Budakeszi életem legjobb döntése - nyilatkozza aktuális idegenvezetőnk, Nóra . Tényleg olyan jó itt??
Budakeszi picit már Budapest, „kék busz” jár ide, mégis, a hegyek közt, falusias főutcával, szép templomokkal, az erdő felé kanyargó utcákkal nagyonis természetközeli hely. Feltéve, ha eltekintünk a komoly ki- és beáramló forgalomtól. Ez sajnos sokat ront a meredek főutca hangulatán, egyszerűen nem bírja el az autómenyiséget, ami áthalad rajta. (Ez nem feltétlen Budakeszi hibája, sokkal globálisabb a probléma, tekintve a rengeteg ingázót, aki erre közlekedik.)
Mivel itt, az út mentén van Budakeszi legnagyobb közparkja, a játszótérrel egyetemben, a vágyott vidéki csend és intimitás sajnos elvész. Ennek ellenére itt élő, Budapesti „emigráns” riportalanyom, Nóra szerint (aki tíz éve él itt,négy, illetve hatéves fiaival és férjével): „Budakeszinek legjobb a fekvése és az ebből adódó lehetőségek: kirándulás, télen szánkózás, sí(futás) és van egy gyönyörű vadasparkja. Legrosszabb, hogy nincs játszóház, játszótér....valahogy nem érzi azt az ember, hogy itt születik Magyarországon a legtöbb gyerek (pedig a kiköltözők miatt, statisztikailag ez így van) amire az önkormányzat reagálna."
A parkbéli játszótérről ekként nyilatkozik: „Én egyről tudok, a főutca mellett 4 méterre. Relatív felújított, de már kb. egy éve lezárták, mert egy helyen beszakadt valami, amit ennyi idő alatt sem sikerült megépíteni/javítani. Amúgy nem tartom szerencsésnek, hogy a város legforgalmasabb (amin keresztül megy mindenki Pestnek) útjához közel lévő játszótérre vigyem a gyerekeimet – nem is teszem.(A beszélgetés után hazafelé tartva realizáltam, hogy az említett park jelenleg háborús övezet, egy komlett felújításnak köszönhetően. Remélhetőleg tehát nemsokára újra birtokba vehetik a játszóteret a gyerkők, és kevéssé zajérzékeny szüleik.)
Node
kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. A védőnői szolgálat az első, amivel egy várandós kismama találkozik, a doktorok után. (Mert kórház, illetve szülészet nincs Budakeszin.) Nóra így vélekedik: „a védőnői hálózat, utcákra, kerületekre van lebontva. Sok az idősebb, tapasztalt védőnő, akik a hivatásuknak élnek. Sajnos a második gyerekemnél egy fiatal, frissdiplomás leányzóhoz kerültünk, akinek a lelkesedése nagy volt, de szakmailag (érthető módon) még sokat kellett pótolnia. Nekem nem jelentett ez akkora gondot (lévén második gyerek), de első gyermekes anyukától hallottam (aki szintén hozzátartozott), hogy neki voltak gondjai a „tanácsadással”.
És a gyermekorvos? Nórától megtudom, hogy több is van, és az ellátás nagyon jó minőségű.„A miénk kiváló orvos, szakmailag is képzi magát, hivatástudattal rendelkezik – célja a gyógyítás.” Ezt hallani bizony megnyugtató, mert sajnos nem mindig ilyen egyértelmű a helyzet. Van, ahol furcsa tanácsokat kap az ember, a nehezen múló náthára például: „Vegye fel a fűtést, kedves anyuka!”. De e sorok írójának sérelmei nem tartoznak most ide.
Térjünk vissza Budakeszi jellemrajzához.
Nóra a bölcsödei szolgáltatást nem vette igénybe, de biztosít róla, hogy „van bölcsi”,
az ovikról viszont annál többet mondott el. „Ha jól tudom 3 van, ebből egy német nemzetiségi. Kettő óvoda a fent említett főútvonal mentén. A harmadik egy csendesebb részen. Színvonaluk körülbelül ugyanolyan és átlagosnak mondható. Hallottam budapesti óvodáról, ahol komolyan foglalkoznak az óvodásokkal, fejlesztik a képességeiket – itt inkább az a benyomásom, hogy amennyit nagyon szükséges, foglalkoznak a gyerekekkel, de figyelnek rá, hogy sokat legyenek levegőn, mozogjanak eleget.
Szerveznek óvodai kirándulásokat, vannak délutáni különfoglalkozások (pl. angol, sport, néptánc) illetve felekezetnek megfelelő vallásoktatást is felajánl az óvoda, opcionálisan, foglalkozási időben. Figyelnek az ünnepekre (Mikulás, Karácsony, Húsvét, Anyák Napja stb), a ciklikus változásokra/váltásokra (tavasz,nyár ,ősz, tél) – úgy érzem, hogy próbálják pótolni azt a kulturális űrt, aminek betöltésére sok szülőnek nincs ideje. Az óvodák bővítésére nagy szükség van, két óvoda már bővült, bővül, mert rengeteg az óvodás korú, és sok gyereket el kellett utasítani. A bekerülés nagyon nehéz, főleg ha van egy kisebb testvér is otthon.”
További gyermekprogramokat a művelődési házban találhatunk Budakeszin: zenei koncertek, bábelőadás, mesejátékok. Van továbbá falunap/vásár, meg speciális sváb farsangi lámpás felvonulás is. Nóra alapvetően jól érzi itt magát, kérdésemre, bánja e, hogy szakított a „bűnös várossal” ekként felel: „Nem bántam meg, SŐT. Életem legjobb döntése. Azt hiszem, hogy már nem is tudnám szeretni a „pesti létet”. Csak így távolról, amennyit én szeretnék belőle, azt elfogyasztom, de az otthonom, az „életem” itt van Keszin. Kivétel a munka és némi feltöltődés:„Budapesten dolgozom, oda járok kulturális programokra és mivel ott sokkal jobbak a játszóterek, gyakran megyünk a barátainkhoz be játszóterezni. Keszin vásárolunk, járunk oviba és élvezzük a természet adta lehetőséget.”
Ami pedig az integrációt illeti
„Nem vagyok sváb és csak 10 éve élek itt. Ez nem elég az integrációhoz. Az emberek nehezen fogadják be az újonnan jötteket. Erős a közösségi összetartó erő (az őslakosoké) és nagy az ellenállás az újakkal szemben. Hozzá kell tegyem: bennünk sem magas az integrációs törekvés. Jól el vagyunk így négyen is, meg az utca. Ahol lakunk, az is egy speciális mikro-közösség még Keszin belül is...szóval van itt szegregáció elég...”
Nóráék ugyanis kvázi „erdőlakók”, a központtól távolabb, a vadonban laknak. A gyerekek szempontjából ez nagyon nagy előny, egy kis plusz autózás vagy gyalogtúra, és a saját cinkéik köszöntik őket a jókora kertben. A két házőrző pedig biztosítja a vaddisznók és rókák távoltartását.
A vendégeket viszont szívesen beengedik: „Hozzánk gyakran jönnek látogatóba: hol a család, hol barátok. Élvezik a kertet, a mini-játszóterünket, a sütögetést. Nagyon jól működik.”
Az előnyöket és hátrányokat összevetve miért ad Nóra végül mégis csak 5 pontot lakhelyének? „Szerintem az összkép az nagyon változatos – leginkább nincs. Nekem ez is meglepő. Sok környékbeli település jobban lett fejlesztve, van (szép) összképe. Itt egy kicsit talán túlságosan közel van a nagyváros. Ha távolabb lennénk, talán jobban sikerült volna megőrizni az egyéni karaktert..."
Budakeszi: 5 pont
