Akár vakságot is okozhat a kutyák, macskák ürülékében tenyésző féreg, amely a homokozóba kerülve fertőzi meg az ott játszó gyerekeket.
Akár vakságot is okozhat a kutyák, macskák ürülékében tenyésző féreg, amely a homokozóba kerülve fertőzi meg az ott játszó gyerekeket.
Olvasónk, Kata arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy a kellő biztonsági intézkedéseket betartva a gyerek- és kutyatartók jól megférnek egymás mellett.
Sok állatokról szóló híradás jelenik meg mostanában a különböző médiumokban, fórumokon. Hirdetések kullancsirtókról, beszámolók állatokról emberre is terjedő betegségekről, halálesetekről. Bármennyire is bulvárhírnek tűnnek ezek, egy szempontból kétségtelenül fontosak: a figyelem egy része ráirányul a megoldásra is, magyarán hogy akit még nem ért ilyen szörnyű csapás, állatot tart, gyereke van vagy „pusztán” figyel embertársaira, mit tehet a megelőzés érdekében. Ennek jegyében olvassátok a következő rémálom beszámolót.
„Kisfiam a kortársait (4 éveseket) is felülmúló lelkesedéssel épít homokvárat, fúr alagutat, formáz halat vagy bármi mást, amint utunk valami homokozó mellett megy el. Sokszor ez meglehetősen fárasztó, hiszen őt nem érdekli, hogy hova indultunk, vár-e a mosás, bevásárlás, ebédfőzés, ha homokozót lát: zsupsz, már bent is van, és épül is az újabb remekmű. Mindezek mellett – ahogy az egy modern, csapatban gondolkozó építésztől elvárható – meglehetősen kommunikatív, nyitott és érdeklődő gyerek, tehát amint kortársat lát a közelben, már megy is agitálni a közös munka mellett.
Így történt ez legutóbb is, amikor a közeli, kutyások és gyerekesek által egyaránt kedvelt játszótérre mentünk szokásos, délelőtti sétánk alkalmával. Már messziről látszott, hogy vannak lenn gyerekek – hurrá, nem leszünk egyedül – rám is rám fér egy kis pletyka a környékbeli turkálók gyerekruháiról, a hamarosan esedékes oviválasztás lehetőségeiről.
Öcsi egyből kiszúrta, hogy egy kispajtás nem homokozik – micsoda érthetetlen viselkedés ez – nosza szervezzük be a kis visszahúzódót is! A kisfiú egyik szeme le volt ragasztva, meglehetősen sápadtka is volt, gondoltam is, hogy most gyógyulgat a télvégi influenzából. Aztán – az anyukájával szóba elegyedve – rám zuhant a tragédiájuk.
Fél éve még ők is a lelkes homokvárépítők csapatát erősítették, míg nem egyszer csak a kisfiú látása romlani kezdett: először csak a tv-t nézte furcsán féloldalasan, majd az egyik szeme homályossá is vált. Az orvosi diagnózis kutya-féreg okozta szemgyulladás, amit hosszas vérvizsgálatok, szemészeti szakrendelések után sikerült megállapítani. A gyógyítás első lépése szemműtét volt, szerencsések voltak, hogy nem túl későn vették észre a bajt, és így a féreg kioperálható volt. Most már „csak” a hónapokig tartó antibiotikum kezelés, gyulladáscsökkentők adása folyik, kis mázlival akár megúszhatják egy kis visszamaradó kancsalsággal, de mi ez ahhoz képest, hogy mások a szemüket is elveszítették már ilyen okból. A műtétet végző doktornő mesélte el, mennyire megszaporodtak ezek az esetek mostanában, és a kiderített háttér szinte minden esetben valamely játszótér homokozója volt. „
Eddig tart a történet, és tanulságként hadd osszam meg, amit azóta sikerült kiderítenem:
a kutyáknak (és a macskáknak is ) több olyan bélben élősködő férge is van, ami ránk, emberekre is komoly veszélyt jelenthet. Ezeket természetesen a nagydolguk végzése során bárhova lerakhatják, előszeretettel teszik ezt olyan helyen, ahol el lehet ásni (mint például a homokozók). Mivel a kis férgek vagy petéik elég ellenállóak, innen egyenes út vezet a gyerekek kezére, szájába, szemébe, és csak a szerencsén múlik, hogy kis vagy nagy baj lesz belőle. (az interneten kb. 1 perc alatt rémesnél rémesebb képeket találhat, aki vizuálisabb típus, íme egy példának.
Természetesen nem az állatok tehetnek arról, hogy ilyen veszélyeket is hordoznak magukban, nekünk is van cicánk is és kutyánk is, eszünkbe sem jutna, hogy ezek után esetleg megváljunk tőlük (lenne is sírás Döncike után). De az biztos, hogy – állatorvosunk javaslatára – azóta beírtam a noteszomba, hogy 3 havonta beadassunk nekik féreghajtó gyógyszert, és a sétáltatásra mindig viszek magammal kis zacskót, összegyűjteni az összegyűjteni valót.
Szóval legyen ez a kis rémtörténet ne csak érdekes, de tanulságos is, és előzzük meg az ilyen drámákat. Köszönöm gyerekeim nevében is.
Kata
