Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nekem azt mondanák, hogy mostantól ott kell aludnom egy karalábéfőzelékillatú helyen, nem biztos, hogy kibírnám sírás nélkül.
Hát ez is eljött, pedig nemrég még a szülőszobán vártuk, hogy megszülessen, aztán most idegen kézre kerül a mi kis két és fél éves ápoltunk... Nem ment könnyen az elszakadás. Ja, igazából nem is neki,hanem nekünk! A feleségemmel úgy gondoltuk a bölcsiről, hogy felesleges rossz, mert a gyereknek az a legjobb, ha legalább 3 éves koráig az anyja mellett van, és különben is, hol lehetne jobb helyen mint itthon velünk? Csakhogy az élet nem egy habostorta, a nőknek is dolgozniuk kell, és esetünkben kiderült, hogy ez kivételesen jó!
Azért jó, mert a nőknek is joguk van két év után kicsit önálló életet élni szimbiótájuktól, és a kis szimbiótának pedig már nem móka egész nap anyun csüngeni – pedig szívesen tenné egyébként. A bölcsi a gyerek életében kb. olyan újdonság, mint az anyatejről való leszokás, ami ugyanúgy természetes velejárója kell, hogy legyen az életének.
„J” néni, „E” néni, és a többiek
S mint a szülésnél a bábaasszonyok, itt is a sokat látott Mammák látják el azt a feladatot, amire valószínűleg sok fiatal, vagy kevés tapasztalattal bíró nő nem lenne képes: átsegíteni ezen a nehéz időszakon a kicsiket. Nagy szerencsénk van, hogy lányunkat végül is olyan bölcsibe vették fel, ami nincs ugyan közel, de nagyon jó a bölcsisnéni-gárda, és hat hét alatt igazi bentlakó lett belőle, aki természetesnek veszi, hogy menni kell, sőt, szívesen megy és már-már második otthonának tekinti a bölcsit.
Pedig nem indult oly könnyen a dolog
Illetve könnyen indult, csak sokáig a délutáni alvás nem ment, vagy ha ment is, utána mindig sírásba torkolltak a dolgok. És persze nem lehet felkelés után össze-vissza mászkálni és a többieket felébreszteni. Hát nem irigyeltem J nénit, ismerve lányunk taktikai felkészültségét.
Szerencsére J nénit sem kell félteni az általam 30 évesre becsült szakmai múltjával. És az a döbbenet, hogy valamiért ezek a gondozónénik nincsenek „kiégve” mint a tanárok többsége, pedig az ő dolguk sem könnyebb, sem szakmailag, sem pedig anyagilag. Egy ideig tehát délutáni alvás után mentem a lányomért. A gyerek és gondozónénije mindketten lehorgasztott fejjel jöttek a rossz hírrel, hogy fél óra alvás után:
– Képzeld Apa, sírtam!
– és miért sírtál?
– mert kedvem volt.
Közben otthon ment a gorillamarketing a bölcsiben nemsírunkról, nyuszik és mackók hada próbálta oldani a feszkót a kicsiben. Egyébként az volna a csoda, ha nem sírna. Ha nekem azt mondanák, hogy mostantól óriások fognak rám vigyázni, és ott kell aludnom egy karalábéfőzelékillatú helyen, nem biztos, hogy kibírnám sírás nélkül. Aztán szerencsére megtört a jég és elmaradt a sírás.
Megy a bölcsivonat csattognak a kerekek
Én viszem reggel a leányzót, ami eleinte finoman szólva komoly feladatnak bizonyult, a reggeli rohanásban fél kézzel a saját, a másikkal pedig a lányom zokniját húzva. Szerencsére általában felméri a helyzet komolyságát és nem mer előhozakodni azzal az őrjítő szokásával, hogy amint szóba kerülaz öltözés, rögtön elrohan. Ha mégis, akkor aduászként be szoktam dobni, hogy nem kap reggelit a bölcsiben, ez mindig hat. Mikor megyek érte van, hogy éppen a tükör előtt fésülködnek Valériával, és meg se hallja, hogy szólongatom. Aztán persze rohan a karjaimba.
Időről-időre egyébként fenomenális hajkölteményekkel ajándékoznak meg minket a gondozónénik. Persze a gyerek különböző hajviseletei leginkább a praktikumot, mintsem a bölcsisnénik túlzott, de elfojtott fodrászhajlamának kielégítését szolgálják. Kicsit aggódtunk, hogy majd unatkozni fog a kölök, mert itt még nincsenek olyan foglalkozások, mint az oviban, de ehhez képest szinte minden este újmondókával, vagy dalocskával gazdagodik a repertoárja, amit nem átall már az autóban fennhangon előadni: mondjuk például a süss fel napot 20 percig repeatre rakva. Amikor először hazaértünk, akkor tűnt fel, hogy tiszta bölcsiszagú az egész lány. Egy barátunk mondta, hogy ő legszívesebben mindennap hajat mosna a gyereknek, hogy lemossa a bölcsiszagot. Hát igen, kicsit nehéz ezt feldolgozni, hogy mostantól már nem csak a miénk a gyerekünk.
