem el kutyázni tizenhárom éve, és azért költöztem fel Budapestre 2004-ben, hogy itt megtanuljam a mentőkutyázást. Lett egy border collie-m (Nixon), aki tökéletes partner volt ebben. Szabadidőmben eljártam vele tréningekre, s a legmagasabb rom- és területkereső vizsgákat is megszerezte, eezeket évente ismételjük. Versenyeken szerepeltünk, bevetéseken voltunk. Szumátrán 2009-ben a 7,9 erősségű földrengés romjai között kerestünk túlélőket.
Hobbi és hivatás ez. Elég költséges hobbi, a kutyákra és a mi felszereléseinkre (például védőruházatra) költeni kell, de azért a versenyeken szoktunk kapni tápokat, kutyás felszereléseket. A férjemet is itt ismertem meg, mindketten a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat mentőkutyás tagjai vagyunk. Sokszor segítettünk már, ha a katasztrófavédelemnek vagy a rendőrségnek szüksége van mentőkutyára, például eltűnt valaki, akkor minket is riasztanak.
Ezért láthattuk Roger kutyátokat is a minap a tévében, igaz?
Igen. Roger a férjem kutyája. A helyszínre utaztak, és a jászberényi mentőkutyásokkal együtt még az éjszakai fagyok előtt megtaláltak egy eltűnt, idős férfit.
Elég mozgalmas életet éltek. Négy kutyátok van, akiket tréningezni kell, sokat jártok külföldre versenyezni, kiállításokra. Nem lehet könnyű mindez egy féléves kisbabával.
Sosem voltam babázós lány, de eljött az idő, ahogy a férjemet megismertem, és egyszer csak magától értetődő volt, hogy szeretnék egy kis zöld szemű, mogyoró-vörös hajú gyereket szülni neki, olyat, mint amilyen ő. És így a hosszú kapcsolatunk gyümölcse lett Dávid, aki nyáron jött világra. Igaz, hosszasan mérlegeltünk, mert kicsi a lakásunk, 35 négyzetméter, itt éltünk négy kutyával, de belevágtunk, és nagyon jól tettük.
Dávid megszületésével mennyire lett visszaszorítva a kutyás életed? Milyen egy napotok?
Az első egy hónapban csak Tara kutyám volt itthon, a többiek nyaraltak barátoknál, rokonoknál, jól érezték magukat. Roger például luxus körülmények között, két border collie szuka mellett, medencében úszkálva, frízbizve töltötte ezt az időszakot. Így volt időnk Dáviddal ráhangolódni egymásra.
És hogy milyen egy napunk? Általában Dáviddal reggeli után kimegyünk egy körre, megsétáltatjuk a kutyákat. De van, hogy ezt a férjem teszi meg. Eddig, amíg nem volt ilyen hideg, délelőtt kimentünk a Hajógyári-szigetre, vagy esetleg a jászberényi gyakorló romra, és 2-3 órát kint voltunk, futtattuk a kutyákat, tréningeztünk. Általában mei taiban vagy hordozókendőben van felkötve rám Dávid, így elég kényelmesen lehet ezeket csinálni.
Ebéd után otthon pihenés, délután újabb séta, olykor este tréning Tarával. Nekem lételemem a nyüzsgés, örökmozgó vagyok, nem ülünk otthon. Talán még azt is említeném, hogy most, hogy Dávid még ilyen kicsi, én nem veszek részt az éjszakai mentőkutyás bevetéseken.
Lesz tesója Dávidnak?
Terhességem és a szülés is problémamentesen zajlott, ha sikerülne kimozdulni jelenlegi szűk életterünkből, akkor biztosan vállalnánk még egy gyereket. Most még nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
