Néhány hete nagy vita zajlott a tejfogyasztás, tej bevezetése körül. A Velvet cikke nemrég már bemutatta, hogy miféle tévhitek keringenek mostanság a tej körül.
Ehhez járulnak a gyerekekről, hozzátáplálásról szóló ilyen-olyan ajánlások és hiedelmek.
Találtunk olyan ajánlást is, amely szerint a gyerek 3 éves koráig egyáltalán nem javasolt tehéntejet adni a gyereknek.
Anyatejes főzelék, tápszeres palacsinta?
Elkezdtem kotorászni az ajánlásokban, mivel ekkora étrend-reformra nem vagyok felkészülve, háromfelé főzni meg nem tudok és nem akarok. Szerencsémre a kikutatott ajánlások továbbra is a már megszokott, egyéves kort jelölték meg, illetve a tejtermékek fokozatos bevezetését – 9 hónapos kor körül már lehet próbálkozni joghurttal, esetleg sajttal, és a tejadagot 12 hónapos kor után is fokozatosan emeljük 18 hónapos korig, napi egy kis pohárkával kezdve. Az ajánlások szerint, főleg 2 éves kor alatt, a teljes tej, és nem az alacsony zsírtartalmú az ajánlatos, a túlsúlyos gyereknél pedig a mennyiség csökkentése, nem pedig a „diétásabb” változat kínálása a helyes út. A „milyen tejet” témakörben a legtöbb idegen nyelvű forrás sem mondott mást, mint a témával foglalkozó magyarok.
Ami a tejpártiak érveit illeti, szerintük a tej zsírban és vízben oldódó vitaminokat egyaránt tartalmaz, és utóbbiak közül különösen a környezeti ártalmakkal (sugárhatás, fertőzések) szemben védőhatást nyújtó B-vitamin-csoport tekintetében értékes vitaminforrás a tej, hiszen rendkívül gazdag - a daganatképződéssel szemben is ellenhatást kiváltó - riboflavinban (B2-vitamin) és kobalaminban (B12-vitamin). A tejben lévő kálium vérnyomáscsökkentő hatással bír, tejmagnézium tartalma pedig a szívizomzat erősítőjeként ismert.
Letagadhatatlan ugyanakkor, hogy néhány (kisebbségben maradó) forrás egyáltalán nem is ajánlja egészségügyi okokból a tejtermékeket, legalábbis nagyobb mennyiségben (ezt az irányzatot képviselte Opti cikke is itt a Porontyon, hogy a gyerek nem kisborjú, „akinek” a tej valójában készült), volt olyan forrás is, amely a tej D-vitamin vagy a kalciumtartalmának hasznosítását, illetve annak mértékét is kétségbe vonta, miközben sok kellemetlen tünetért (emésztési problémák, nyálkaképződés, túl sok koleszterin és telített zsírsav bevitele, ami kardiovaszkuláris betegségekhez vezethet) a fejlett államokban megfigyelhető, gyakori, nagy mennyiségben történő tejtermék-fogyasztást okolja.
A nemrég elhangzott magyar szakvélemény ezekkel szemben azt állítja, a tej élettanilag hasznos, jól emészthető táplálék egészségtelen zsírok nélkül, miközben az UHT technológiával hőkezelt tej is megőrzi teljes vitamin- és ásványi anyag tartalmát, miközben tartósítószert annak ellenére nem tartalmaz, hogy a többség „tartós tejnek” hívja. A tej pasztörizálása előtt nagyanyáink általában a tejet gyereknek csak forralva adták, a pasztörizálás hasonló funkciót tölt be, tehát a tej nem egészségesebb nyersen, és régen sem itták az egészen kicsik úgy, ahogy a tehénből kijött. Pedig akkoriban növényvédőszerek, hormonok és antibiotikumok még kevésbé szennyezték a tejet – ezek az összetevők ugyanis sokszor sokkal több gondot okoznak, mint a tej maga. Az organikus tenyészetből származó tejnek ezek miatt lehet magasabb az értéke – de ezt a legtöbb helyen ugyanúgy pasztörizálják, mint „sima” társát.
Laikus szülőként tehát megnyugodtam, a legtöbb ajánlás nem kívánja, hogy a család a legkisebb családtag 3 éves koráig anyatejes, vagy tápszeres főzeléket fogyasszon, ha nem akarnak többfelé főzni, és a tejmentes diétát is csak azoknak tartanák fent, ahol kimutatott a táplálékallergia, illetve ennek veszélye nagyon magas.
