Virágzik a netes anyatej-kereskedelem

A hivatalos úton kívül is rengeteg helyről lehet anyatejet szerezni. Csak nem biztos, hogy érdemes. A netes tejbiznisz előnyei és veszélyei.

Ha valaki nem tud szoptatni, de mégis szeretne a gyerekének anyatejet (is) adni, létezik a hivatalos út. De vannak nem hivatalosak is. Tegyük fel, hogy egy közeli jó barátnőnk is éppen szoptat, és tudna tejet adni. Ez oké? És ha a barátnőnk barátnője adná? És ha egy erre a célra "szakosodott" Facebook csoporton keresztül kapnánk?

Ha csak egy kicsit is utánakeresünk, kiderül, a hivatalos mellett számos, nem hivatalos forrásból is lehet anyatejet szerezni. De érdemes? Bár a résztvevők többsége biztosan tisztességes, jószándékú és őszinte, az anyatej beszerzésének ezen módjai számos kockázatot rejtenek.

Egy német hírportál a minap arra hívta fel olvasóinak figyelmét, hogy a közösségi portálokon árult anyatejet semmiképpen se vásárolják meg, hiszen az számos veszély forrása lehet. Pár hónapja a Facebookon is több ezren osztottak meg egy felhívást, amit egy anyuka tett fel, hogy eladná a feleslegessé vált tejét.  A kommentekből az derült ki, hogy a többség egyöntetűen elutasítja ezt a fajta tejárusítást, s sokan a védőnőt és a tejgyűjtő állomásokat emlegették. Azóta nem találkoztam ilyennel, viszont tömegesen találtam az internetes apróhirdetések között olyat, mint hogy „bevizsgált anyatej eladó 1500 Ft/liter”, vagy a "napi 1,5 liter friss, vagy 30 liter fagyasztott anyatej”. Ez utóbbi elég bizarrul hangzik.

Milksharing – egymás között lerendezett tejközvetítés

A Spiegelen írtak azokról a közösségekről is, melyek a hivatalos utat megkerülve egymás között közvetítenek, és baráti alapon juttatják el a tejhiánnyal küzdő nőknek a szükséges tejmennyiséget. Ez a Milksharing Network, vagyis tejmegosztó közösség. 2010 őszén egy montreali anyuka egyszerű Facebook eseményeként indult, mára már mintegy 40 országban 15 ezer taggal büszkélkednek, és nagyjából 130 Facebook oldaluk van, melyek országokban, régiókban helyileg szervezik a tejközvetítést.  A hálózat lényege, hogy önszerveződve, önkéntes alapon egymás között kínálják fel, és használják el az anyatejet.

Viszont a neten, azon kívül, hogy egymástól lehet kérdezni, semmilyen kézzel fogható garancia nincs arra, hogy a donor anya őszinte, és nem titkol el előlünk semmit, vagy éppen az is előfordulhat, hogy ő maga sincs tudatában olyasminek, amiről tudni kellene. Például nem tud valamilyen betegségéről, vagy éppen nem vallja be, hogy túl sokat kávézott, netán alkoholt ivott, drogot használt vagy gyógyszert szedett.

A Milksharing oldalakat böngészve a tagok és önkéntes koordinátorok egyértelműen kifejezik, hogy a természetesség alapvető érték számukra. Az otthonszülés, a hosszan tartó szoptatás, a sok gyerek (volt, akinek kilenc is volt), és a mell mint a mennyei táplálék forrása, gyakori közös nevezőjük. Sok bemutatkozó fényképet láttam, jó részükben éppen a szoptatás momentuma lett megörökítve, de ezeken nem diszkréten láthatjuk a melleket, hanem premier plánból, és sokszor olyan érzésem támadt, mintha azt akarnák megmutatni, hogy „Nézzétek, ez az a mell, ami olyan szuper anyatejet ad nektek!”

Az Eats on Feats oldalán (itt szakemberek is vannak) korrektül, pontról pontra veszik, hogy mikre kell figyelnie egy donor nőnek, és milyen kérdésekre számíthat a tejét igénybe vevőtől. És arra is kitérnek, hogy ő is kérdezzen bátran, nehogy csalónak adja a tejét, aki netán tovább értékesítené, vagy bármi másra használja, ami nem babatáplálás. Javasolják a személyes ismerkedést is, és az orvosi vizsgálatokat, melyek azonban nem kötelezőek.

Anyatej közvetítés nálunk is

A magyarországi Milksharing Facebook oldalnak összesen 56 ismerőse van, és nem tűnik túl aktívnak. De erről az oldalról jutottam el az Anytejmisszió FB oldalra, amely már valamivel ismertebb (229 ismerős). A fényképek között ismét egy érdekességre bukkantam: egy olyan fotóra, amely akár beillene a Dalí-életműbe is: egy bukósisakos, bőrruhás nő a motorján ülve, mellét előhúzva éppen szoptatja szintén bőrruhás kisfiát.

Fotó: Facebook

A honlapjukról kiderül, hogy ez egy nonprofit szerveződés, hivatalosan Eszter-lánc Anyatejmisszió néven futnak.  Adatbázisból közvetítenek anyatejet, ám ahogy a honlapjukon is olvasható: „az Eszter-lánc Anyatejmisszió nem állami egészségügyi szerv (nem anyatejgyűjtő központ), tehát nem gyűjt, nem szállít, nem vizsgál be és nem oszt anyatejet! Önkéntes munkát végzünk, és saját forrásból teremtjük elő a segítségnyújtáshoz szükséges javakat. Az anyatej magánúton történő átadásában közvetítünk.”

Egy 2008-as adat szerint évente az Eszter-láncon keresztül 300-350 baba kap más anyától tejet. Amivel ők - saját elmondásuk szerint - többet nyújtanak és biztonságosabbnak mondhatók, mint a netes ismeretség, vagy az apróhirdetések, az az, hogy „az Eszter-lánc Anyatejmissziónál az édesanyáknak - természetesen szigorú feltételek mellett - maguknak kell a higiéniáról gondoskodniuk. A tejet felajánló kismamáknak több orvosi vizsgálattal kell bizonyítaniuk, hogy nincs semmilyen betegségük, és komoly szabályokat kell betartaniuk az anyatej tárolása és pasztörizálása közben.” Csakhogy ki tudja azt ellenőrizni, hogy a tejet felajánló tényleg betartja-e azokat a nagyon szigorú feltételeket?

A hivatalos út

Az első lépés az, hogy a védőnőnél jelezni kell, hogy nincs elegendő tejünk, aki segít abban, hogy mit lehetne kipróbálni, hogy sikerüljön. De akár szoptatási tanácsadó segítségét is kérhetjük, mert sokszor van remény, hogy kellő technikával, ismerettel legyen szükséges mennyiség. Ha ez nem jön szóba, az anyatejgyűjtő állomásokra leadott donor anyák tejét írja fel a háziorvos. Így TB finanszírozva, ingyen lehet hozzájutni, és a tejleadó pedig pénzt kap a tejéért.  Ha nincs a közelünkben állomás, akkor a védőnő felügyelete alatt szűrővizsgálatokon megfelelt anyától háztól-házig szállítással lehet tejhez jutni vagy tejet adni, ezek a gyerekek lesznek a tejtestvérek.

Aki a tejet anyatejgyűjtő állomáson adja le, annak néhány vizsgálaton át kell esnie, melyek ingyenesek (tüdőszűrés, HIV-, Wa-, székletvizsgálat és a bőr megtekintése). További feltétel, hogy az anya nyilatkozik, hogy nem szed rendszeresen gyógyszert (ha mégis valamiért kell, akkor nem adja le a tejet), és nem él semmilyen élvezeti szerrel, és káros szenvedélye sincs. Az anyatej literjéért adómentesen 1800 Ft-ot fizetnek, és sok helyen már kis mennyiségért is házhoz mennek. A gyűjtőállomás biztosítja az üvegeket, és a sterilizáló szereket, sőt akár ingyenesen mellszívó készüléket is lehet kölcsönkérni. A beérkező anyatejet lemérik, és laboratóriumi körülmények között megvizsgálják (nem tartalmaz-e baktériumot), és azt is nézik, hogy nincs-e vízzel hígítva. Ezután pasztörizálják, és csak így kerülhet ki a tejet várókhoz.

Néhány gyakran visszatérő okkal találkoztam, amire hivatkozva árulják a tejet a hivatalos úton kívül. Az egyik az az, hogy csak kétnaponta lehet leadni, a másik, hogy a napi 800 ml maximumnál több gyűlik össze, így az afölötti mennyiséget eladják. A másik, hogy aki nem jogosult térítésmentes anyatejre, az a "feketepiacon" a törvényes árnál is többet hajlandó adni, akár 2800 Ft-ot is literenként.