Van olyan család, ahol a borkóstolás a hagyomány része. Hogy borozzunk a gyerekkel kulturáltan?
Villányi borkóstolón várunk a borászra, egy ötvenes pár, és mi hárman a férjemmel és a hétéves fiammal. Kedvesek, megszólítják a gyereket, megkérdezik, hogy járt-e már borospincében.
A válaszon kicsit meglepődnek, de egészen addig, amíg ki nem töltik az első pohár bort, nem néznek rosszallóan ránk, a szülőkre, akik egy borkóstolóra (is) magunkkal visszük a gyerekünket, sőt engedjük neki is, hogy megkóstolja a bort, ha kedve szottyan rá.
Nagyanyám asztalán mindig ott állt a butella, benne nagyapám bora, a vitrinben pedig egy helyes kis üvegben a házilag készített meggylikőr. Így nőtt fel anyám is, én is. Soha nem volt alkoholista a családban, de ha télen a hógolyózástól szétfagyva mentem haza, mama mindig tett egy kanálnyi meggylikőrt a teámba.
Amikor az osztálytársaim lehányták a cipőjüket részegségükben az első középiskolás buli után, én csak kellemesen szédültem a pezsgőtől, és másnaposság nélkül ébredtem reggel. Találkoztam már előtte alkohollal, éreztem időben, hogy jobb megállni.
Soha nem tiltottak az alkoholtól, így soha nem éltem vissza vele. Nem állítom, hogy úgy váltam felnőtté, hogy egyszer se sikerült lerészegednem, de mindig tudtam, mikor elég. Ez annyit jelent, hogy egyszer sem ittam magam eszméletvesztésig részegre, de másnapos délelőttjeim persze voltak bőven.
Valahogy úgy alakult, hogy leginkább olyan helyekre nyárunk nyaralni, vagy egy-egy hosszú hétvégére évközben, ahol érdemes elmenni némelyik helyi pincébe bort kóstolni. Amíg nem volt gyerekünk, nem is volt ezzel baj, volt olyan, hogy két-három pincébe is elmentünk egy nap, aztán ebéd után aludtunk egy hosszút. Csakhogy amikor megszületett a gyerek, mi még mindig ilyen helyekre jártunk nyaralni, és ezt nem is volt kedvünk elcserélni a gyerekbarát all inclusive nyaralásokra. Önzőek vagyunk, igen.
Persze egy-egy csúszdapark belefér, amikor csak gyerekprogram van, de a többi napot úgy alakítjuk, hogy nekünk is élvezetes, tartalmas legyen. Ez egy kéthetes nyaralás alatt három olyan napot is jelenthet, amikor pincéket látogatunk, és a gyerek imádja!
A program általában a birtok végigjárásával kezdődik, tehát egy kellemes séta, ahol lehet rohangálni, hegyre mászni, majd onnan gyönyörködni a kilátásban. Ez gyerekbarát időtöltés, úgyhogy kipipálva.
Utána üzemlátogatás, itt hatalmas gépeket látunk, esetleg palackozót, targoncát vagy szőlőprést. Fiúgyerek lévén nagyon érdekli mindenféle gépekkel kapcsolatos információ, fantáziájában ilyenkor rögtön valamilyen Star Wars-os sztorivá alakítja a látottakat-hallottakat. Számunkra tehát ez is gyerekbarát tevékenység, úgyhogy megintcsak kipipálva.
Borkóstolás a pincében: sötét, kanyargós pince, lent hűvös van, a levegőben különleges illatok terjengenek. Nem kell különösebben magyaráznom, csak arra kell figyelni, nehogy elvesszen egy oldalágban, amikor éppen egy gonosz kém elől menti meg a világot. Ilyenkor mi, felnőttek elkezdünk bort kóstolni, beszélgetni a borásszal. Érdekes módon ezt a gyerekek - főleg, ha többen vannak - se hagyhatják ki, ők is szeretnek felnőtt módjára viselkedni, kezükben tartani egy poharat, abban megpróbálni megforgatni a bort, megnézni a színét, megszagolni az illatát, és ha van kedvük hozzá, akkor belekóstolni.
Soha nem találkoztam még olyan gyerekkel, akinek ízlett volna a száraz bor. Franciaországban, ahol nagyobb hagyománya van a kulturált borfogyasztásnak, mint nálunk, gyakran a gyerekek is kapnak bort az ebéd mellé, persze erősen vízzel hígítva. Így az étkezés mellé kortyolgatott bor fogyasztásának kultúráját tanulja meg (hiszen ezt látja), nem az eszetlen vedelést.
A második borba már szinte soha nem akarnak belekóstolni, de érdekes őket hallgatni, miket mondnak a bor illatáról: „ennek olyan illata van, mint a dédi szekrényének”, igen, van benne valami, mindig birsalmák illatoznak a tetején.
Persze a tokaji aszúval már nem árt vigyázni, azt képesek lennének úgy inni, mint a narancslét, úgyhogy előfordulhat, hogy itt szigorúbb közbelépésre van szükség, amikor bizony megálljt parancsolunk..
Mi minden vasárnapi ebédnél koccintunk egymással, és a gyerekkel is. Ha kéri, egy korty bort kap a poharába. Ha megissza, egészségére, ha nem, akkor ott marad, nincs ezzel semmi baj, de a terítésnél neki se műanyag poharat teszünk az asztalra.
