A gyermek fogai nem csak arca harmóniáját, de a beszéd, az artikuláció módját és a mimikát is befolyásolják, ráadásul a fogak tisztán tartása is könnyebb szabályos fogazatban. Sok fogorvos ezért azt tanácsolja, hogy a fogszabályozás elkezdését már 8-9 éves korra időzítsük, amikor még könnyedén alakítható és szépíthető a legkuszább fogsor is.
Az ép fogazat kialakulását több tényező is veszélyezteti. Részben, ilyen a fogszuvasodás, amely elpusztítja a fogakat, másrészt pedig összességében azon okok, amelyek a fogívek és az arcszerkezet normális kifejlődését veszélyeztetik. Ezek lehetnek öröklöttek, mint például a fogak mérete, alakja, a koponyaalap és az arccsontok mérete, a csírahiány, a mélyharapás, az ajak-, szájpadhasadék, de lehetnek szerzettek is (fogszuvasodás, szájlégzés, atípusos nyelés, ujjszopás, idő előtti tejfog-eltávolítás, trauma, embrionális ártalmak stb.).
Megelőzhető!
A rendellenességek jelentős része öröklött, ennek irányítására nincs módunk. A terhesség alatt bekövetkező magzati ártalmak elkerülése, a csecsemő helyes táplálása, az anyamellről való szopás (serkenti az állcsont növekedését), a gátolt orrlégzés korai felismerése, a rossz szokások (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés, ajakrágás) elhagyása, segít megelőzni a fogazat fejlődésének rendellenességét.A fogszabályozó kezelés célja nem csak az ideális forma létrehozása, de a fogazat megfelelő fejlődésének a biztosítása az akadályozó tényezők elhárítása révén, és ezáltal a normális funkció elérése.
A fogazati rendellenességek általában ok-okozati kapcsolatban állnak a fogazat más megbetegedéseivel is, mint például a fogszuvasodással, a fogágybetegséggel, az állkapocsízületi ártalmakkal, a krónikus ajakgyulladással, vagy a beszédzavarral. Ezért fontos a rendellenességek mielőbbi kezelése.
A kisgyermekkori ujjszopás módja és intenzitása, pláne ha ez a napi 6 órát meghaladja, jelentősen befolyásolja az arc, a fogak és az egész fogív formájának az alakulását. Okozhat akár pókharapást, aminek jellemzője, hogy a felső frontfogak előre dőlnek, akár rések is lehetnek köztük, ugyanakkor az alsóknál a maradó fogak egymásra torlódnak. Sokszor a gyermek csak odafigyeléssel képes teljesen összezárni az ajkait.
Az ujjszopás nyitott harapást is okozhat, amely onnan vehető észre, hogy a gyerek, ha összezárja a fogait, akkor is rés marad az alsó és a felső fogív között az elülső régióban. Amikor a gyermek cumizás közben fölfelé nyomja az ujját, és ennek következtében ún. gótikus szájpadlás alakul ki, akkor az oldalsó fogakat érintő keresztharapásról beszélünk. Normál esetben a felső fogív szélesebb az alsónál, de ilyen esetben a felső fogív kisebbé válik, mert a keresztben álló fogak akadályozzák a felső állcsont növekedését. Ez látható deformitást is képes okozni az arcon, de fogszabályozóval könnyen helyrehozható a probléma, ahogy a frontfogakat érintő keresztharapásnál is, amelyet az előre ugró állkapocs miatt hívnak sokan bulldogharapásnak.
Mire számíthatunk fogorvosi ellenőrzésen?
A diagnózist fogszakorvos, illetve fogszabályozó szakorvos állítja fel, de szükség lehet a gyermekorvos, a védőnő, az óvónő vagy akár a tanár közreműködésére is.
Általános klinikai vizsgálatot (izomtónus, fogstátusz, pszichés adottságok) és funkcionális vizsgálatot (szájnyitó és -csukó mozgások, fogsorzáródás, a nyelés módja, a nyelv nagysága, beszédhibák) követően lenyomatot vesznek az alsó és a felső fogsorokról, és röntgenfelvételeket is készítenek (panorámafelvétel, teleröntgen, állkapocsízületi felvétel, stb.).
A fogszabályozás elkezdése előtt fontos a teljes körű fogorvosi kezelés (fogkőeltávolítás, szuvas fogak ellátása, ínygyulladás kezelése), és ha szükséges, fogsebészeti beavatkozás (fogeltávolítás, nem megfelelő helyen lévő fogak eltávolítása).
Mikor végezhető fogszabályozás?
A legjobb, ha a kezelést még akkor kezdjük el, amikor a gyermek állcsontjainak növekedése még folyamatban van, vagyis általában 5-12 éves korban. A váltó-fogazatban végzett kezelések olyan korai kezelések, melyeket nagyon gyakran egy későbbi kezelés is követ, amely már a maradó fogak teljes sorba állításával kezdődik, vagy fejeződik be.
A korai kezelések célja a fogváltás támogatása, az állcsontok harmonikus fejlődésének biztosítása. Ma már nem kell minden apróbb torlódást és rendellenességet kisgyermekkorban kezelni, hiszen ez önmagában nem jelent garanciát arra, hogy a maradó fogazat kifejlődése után nem lesz szükség újabb kezelésre.
A kisgyermekkorban végzett súlyosabb, látványosabb szabálytalanságok és problémát okozó fogazat kezelése 8-14 hónapig tart. Kivehető készülékkel az állcsontok növekedését lehet befolyásolni (pókharapás, keresztharapás), miközben a szűk fogívben a készülék képes helyet teremteni. Amikor előbújt már minden maradandó fog, akkor többségében a fogak közötti rések megszüntetésére a rögzített (ragasztott) készüléket használják.
A kezelés többnyire egy-két évig tart, ritkább esetben, nagyobb rendellenességeknél, több évre is szükség lehet.
A fogszabályozás menete
A kezelés ideje alatt a fogszabályozó készülék a fogakra folyamatos, adott irányú nyomást gyakorol, így a fogakat körülvevő csont szinte átépül, vagyis a fog a kívánt irányba mozdul.
A fogszabályozó készülék lehet kivehető (aktív lemezek, passzív lemezek, funkciós készülékek), vagy rögzített. Utóbbi elemei a fogakra ragasztott gyűrűk, a zárak (bracketek, a fogszabályzósok szlengje szerint brekik), amelyek az ív tartására, erőátvitelre szolgálnak, illetve a drót ligatúrák. A modern "direct bonding" technikával a zárakat a fogak ajak felőli felszínére ragasztják, azokat drót ligatúrával kötik össze. A brackettek lehetnek fémszínűek, vagy színesek, készülhetnek porcelánból, allergiásoknak Ni-mentes fémből vagy műanyagból.
A készülékkel rendszeres ellenőrzésre és aktiválásra, beállításra kell járni. A fogszabályozó viselésével párhuzamosan, a kezelés sikeressessége érdekében fontos a rossz szokások kiiktatása, és az arc, a száj körüli és a rágóizmok tornáztatása.
A színes bracketek és füzérgumik ellenére, persze minden szülő számára nehéz egy óvodás vagy kisiskolás gyerekkel megértetni, hogy miért van szükség a kényelmetlen készüléket használni, de az is tény, hogy egy kivehető készülékkel számos későbbi kellemetlenségtől óvjuk meg a gyermeket. Kezeletlen esetekben az állcsont és a fogak helyzete annyira deformálódik, hogy sokszor nem csak a két felső négyes fogakat, de az alsókat is ki kell húzni az eredmény érdekében, vagy rosszabb esetben akár az állcsont műtéti korrekciójával is számolni kell.
