A különböző online aukciós felületek elterjedése ellenére egyre nagyobb méreteket ölt a használt és új ruhák hirdetése a közösségi oldalakon. A témában számos csoportot hoztak létre, ahol a tagok albumokba rendezve kínálhatják portékájukat.
Az ilyen megoldásokat tekinthetnénk közösséggeneráló alternatívának, azonban a nem ellenőrzött körülmények miatt jóval nagyobb esélyünk van belefutni egy csalóba, akár vevők, akár eladók vagyunk.
A csoportokba verődött eladók esetébe elmondhatjuk, hogy a legtöbben nem tesznek meg mindent azért, hogy kellőképpen tájékoztassák a leendő vevőt. A fényképek minősége a legtöbb esetben hagy kívánni valót maguk után. Találkoztunk olyan képpel, amin a kéknek látszó felső melletti leírásból derül ki, hogy valójában egy barna darabot nézegetünk, és ez még a jobbik eset, mert itt legalább a szövegből kiderült az igazság.
A kínálat kisebbik részét alkotják azok az ajánlatok, ahol a leírások részletesek, így az eladó a méret és az ár mellett feltünteti azt is, hogy milyen mértékben használódott el a ruhadarab. A teljes tájékoztatás ugyanakkor az eladó egyenességétől függ, vagyis, hogy elmondja-e például, van-e folt, szakadás a ruhán. A leírás nélküli képekre is van megoldás, lehet a kommentekben kérdezni. Azonban tapasztalataink alapján ez az opció tartalmazza a legtöbb buktatót a vevők számára.
Eladásra kínált ruhák százait néztük végig, és azt tapasztaltuk, ha nincs leírás, az áruhoz kapcsolódó kérdések az esetek jelentős részében csupán az árra és a méretre korlátozódnak, a legritkábban érdeklődnek a vevőjelöltek a minőséggel kapcsolatban. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ha a kép alapján jó állapotúnak tűnik a ruha, a látottak alapján már fel sem merül a leendő vásárlóban, hogy alaposabban megvizsgálja a terméket.
Hol szokott gyerekruhát venni?
Ha a fenti veszélyek ellenére mégis a vásárlás mellett döntünk, újabb kockázatot jelent a fizetés és a postázás. Az teljesen normális, hogy a kiválasztott áruért előre fizetünk, de mi van, ha nem kapunk semmit a pénzünkért? Ez utóbbi veszély természetesen az online aukciós oldalak hirdetőinél is fennáll, azonban a szervezett keret és a hatósági felügyelet miatt hamarabb kérhetünk segítséget a balul elsült üzlet miatt, és a visszajelzések is segítenek a kockázatok felmérésében.
Megpróbáltunk segítséget és információt kérni a Budapest Főváros Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségétől. Szerettük volna megtudni, mi a teendő abban az esetben, ha nem kapjuk meg a pénzünkért az ellenszolgáltatást. Azonban a hétfőn elküldött levelünkre nem érkezett válasz.
Míg az aukciós oldalakon láthatjuk, hogy az eladókat hogyan értékelik vásárlóik, erre a Facebookos csoportokban nincs lehetőség. Itt nincs jól átlátható és nyomon követhető adat az eladókról, csupán a tagok által elmondottak alapján ítélhetünk meg egy-egy eladót.
Kockázatok viszont nem csak a vevőkre leselkednek. Eladóként is számos csapdába futhatunk bele, és most nem csak arról beszélünk, hogy a félretett ruhákat nem fizeti ki a vevőjelölt. Az egyik probléma a túl nagy nyilvánosságban rejlik. Azzal, hogy eladásra kínáljuk gyermekeink kinőtt ruháit, akaratlanul is bepillantást engedünk az életünkbe, hiszen a ruhák alapján felmérhető az anyagi helyzetünk.
A másik ilyen a korábban említett visszajelzés. Egy rosszindulatú vevő hamar dugába döntheti a jól menő üzletünket. A legjobb példa erre annak a nőnek az esete, akit csalóként tűntetett fel az egyik csoporttársa. A nő felhívásához képet is csatolt, melyben leírta, hogyan verték át. A történetet több mint 8500-an osztották meg. Amennyiben tényleg csalásról van szó, ez a megoldás működhet, de egy félreértés miatt is romba lehet dönteni valakinek az életét.
Ennyi plusz kockázatot látva felmerült a kérdés, érdemes-e így vásárolni csupán azért, mert pár száz forinttal olcsóbban vehetünk valamit. Önök szoktak vásárlást bonyolítani ilyen csoportokban? Milyen tapasztalataik vannak?
