Az ókorban még tanították fiaiknak a beszéd művészetét, most meg már gyakran az sem tud beszélni, akinek az a szakmája. Nem véletlen, hogy egy szépen beszélő gyerek olyan könnyen leveszi a lábáról a felnőtteket. (Bónusz: a tanárokkal egyetemben.)
Szépen beszélni művészet. Oké, hülye közhely ez is, bár ha megnézed, hány olyan ember nem tud beszélni, aki amúgy abból él (műsorvezetők, művészek, politikusok, stb.), könnyen elborzadhatsz. Ha viszont volt olyan szerencséd, hogy mondjuk a szüleid alapból szépen hangsúlyozva, helyesen beszéltek magyarul, észrevétlenül leküzdöttek számodra megannyi az életben (iskolában, stb.) eléd kerülő akadályt. Arról nem is beszélve, hogy a beszédtechnika a koncentrációra is kihat: ha valaki képes odafigyelni, megtanulni ezeket a motorikus mozgásokat, hatékonyabb lesz az iskolai munkája sőt később majd a munkájára is jobban tud majd figyelni.
Aki szépen beszél, az ugyanis sikeresen kommunikál
És ez egyáltalán nem egyértelmű, senem ilyen egyszerű, mint ahogyan hangzik. A legtöbben ugyanis akkor kezdenek el foglalkozni a gyerek beszédművelésével, amikor valami probléma van – ilyenkor fordul a szülő logopédushoz. A dadogó, rosszul beszélő gyereket kicsúfolják a társai, míg azt amelyik szépen, hm, hangosan és lelkesítőleg tud beszélni hozzájuk, vezetőjükként címkézik. Te melyik kategóriába tennéd a gyerekedet?
Persze nem kell minden gyereknek vezetői szemlélettel rendelkeznie. Sőt. De ha belegondolsz, hogy a gyereknek minden egyes óvodai versmondása, iskolai felelete, egyetemi vizsgája beszédközpontú, te is rájössz, ha jól beszél, sokkal könnyebb lesz neki.
De mi az, hogy jól beszél a gyerek?
A jó beszéd nehéz, mégis könnyen és játékosan elsajátítható dolog. Lehet gyakorolni órákig beszédtanárral a lalala-lelele-lololo-lilili-ket, de az a gyereknek egyáltalán nem lesz élvezetes. Plusz hagyjuk az ilyen foglalkozásokat a képzett beszédtanárokra. Mi az, amit mégis megtehetünk?
1. Figyeljünk a saját beszédünkre! Az alap, hogy a gyerek környékén ne használjunk csúnya szavakat (még akkor sem, ha azt hisszük, nem figyel), de abban az időszakban, amikor a gyerek már elkezd beszélni érdemes egy picit jobban hangsúlyozni, nem hadarni, egész mondatokban beszélni.
2. Játsszunk hangutánzót! Utánozzuk állatok hangját, a szomszéd nénit vagy akár a villamost.
3. Olvassunk a gyereknek – rendszeresen, és közben különösen figyeljünk arra, hogyan hangúlyozunk és hogyan formáljuk a szavakat. Olyan könyvet válasszunk, amelyik megfelel a gyerek életkorának, és ha valamit rosszul mond, ne szóljunk rá, csak mondjuk el jól a szót/kifejezést.
4. Énekeljünk sokat, hallgassunk igényes (gyerek)zenét, és figyeltessük a gyerekkel a szöveget (netán kérdezzünk rá utána, miről szólt a dal).
Beszéd utca 3.
A közelmúltban a Naphegy kiadó bemutatott egy egyedülálló mesekönyvet, amely pontosan ezeket a motorikus aprómozgásokat fejleszti amellett, hogy rendkívül szórakoztató és szépen illusztrált alkotás. A Beszéd utca 3-at jegyző Illés Györgyi régóta foglalkozik beszédtechnikával, megannyi színész és színészpalánta került ki helyes beszéddel a kezei közül. Györgyi az évek során egyre inkább azt a meggyőződést vallotta magáénak, hogy a beszédtechnikát nem oktatóhelységekben kell űzni, hanem – ahogyan nagy elődje, Montágh Imre vallotta – ki kell vinni az utcára, az iskolai (és nem színiiskolai!) tantermekbe, a tévébe. Ennek egy fontos állomása ez a szivárványízű kötet, amely az olvasót a Beszéd utcába kalauzolja, hogy megismertethesse lakóival: az ikrekkel, Igorral, az önfelfújódó operaénekessel, netán Cirkusszájú Dániellel, akinek a szájában tényleg egy komplett tévécirkusz lakik. Ők segítenek az fiatal olvasóknak szebben beszélni, jobban levegőt venni, zajokat figyelni, nyelvet nyújtogatni.
Nem tanulás – élmény. És tüneményes mesék gyűjteménye, amely kötelező olvasmány minden logopédusnak, lelkes szülőnek – és persze mesehallgató gyereknek.
Hegedűs D. Géza színművész így ajánlja a kötetet:
„Illés Györgyi beszédoktatási módszere újdonságot jelent a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatóinak tanításában. A logopédia, kommunikáció, zene, mozgás és fantázia fejlesztésének összehangjára épülő metódus nem csak a professzionális művészeknek hasznos tanulmány, kisgyermekkortól segítheti a »teljes ember« nevelését. Most kedves meséken és játékos gyakorlatokon keresztül fordította le a szerző módszerének esszenciáját a gyermekek nyelvére, melyet örömmel ajánlok."
Mi is.
