Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kiskonyha vagy dömper? A nemi sztereotípiák nem az agyban vannak kódolva – azokat mi neveljük a gyerekekbe.
Pár hónapja nagy hír volt, hogy egy kanadai pár megpróbálja nem-mentesen felnevelni gyerekeit – vagyis úgy, hogy nem beszélnek nekik fiús vagy lányos dolgokról, nem kékbe vagy rózsaszínűbe öltöztetik, és nem beszélnek a fiúk és lányok közti különbségekről. Túl azon, hogy ez hülyeség-e vagy sem, azt próbáljuk megérteni, vajon működhet-e ez egyáltalán.
Svédországban mindenesetre megpróbálják, ott ugyanis van ovi, ahol eltörölték a gyerekekre vonatkozó E/3 hím- és nőnemű előtagját, valahogy úgy, mintha a németek mostantól a der és a die helyett csak a das-t használnák a saját gyerekeikre, és ahol nincsenek kisfiúk és kislányok – csak barátok. De meg lehet akadályozni a nemekhez kapcsolódó sztereotípiák rögződését? És érdemes?
Itthon még zajlik a vita azügyben is, hogy vajon feladata-e az ovinak a nemi szerepek erősítése vagy eltakarása. 2010. februárjában például megjelent az óvodai nevelés alapprogramja, amelyben elhangzik, "az óvodai nevelés tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását." Ezzel elvileg azt kívánták volna elérni, hogy a gyerekek megtanulják, nincs alá- vagy fölérendelt szerep nő és férfi között. (Itthon ráadásul többnyire van, nem úgy, mint Svédországban.) A kormányrendeletből a kormányváltás után már szeptemberben kikerült ez a mondat – mert az sokak szerint az csak a melegeknek lett volna jó (?). Az új elképzelés szerint ha egy fiú túl sokáig akarna mondjuk a konyhában játszani, vagy egy lány a dömperekkel, a nevelő feladata ettől őt eltéríteni.
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a kérdés megoldása nem a nem-mentes nevelésben rejlik. A nemi identitás sokszor biztos fogódzót ad a sérülékeny korban lévő kisgyereknek, és ezt elvenni tőle destruktív hatású lehet. Épp az ellenkezője annak, amit a gendermentes nevelés hívői gondolnak.
A nemi identitással foglalkozó szakértők szerint a gyerekben kétéves kora körül véglegesen kialakul nemi identitástudata. A nemi sztereotípiák nem a névelő helyes vagy megváltoztatott használatától függenek (vagy attól, a dömperrel vagy a babákkal játszik-e a gyerek), sokkal inkább a nemiség mögöttes jelentéstartalmától. Ha például egy gyerek szerint az orvosok csak férfiak, akkor rá figyelve érdemes megkérdezni: "Miért gondolod, hogy ez így van?" Majd fontos vele megértetni, hogy ez egyáltalán nem úgy van. A nemi szerepek igen hamar rögzülnek anélkül is, hogy a szülő, a gyerek körül lévő család és a gondozók azokat erősítenék vagy éppen gyengítenék – a nem rugalmas, és a születéstől kezdve szociálisan kódolt dolog.
Az Igazság Lányokról és Fiúkról című könyv társszerzője, professzor Rosalind C. Barnett kutatópszichológus vizsgálatai szerint az agyban strukturálisan és működését tekintve a nemi különbségek elhanyagolhatóak – hacsak a környezet ezeket nem erősítik. Neurológiailag igen kevés komolyabb különbség található: igen, a férfiak agya és fejmérete valóban nagyobb, és igen, a női agy hamarabb fejezi be a fejlődést, mint a férfi, de ezek a különbségek nem adnak választ arra, vajon miért verbálisabbak a lányok és aktívabbak a fiúk, és mi okozza olvasási, írási és tanulási különbségeiket.
Az empátia, az intellektuális tevékenység, de még az agresszió legtöbb fajtája is kisebb fizikai eltérés eredménye az agyban százalékosan, mint mondjuk a felnőttek testmagasságbéli eltérése, ott ugyanis 99%-ban a férfiak átlagmagassága a nagyobb a nőkénél.
Az élmények és tapasztalatok befolyásolják az agyműködést
A nembéli eltérések kicsiben kezdődnek, apró előítéletekkel a játék lényegét és temperamentumát tekintve, de növekednek, amint a gyerekek agyát befolyásolja a (kékre vagy rózsaszínre) színkódolt külvilág.
Barnett professzor elmondta, a vizsgálódások alátámasztották, a szülők tudat alatt irányítják gyerekeik választásait. Az egyik kísérletben anyákat kértek meg arra, hogy mutassák meg, szerintük gyerekük melyik csúzdát szereti használni. A lányos anyák jóval kevésbé meredek csúzdát jelöltek meg, mint amelyeket lányaik választottak – sőt, a fiúk és a lányok között nem is volt különbség. Amikor viszont egy anya nem engedi felmenni gyerekét a meredek csúzdára, mondván az veszélyes, arra kondicionálja a kicsit, hogy ő erre nem képes. A fiúknak ezzel szemben sokkal inkább valószínű, hogy megengedett az a csúzda, erősítve öntudatukat és magabiztosságukat, és kész is a nembeli eltérés: a lány legközelebb erre sem mer felmenni és általában véve is óvatosabb lesz, míg a fiú önbizalommal telve bevállalja a meredekebbet is.
"Ezek a sztereotípiák már egészen kicsi korban befolyásolják a gyerekek viselkedését és választásait" - nyilatkozta Dr. Barnett. "A fiúk önbizalommal telve lépnek a következő kihívás elé, míg az így visszafogott lányok betöltik a női, óvatoskodó sztereotípiát."
Egy másik kutatás arra mutatott rá, hogy a lányokkal és a fiúkkal mennyire máshogy beszélnek a szülők. Egy természettudományi múzeumba tett látogatáskor a fiúk jellemzően előre tudományos magyarázatokat kaptak, a lányoknak inkább a színekről és formákról beszéltek a szülők.
Szóval mégiscsak mi kódoljuk a gyereket, de ezt jellemzően nem tudjuk nem megtenni. Annyi behatás éri közvetlen és közvetett környezetétől, hogy a kanadai vagy a svéd kísérlet eleve lehetetlen. Legalábbis azzá válik, amint a gyerek kilép az utcára.
