Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amennyiben van férőhely az oviban, akkor a gyereknek többé nem kell betöltenie a három évet, főleg ha a szülő hamarabb menne dolgozni.
Mostanában zajlanak az óvodai beíratások, nyílt napok. Aki esetleg nem emlékszik rá, vagy nem tud róla, érdemes emlékeznie, hogy januártól némileg megváltozott a beíratás rendje. Amennyiben ugyanis van férőhely az oviban, akkor a gyereknek többé nem kell betöltenie a három évet, főleg ha a szülő hamarabb menne dolgozni.
A képviselői indítványt tavaly fogadta el az Országgyűlés a következő szöveggel: „Az óvoda felveheti azt a körzetében lakó gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a településen, fővárosban fővárosi kerületben illetve, ha a felvételi körzet több településen található, az érintett településeken lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető.”
„A fiam óvodájában szembesültem először azzal, hogy több szülő számára jelentős gondot jelent az, hogy a gyermekét csak a három éves életkor betöltése után járathatja óvodába. Ha a szülő történetesen tanár és szeptembertől tanítana, de a gyermeke októberben vagy novemberben tölti be a 3. életévét, akkor ez számára szinte megoldhatatlan probléma. Van, aki januártól menne vissza dolgozni, de a gyereke nem átallott februárban születni. Lehetőség lenne, hogy bölcsődébe írassák a gyereket, de oda nehéz bekerülni. Ha sikerül bekerülni, akkor általában tanév végéig ott is marad a kisgyerek. A bölcsődébe kerülést tovább fogja nehezíteni, hogy 2 évre rövidül az idő, amíg az anya otthon maradhat a gyermekével.
Az önkormányzat szempontjából is rossz ez a szabályozás. Ha bölcsődébe bekerül a gyerek, akkor ott is marad egész évben, és egy bölcsődei férőhely fenntartása sokkal többe kerül, mint egy óvodai. Ha egy gyereket előjegyzésbe vesznek, akkor csoportjában a hely üresen áll, normatíva nem jár rá. Tavaly volt csoport, amelyik 11 fővel kezdte a szeptembert, mert a többiek év közben érték el a három éves kort. Szegény óvó nénik egész évben beszoktattak.”- idézték tavaly a kőbányai Helyi Témában, hogyan született a javaslat – a képviselők elismerték ugyanakkor, hogy a férőhelyek száma természetesen ettől nem lett több, tehát helyhiány miatt sajnos továbbra is utasíthat el óvoda-bölcsőde gyereket.
Viszont ahol van férőhely, ott könnyítést jelenthet ez a munkába álló szülő számára, a munkahelynek sem kell hónapokat várni, vagy esetleg nem kevés pénzért baby-sittert, magánovit, csanát keresni, arra a pár hónapra, amikor a gyerek még nem járhat óvodába. Egyértelműen a gyereknek is jobb, ha csak egyszer kell beszoknia egy közösségbe, vagy nem kényszerül óvodaéretten még bölcsibe járni, mivel az óvoda nem tudja hároméves kora előtt fogadni.
Nem keverendő ez a módosítás azzal a törvénymódosítással, amely az egyesített óvoda-bölcsődékről szól, ahová bölcsődés és óvodás korúak is járhatnak (két éves kortól), ez ugyanis most is csak azokon a településeken hozható létre, ahol önálló bölcsőde nincsen (a könnyítés pedig az, hogy ugyanabban az intézményben hozható létre bölcsi és ovi, és a csoportok bizonyos szabályok mellett lehetnek közösek, meghatározva a 3 éven felüliek és aluliak arányát, és a minicsoportokat). Ezt már korábban megírta a Poronty: http://velvet.hu/poronty/2009/05/25/ketevesen_is_jarhat_ovodaba_a_gyerek/, de ez a nagyobb városokra, Budapestre nem működik, mivel ezeken a helyeken vannak bölcsődék. Még ha nem is annyi, és ott, amennyi és ahol kellene. A beíratási rugalmasság (hároméves kor alatt maximum fél évvel) azonban minden óvodára vonatkozik, ha vannak betölthető férőhelyek benne.
Szóval most már csak azok a fránya férőhelyek kellenének. Meg valami támpont, hogy innentől merre tovább, családpolitika. Ugyanis szinte minden kutatás azt erősítette meg, hogy bármilyen is egy országban a családpolitika, bármilyenek és bármekkorák a juttatások, a legrombolóbb hatása a kiszámíthatatlanságnak van.
