Szinte nincs olyan téma, ahol olyan álláspontot lehetne közvetíteni, ami ne mozgósítana egy csapat ellentáborba tartozó anyát, akik hülyének nézik, ha valaki másképp gondolkodik, mint ők. A két tábor ilyenkor ádáz harcba kezd és előbb-utóbb kiderül, ki a szaranya. Nyilván a másik. Szoptatás, szülés, hízás, tápszer és egyéb megosztó témák.
Ha azt mondom, a szoptatás mindenek felett, igenis erőltesse meg magát az anyuka és tegyen meg mindent azért, hogy a gyermekét anyatejjel tudja táplálni, akkor jó páran felháborodnak, és azt bizonygatják, hogy igenis van olyan helyzet, amikor nem érdemes küzdeni, van, akinek nem megy a szoptatás. Ha azt mondom, van olyan helyzet, hogy az anya sok mindent megtesz, hogy legyen elég teje, de azért nem erőszakolja meg magát, akkor a másik csoport ugrik a torkomnak, hogy kutya kötelessége az anyának erőn felett is mindent megtenni az anyatejért.
Az egyik csoport úgy véli, nem lesz semmi baja a kisbabának, ha tápszeres kiegészítést kap, neadjisten csak tápszerrel táplálkozik az első hónapokban, a többiek szerint pedig felháborító, hogyha tápszert ad az anya a gyereknek, hiszen attól a gyereknek allergiája lesz és különben is a tápszer mű. És itt kezdődik újra a szoptatás kérdésköre.
Szoptasd igény szerint a gyereked! Ha kell, lógjon a melleden egész nap, ez jó a tejtermelésnek, a babának és neked is. Erre ugranak sokan, hogy micsoda hülye tanács, a gyereknek igenis kell rendszeresség és az anyának is jobb, ha ki tudja számolni az etetések idejét. Ha pedig olyan tanács hangzik el, hogy ragaszkodj a háromóránkénti etetéshez, akkor egy csoport azért háborodik fel, hogy miért éhezteti a babát az anya, hiszen előfordulhat, hogy már másfél óra múlva éhes lesz a ded.
Ha azt mondom, a vaginális szülés a jó a babának és a mamának is, valaki rögtön ugrik és közli, hogy a hüvelyi szüléstől annyira kitágulnak a nők, hogy egy pótkocsis teherautó könnyedén megfordul bennük, és a férjük majd jól elhagyja őket emiatt, csakis a programozott császármetszés jöhet szóba, mert így utána a nők alfele pont olyan állapotban lesz, mint szülés előtt. Ha a császármetszés előnyei kerülnek szóba, akkor rögtön megjelennek a természetes szülés hívei és arra hívják fel a figyelmet, hogy a császármetszés egy nagy hasi műtét és legalább egy hét, mire az ember nagyjából felépül belőle, a komplikációkról és a fájdalomról nem is beszélve.
A természetes szülés pártolóinak egy kisebb csoportja azt bizonygatja, hogy a gátmetszés fölösleges, gátmasszázzsal, olajokkal és odafigyeléssel el lehet kerülni a repedést. Míg a többiek szerint a gátmetszésben semmi rossz nincs, mert így könnyebben kibújik a baba és sokkal gyorsabban gyógyul egy vágott seb, mint a repedés.
Ha azt mondom, az otthon szülés veszélyes, felelőtlenség és az anya önzősége, megjelennek az otthon szülés-fanok, és foggal-körömmel kitartanak álláspontjuk mellett, hogy az otthon szülés nem veszélyes és az anyáknak erre van szükségük, mert csak így érzik magukat biztonságban. Ha azt mondom, fúj kórház, undorítóak a körülmények és inkább szülök a mezőn a pásztorral, csak ne kelljen az intézménybe menni, ahol az orvosok csúnyán bánnak velem, akkor én vagyok a felelőtlen, az önző, aki a saját kényelmét a kisbaba érdekei elé helyezi.
A hordozókendő kérdésében hasonlók a tapasztalatok. Van, aki szerint ez a világ legnagyszerűbb találmánya és mindenkinek kendővel kéne magára kötni a gyerekét, hiszen ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb módszer, arról nem is beszélve, hogy a testi kapcsolat mennyire fontos ebben a korban. Aztán megjelennek azok, akik úgy vélik, a kendős anyák olyanok, mint a koldusok, egy gusztustalan rongydarabot kötözgetnek magukra, hosszú szoknyát és gyolcscipőt hordanak, biokaját esznek és tökéletesnek képzelik magukat. Még hogy kendő!
Ha valaki arra figyelmeztet, ne zabálja halálra magát a kismama terhesség alatt, mert a felszedett kilók csak nagyon nehezen mennek majd le és egyébként se fogja a babára a csillapíthatatlan éhségét, azért ember, hogy vissza tudja magát fogni, akkor borul a bili: na nehogymár pont terhesen kelljen visszafogni magát, és különben is, ő a levegőtől is hízik és semmi vész, mert sok nő a szoptatás alatt visszafogyja, amit felszedett. Sőt, még többet is. Ha ez az alap álláspont, hogy a terhesség arra való, hogy az kismama kényeztesse magát, és ha épp egy tripla adag somlóitól lesz boldog, akkor ne foglalkozzon a gyarapod zsírpárnáival, akkor jönnek a vészmadarak és húsz- harminckilós hízást vízionálnak, bálnákat, teheneket és godzillákat. No meg kövér anyákat elhagyó pasikat.
Ha azt írom, a szülés látványa sokkolhatja a pasikat és kihatással lehet a későbbi szexuális életre, akkor az a vélemény, hogy ezt csak az a férfi mondja, aki nem szereti a feleségét, és csak kifogás. Biztos félredug. Arról nem is beszélve, hogy ha felcsinálta, akkor a szüléskor se hagyja egyedül. Ha azt mondom, minden apának bent kell lennie a szülésnél, mert ez a világ legszebb élménye, biztosan lesz olyan, aki szerint ez hülyeség, nem mindenki vágyik a szétrepedő gát, a fájdalom és a vér látványára.
Ha szülés után pár héttel az anyuka elmenne moziba, jönnek a Szent Anyák, akik a pokolba küldik a friss anyát, mert mi az, hogy ott akarja hagyni, amíg ilyen kicsi, nem igaz, hogy nem bírja ki mozi nélkül. Ha pedig az az alapvélemény, hogy az anyának otthon van a helye a kicsinye mellett az első hónapokban, a másik tábor lázong: szerintük a négy fal közé zárt kismamák rövid időn belül begolyóznak és ez senkinek sem jó.
A különböző témákban a vélemények nem biztos, hogy mindig egyeznek, azaz van, hogy a császármetszés témakörében egymás torkának esnek az anyák, míg a szoptatással kapcsolatban nagy az egyetértés. Olyan nincs, hogy mindenkinek mindenről ugyanaz a véleménye (milyen unalmas is lenne), így ha előkerül egy-egy megosztó téma azonnal beindul a szájkarate, ami valljuk be, sok kismamának igénye is, mert így le tudja vezetni a feszültséget. Épp ezért arra gondoltunk, hogy hamarosan új sorozatot indítunk Poronty fight címmel, amelyben alaposan körüljárunk egy-egy témát két nézőpontból is. Kezdődhet a harc!
