Bizonyos, hogy sokaknak ismerős a helyzet, mikor a gyerek csinál valami butaságot, anyuka jól előveszi, aztán az apja vagy nincs ott, vagy nem ért anyával egyet. Igaz ez fordítva is: Apa áll a nappali közepén és éppen szobafogságra ítéli a gyereket valami semmiségért. Anyának meg égnek áll a haja és már mondaná: Hagyjad már azt a gyereket, hát holnap házibuliba hivatalos, te meg most ítéled fogságra!
Te vagy az az anyuka?
Mit teszel ilyenkor?!
Ez azonban a gyereknek sem jó
Lehet, hogy ideig-óráig élvezi, hogy el tudja érni a célját, de valójában bizonytalanná válik az örökös lavírozástól. Akkor tud felelősen gondolkodni, ha tudja, mik a határai. Ha apa nem örül a csavargásnak, akkor anya sem lesz elnéző. Ami az egyiknél tilos, az tilos a másiknál is. Ha ezt a fajta biztonságot megvonjuk tőle, könnyen lehet, hogy egy manipulátor válik a gyerekünkből, aki ügyesen tekeri a szót és játszik a szüleivel. Még csak nem is ítélheti el az ember érte. Én azt gondolom, ha hazudik a gyerek, ha manipulál, ha nem őszinte, akkor legelőször magunkba nézzünk be jó mélyen, majd figyeljük meg az élethelyzeteit. Az hazudik, aki fél, az manipulál, aki őszintétlen, igazságtalan kapcsolatban él.
Hogyan lehet akkor megoldani az effajta problémákat?
Nos, azért az nem baj, ha a párunkkal már a legelején tisztázunk néhány alapvető nevelési elvet. Az sem baj, ha időnként elbeszélgetünk mindarról, hogy adott időszakban melyikünk hogyan éli meg a gyerek fejlődését. Ki mit vár tőle? Mi az, amit nem tud elfogadni és mi az, ami nem izgatja.
Ahogy a gyerekek nőnek, változnak maguk is, tehát amit az újszülött feje fölött megbeszéltünk, mint újdonsült szülőpár, már rég nem reális, ha a 13 éves kamaszt neveljük.
Ha nem akarjuk őt összezavarni, akkor igyekezzünk elkerülni az összezördüléseket a jelenlétében. A gyerek szeretné a szüleit bölcsnek, igazságosnak és kiegyensúlyozottnak látni. Ha az ő nevelésén kezdünk el vitázni, először kellemetlenül érzi magát, aztán bezárkózik és igyekszik elkerülni az ilyen helyzeteket. Majd külön beszéli meg, úgy, hogy csak az egyik szülő legyen jelen, aztán pedig természetes, hogy elkezd úgy sakkozni, hogy lehetőleg elkerülje a számára kedvezőtlen döntéseket.
Ha mégis úgy alakul, hogy adott helyzetben nagyon nem értetek egyet, akkor jön az, hogy megállítja az ember a vita menetét,: Óóó, édesem, nincs kedved sétálni egyet a kertben?...Majd kint lejátsszátok a „meccset” és visszamentek, hogy befejezzétek a gyerekkel a megbeszélést.
Bonyolult?
Nagyon. Főként, ha indulatok is tarkítják az eseményeket. Éppen ezért érdemes a nevelési irányokról olyankor beszélni, mikor éppen jó a hangulat és nem kell bonyolult nevelési problémákra azonnali megoldásokat keresni. Ha ilyenkor ültök le a pároddal és egyeztettek, ki mit tart fontosnak, miért milyen retorzió jár, milyen hangnemben beszéltek a gyerekkel, mik azok a dolgok, amiket soha semmilyen körülmények között nem mondtok, vagy tesztek, és persze ha ezt mindig be is tartjátok, akkor sokkal egyszerűbb lesz a helyzet és a gyerek is nagyobb biztonságban fogja érezni magát. Tudja majd, mi a határ, miért mire számíthat és azt a nyugalmat, hogy vele kapcsolatban (miatta) bizonyosan nem fognak veszekedni a szülei.
Még több jó tippet a jogyerek.com oldalon találsz!
Jóanyu
