Tavaly még nem sokat gondolkodtunk a karácsonyi körítésen, egy egyéves gyerek örül a fának meg az ajándékoknak, a többi meg nem nagyon érdekli. Idén azonban már egy tudatos kétévessel van dolgunk, aki tökéletesen tisztában van vele, hogy hány darab csokit hozott neki a Mikulás. (És arra a kérdésre, hogy mit hozzon a Jézuska, azt válaszolja, hogy inkább a Mikulás hozzon még csokit.) Így volt egy kis elmélkedés a karácsony kapcsán, hogy akkor most hogyan tovább: Jézuskával vagy Jézuska nélkül? Több ismerősünk leszámolt a Jézuska-mesével, mert nem tartja őszintének, és jobb azt kommunikálni a gyerek felé, hogy akik szeretik egymást, ajándékot adnak a másiknak karácsonyra. Ráadásul önző dolog kihagyni a gyereket a karácsonyfa díszítéséből, hiszen egy gyerek azt élvezi a legjobban. És sokkal büszkébb a fára, ha saját kezűleg választotta ki és díszítette fel.
Karácsonyfavásárlásra mi is elvittük, annyira talán még nem látja át az összefüggéseket, a többivel kapcsolatban azonban úgy döntöttünk, maradunk a mesénél, és jöjjön csak a Jézuska. Én gyerekkoromban még akkor is élveztem a jézuskás sztorit, amikor már régen tudtam, hogy erről van szó (ez a pont elég hamar elérkezett egyébként). Tudtam, hogy most azért megyünk el, vagy azért kell lefeküdni, mert közben a másik szobában készül a karácsonyfa, de ez csöppet sem zavart, sőt, úgy éreztem, hogy miattam tevékenykednek. Sosem éreztem úgy, hogy ki lennék hagyva valamiből. És ez nincs is így szerintem, nem kihagyjuk a díszítésből a gyereket, hanem nagyon nagy szeretettel meglepetést készítünk neki.
Amikor még nem volt gyerekem, többször kerültem kellemetlen szituációba, mikor megkérdeztem valakitől, hogy megvették-e már a fát, mire a mellette ácsorgó ledöbbent gyermek kijavított, hogy a fát az angyalka hozza! Persze lehet kombinálni is a variációkat: van, aki a gyerekkel együtt választja a és díszíti a fát, majd mégiscsak jön egy eltűnős időszak, és az ajándékot a Jézuska hozza. Heti kérdés: ti hogy csináljátok?
