Egy-két éve foglalkoztat a gondolat komolyabban, hogy vállalkozó anyuka legyek. Most az derül ki, erre van pár jó példa - de rosszból sokkal inkább akad. Mit lehet tenni?
Első körben egy napilapban olvastam Vida Ágiról, aki Gazdagmami néven a Porontyra is írt korábban, és elsősorban nőknek, kisgyerekes anyukáknak segít abban, hogyan valósíthatják meg önmagukat, s vehetik kezükbe életük, sorsuk irányítását. Ő is egy bloggal kezdte. Akkor úgy éreztem, ezt nekem találták ki, én is képes vagyok a magam ura lenni, felelősen dönteni, vannak ötleteim és szorgalmas, megszállott is vagyok, ha van miért. Meg különben is, a vérmérsékletem is inkább ilyen életformát diktál. Most már nemcsak kósza gondolatok ezek, hanem egyre komolyabbak, mert most már tényleg a lét a tét.
Kisgyerek mellett, gyes alatt/után bejelentett munkát találni szinte lehetetlen
Sajnos tudom, mert ebben a cipőben járok egy ideje. Hogy feltérképezzem ezt a vállalkozónős vonalat, tavaly jelentkeztem a Seed Alapítványnál egy kétnapos vállalkozónőknek, vállalkozást tervezőknek szánt tréningre, ami komoly inspirációt, elméleti, gyakorlati ismereteket adott, illetve lehetőséget kaptunk más hasonszőrű nőket megismerni. Különféle életkorú, kvalitású nők gyűltek össze, akik kivétel nélkül vállalkoznak vagy tervezik. A kezdeti egymás iránti lelkesedés, érdeklődés azóta tovatűnt, hiába a körlevél, amit mint a további kapcsolattartást üdvözöltük, mára már semmi mozgolódás nincs. Én sejtettem, hogy ez lesz. Magamon is érzékelem, hogy ha olyan közegbe kerülök, ahol a téma a nők és/vagy a vállalkozás, belelkesülök, zsigereimben érzem, én igenis vállalkozónőnek születtem, de amint messzebb kerülök, térben és időben, kialszik a láng. Hogy miért? Egyszerű: magam vagyok, bizonytalan, lényegében tájékozatlan és félelmekkel teli.
Ha a családban nincs vállalkozó, nagyon nehéz
Hiába támogatnak, de érdemben segíteni nem tudnak, örök alkalmazottként inkább a hátrányokat látják, nem lehet hibáztatni őket. De van mód feltöltődni, eljárni akár ingyenes rendezvényekre, ahol megerősíthetjük elhatározásunkat és közben újakat is tanulhatunk. (További infó például a Legyélvállalkozónő oldalon).
Nap mint nap kapok egy csomó vállalkozással, női vállalkozással, sikerrel, marketinggel kapcsolatos hírlevelet, amik nagyon szépek és jók, de ha az embernek nincs indulótőkéje, vagy akár pár hónapra befektethető pénze, ami ki tudja mikor és egyáltalán megtérül-e, elindulni nehéz. Az én vállalkozásomhoz nem kellene üzletet bérelni, elég lenne egy szép honlap, némi hirdetés, továbbá amíg nem lesz elegendő ügyfelem, nehéz fizetni a százezer feletti járulékaimat. Havonta. Ha lenne csak pár százezer forintom, amit „eljátszhatok”, gondom szál se lenne, de nem vagyok ebben a helyzetben. És sokan vannak így. Pályázni sem nagyon lehet. Van egy-két pályázat, pl. a Marie Claire Megújulás pályázat, amit nem kifejezetten vállalkozásra, de egy érdemes cél érdekében adományoznak oda nőknek, de sajnos nem nyertem rajta, pedig a vállalkozásomra költöttem volna. Aztán ott van az Új Széchenyi Terv, amit jelenleg csak már vállalkozók pályázhatnak meg, amit azért nem vehetek igénybe, mert nincs pénz az indulásra. Ördögi kör. Viszont régen volt egy olyan pályázat, amit a munkaügyi központoknál lehetetett kérni, 3 hónapnyi munkanélküliség után, ez volt a Vállalkozás indítását támogató támogatás. Ez megszűnt, de nemrég beharangozták, hogy lesz egy ugyanilyen, a Széchenyi Terv keretében, ami most indul valamikor. Az egészben csak az a szomorú, hogy a munkaügyi központban totál hülyének néztek, komolyan hangosan vitáznom kellett, mert nem hittek nekem, azt hangoztatták, ilyen márpedig nincs és nem is lesz. Hiába mondtam, hogy a médiában mindenhol hallani lehetett, hiába hivatkoztam a Nemzetgazdasági Minisztériumra, akik bejelentették ezt, vagy a Fiatal Vállalkozók Szövetségére, az egyik ügyintéző azt mondta, ismerjük az újságírókat, meg a híradóban is sok olyan hír elhangzik, amit aztán korrigálnak, mert nem igaz… Ilyen és ehhez hasonló érvei voltak. Ilyenkor megint csak azt érzem, miért pont én vagyok munkanélküli, miért annak van munkája, aki ennyire sötét (még az informálatlanságát könnyebben elnézném neki, de a stílus, az érvelés).
Létezik még a Jól-Lét Alapítvány, ami megint csak jól hangzik, sokat hallani a nevüket, álláskeresésben, tréningekkel segítenek. Bár én már pár éve egyszer feltöltöttem az önéletrajzomat az adatbázisukba, de sosem keresett senki. A honlapjukra, ha odatévedek, látok egy-két hirdetést, viszont a Facebookon elég aktívak, oda be szoktak linkelni állásokat, de aki éppen munkát keres, az amúgy is folyamatosan böngészi a lehetőségeket, szóval ezzel sincs túl kisegítve. Van egy friss programjuk, a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében, aminek keretében az IT-szektorban segítenek elhelyezkedni elsősorban ügyfélszolgálaton, értékesítőként. Nekem ez nem passzol, de szerintem ezek a munkakörök amúgy is dömpingben szerepelnek az álláshirdetések között, talán nem véletlenül. Elég kevés embernek van hozzá affinitása, vagy éppen idegzete, nem hiába bárki talál ilyet, csak akarnia kell. Sok ismerősöm dolgozott ilyen munkakörben jó nevű cégeknél, de senki nem sokáig. Volt, aki a magas fizetés ellenére is otthagyta, mert egyszerűen értékesítőnek születni kell, olyan személyiségnek kell lenni. Persze nem akarok általánosítani, biztos van, akinek ez jó, aki meg tudja tanulni, de hosszú távon nem hiszem, hogy ez a célterület a jó irány. Pedig mennyire jó lenne, ha a kifejezetten nőket és kisgyerekeseket támogató egyesületek, alapítványok többen lennének, vagy csak egy-kettő lenne, de azok nagyok és hatékonyak. Mondjuk vállalhatnának valamilyen garanciát a tagjaikért vagy bébiszitter szolgáltatással, betegség esetén felügyelettel segítenék a nők munkába állását, s a munkaadó ezt tudva nem félne alkalmazni az anyákat. De az is probléma, hogy az anyák is olyan különféle kvalitásúkat, nem lehet egy kisebb szervezettel kiszolgálni őket. A szakmunkásnak más igényei, problémái vannak, mint a diplomásnak, másféle információkra van szüksége. Pl. egy tanfolyam, ami alapvető információkat közöl, nem hatékony a tájékozottabbaknak, miközben másnak újak. Persze ehhez támogatások kellenének, gondolom a legfőbb akadály ezek hiánya.
Bizodalomra adhat okot, hogy nemrég kinevezték a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztost, Varga Zsoltné Szalai Piroskát, akinek ötleteket, javaslatokat lehetett tenni egy megadott email címen június 1-ig (én már megtettem). (Bár az is igaz, most már végre nem javaslatokat kellene várni, hanem felhasználni a megannyi szervezet, intézmény és civil tudását és felhalmozódott elgondolásait, mert javaslatokkal Dunát lehet rekeszteni, a megoldások pedig csak nem ezeket tükrözik - a szerk.) A miniszteri biztos megbízatása szeptemberig tart (?!?), remélhetőleg meg is hosszabbítják és sikerül a gyakorlatban is kivitelezhető és valóban hatásos döntéseket hozni.
Én most tervezem a leendő vállalkozásomat, pályázatokat keresek, tájékozódom, közben meg várok, hátha csörög a telefon és felvesznek valahova, vagy legalább végre egyszer behívnak interjúra. Mondjuk ennek úgy hiszem, annyi az esélye, mint hogy ölembe hullik egy rakás pénz, amiből beindíthatom a vállalkozásomat…
