A legborzasztóbb helyzet: az örökmozgó gyerek, kisbaba egyszer csak nem mozdul, baleset történik, vagy elesik és úgy marad... Mi erre a jó reakció? Mit kell tenni? Elsősegély a Porontyon.
A legborzasztóbb helyzet: az örökmozgó gyerek, kisbaba egyszer csak nem mozdul, baleset történik, vagy elesik és úgy marad... Mi erre a jó reakció? Mit kell tenni? Elsősegély a Porontyon.
Először néhány alapfogalom:
Légzés: könnyed, nem túl szapora és nem túl ritka, nem hörgő, nem erőlködő, mellkasmozgás észlehető szemmel. A kicsin alvás közben jól megfigyelhető, nézzük meg és memorizáljuk! 10 másodpercig figyeljük a háton alvó gyermeket, arcunkat az arca fölé hajtva, a lába felé tekintve. Érezni fogjuk a levegő kiáramlását arcunkon, látni fogjuk a mellkas mozgását, hallani fogjuk a szuszogást.
Keringés: szívműködés: bármilyen mozgás, köhögés, normális légzés észlelése azt jelenti, hogy van szívműködés. Vészhelyzetben pulzust keresni még az egészségügyi dolgozóknak is nehéz feladat, de ha meg akarjuk keresni, egy éves kor alatt a felkar belső oldalán megtehetjük, ezt is lehet gyakorolni masszázs, fürdetés, simogatás közben, játékosan. Egyéves kor felett lehet a nyak oldalán is gyakorolni a pulzusfelismerést. Kizárólag az egyik oldalon szabad egyszerre keresgélni. Ezzel se vesztegessünk több időt 10 másodpercnél.
Eszméletlenség: a baba, gyerek szólongatásra, finom válltájéki rázásra (a nyaki gerinctörés gyanúja esetén ne rázzuk!) semmiféle reakciót nem mutat. Ha mozog vagy válaszol, akkor nem eszméletlen.
I. A fentiek alapján, tehát ha a baba, gyerek mozog, válaszol, akkor baleset gyanúja esetén hagyjuk lehetőleg a talált helyzetben, kivéve ha ez a helyzet veszélyes (gázmérgezés helyszíne, ugrálóvár belépője, úttest, hasonlók). Ellenőrizzük sűrűn az állapotát, és ha szükséges, hívjunk segítséget.
II. Ha nincs válasz, akkor először is próbáljunk nem pánikba esni! Ez a legnehezebb, tudom. De gondoljuk át, ha pánikvihar tör ki, a kicsi esélye csökken a túlélésre. Ha egyedül vagyunk, rajtunk múlik minden.
Legelső teendő: hangosan kiabáljunk segítségért! Ha van körülöttünk valaki, utasítsuk mentőhívásra, fontos bejelenteni, hogy eszméletlen babához, gyerekhez jöjjenek. Ha egyedül vagyunk, egy percig tevékenykedünk a lentiek szerint, majd segítséget hívunk.
III. A következő teendő a légutak felszabadítása. Hanyattfekvő helyzetben a pici fejét finoman hátrabillentjük, állát felemeljük, és a már elmondottak szerint 10 másodpercig figyeljük, van-e légzés. Halljuk, érezzük, látjuk. Ez a hármas észlelés. Ha van kielégítő normális légzés, oldalt fekvő helyzetbe fordítjuk, és továbbra is figyeljük, van-e légzés.
Légútbiztosítás
Oldalt fekvő helyzet
Ha nem lélegezik a gyerek, vagy ritka, szabálytalan a légzése, akkor a szájba tekintve a könnyen eltávolítható esetleges légúti akadályt szedjük ki. Garatba mélyen benyúlni nem szabad. Hosszú köröm súlyos sérüléseket okozhat! Ezután öt befúvást kell végezni, nyugodt tempóban, miközben folyamatosan állat felemelve, fejet hátrahajtva tartjuk. Nem teljes tüdőből fújunk, és minden befúvás után arcunkat elfordítjuk, hogy érezzük a kiáramló levegőt. A csuklást, köhögést figyeljük, ez a visszatérő saját légzésre utal. Kisbabánál a szájat és orrot is vegyük a saját szánkba, kisgyereknél lehet csak orrba vagy csak szájba fújni. Fontos a jó tömítés, ne szökjön a levegő. Akkor hatásos a tevékenységünk, ha a mellkas emelkedik befúváskor.
Befúvás
Ha nem tudunk befújni, akkor próbáljuk a gyerek fejének helyzetén változtatni, kicsit kevésbé vagy jobban hátrahajtani, mert a nem megfelelő pozícionálás lehetetlenné teszi a befúvást, vagy tételezzük fel, hogy a légutakban idegentest van. Ebben az esetben el kell kezdeni a mellkaskompressziókat.
IV. Keringés jeleit keressük (fent leírtam), esetleg pulzust, de maximum 10 másodpercig
Ha biztosak vagyunk abban, hogy van keringés, a lélegeztetést kell folytatni, amíg a saját légzés vissza nem tér, ekkor stabil oldalt fekvő helyzetbe fordítjuk, és folyamatosan ellenőrizzük.
Ha nem észlelünk keringési jeleket, vagy a pulzus percenkénti 60-at nem éri el (tehát másodpercenként egy pulzuslökés), vagy bizonytalanok vagyunk a megítélésében, akkor kezdjük el a mellkaskompressziókat. Innentől felváltva lélegeztetünk és végezzük a mellkasnyomást.
V. Ezt a következőképpen tegyük: kemény alapon fekszik a gyermek (asztal, föld), hanyatt. Feszes bodyt, vékony rövidujjú feszes pólót véleményem szerint rajta hagyhatunk, sok idő telne el a vetkőztetéssel. Persze több rétegnyi ruhán át sem a légzés észlelése nem könnyű, sem a kompresszió végzése. Ilyenkor muszáj szabaddá tenni a gyermek hasát-mellkasát. A hasán mutató-és középső ujjunkat felfelé csúsztatva elérjük a szegycsont végét, ettől számítva 1 ujjnyira a fej felé lesz a nyomáspont. Ez a szegycsont alsó harmada. Percenként 100 nyomás szükséges, mereven tartott mutató- és középső ujjunk begyével. Gyakoroljuk nyugodt körülmények között, amíg érezzük a 100-as ritmust, akár stopperrel is. Fontos, hogy a lenyomás és felengedés között legyen egy pillanatnyi szünet, ne „bökdösés” jellegű legyen a kompresszió.
Nagyobb gyerek esetén egy tenyérrel, vagy két kézzel végezzük a műveletet. A mellkas átmérőjének harmadáig be kell nyomni. Nem szabad sajnálni, mert nem lesz hatásos a tevékenységünk. 15 nyomás után 2 befúvást kell végeznünk. Ez a ciklus ismétlődik, négyszer, ekkor telt le az első perc. Ha egyedül vagyunk, ekkor hívunk segítséget.
Mellkaskompresszió:
Addig folytatjuk, amíg vissza nem térnek az életjelenségek, vagy a megérkező szaksegítség ki nem veszi a kezünkből a picit. Vagy ki nem merülünk. Bár ez saját gyermek esetén nem fordulhat elő, ez az én véleményem...
A következő ábra röviden összefoglalja mindezt. (CPR: kardio-pulmonális reanimáció)
Még valamiről szeretnék szólni: a légúti idegentestről. Minden szülő ettől retteg, joggal. Játék, főleg kis, több darabos játék a mindent szájba vevő babára veszélyes, evés közben a beszéd, futkosás szintén. Ha a falat, játék alkatrész a garatba, gégebemenet közelébe kerül, azonnali bő nyálzás, köhögés indul el, a gyermek elvörösödik, fuldoklik, köhög, levegő után kapkod. Ha az idegentest a hangrés fölé ékelődik, teljes légúti elzáródás jöhet létre. És a legrosszabb lehetőség, ha a hangrés alá kerül, elzárva a légcsövet. Borsó-, kukorica-, mogyoródarabka esetleg rövid fuldoklásos epizód után „legurulhat” az egyik főhörgőbe, a gyermek újra kap levegőt, látszólag rendben van, de az egyik tüdőfél akár teljesen vagy részlegesen elzáródhat a levegőtől, az idegentest kimozdulhat, teljes elzáródást okozva. Több nap tünetmentesség után pedig a kicsi idegentest akár nagyon súlyos tüdőgyulladást okozhat.
Mit tegyünk, ha vészhelyzet alakul ki a légúti idegentest miatt?
Először is, ha van erős, hatásos köhögés, akkor erre biztatjuk a gyermeket, nyugtatjuk, megfigyeljük. Ha a szájba visszakerül, kiköpetjük vele. Orvosi ellátás akkor szükséges, ha gyanús, hogy darabkák kerülhettek nagyon mélyre, fentebb leírtam.
Ha nincs hatásos köhögés, és a gyermek elvesztette az eszméletét, segítségért kiáltunk, hanyatt fektetjük, légút megnyitás, szájba tekintés, elérhető idegentest eltávolítás után öt befúvás, és a feljebb leírtak szerint újraélesztés kezdése szükséges. 1 perc után segítségkérés, ha egyedül vagyunk.
Ha még eszméletén van, öt háti ütés, majd öt hasi lökés következzen, csecsemőknél nem hasi, hanem mellkasi lökés.
Ehhez a csecsemőt combunkra fektetjük lejtőztetve, alkarra, tenyér, ujjak állat támasztják, másik kézzel ütünk a hátra. Nem ötöt gyorsan, hanem lehetőleg annyit, amennyi kell a helyzet megoldásához. Figyeljük, kijött-e az idegentest. Ha ez nem sikerül, hanyatt fordítjuk, és a mellkasi nyomásponton nem kompressziót, hanem gyors lökést adunk két ujjal. Ezt a két műveletet váltogatjuk a sikerig. Ha közben elveszti az eszméletét, elkezdjük az újraélesztést.
Nagyobb gyerek esetén megkísérelhető a Heimlich-műfogás, álló vagy ülő helyzetben: gyomorgödörre a gyermek mögött állva összefogott kezünkkel gyors, felfelé-hátra irányuló lökést adunk. Fekvő helyzetben gyomorlökés szükséges.
Remélem, ezzel az írással tudtam segíteni, és azt kívánom, soha ne legyen szükség ezen ismeretek alkalmazására.
A poszt megírásához felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Dr Szentirmai Csaba, a SE I. Gyermekklinika főorvosa. Forrásként az ő összefoglalóját használtam fel: ERC újraélesztési irányelv 2005 Gyermekek és csecsemők újraélesztése. Köszönettel tartozom neki.
Fontos, hogy a leírtak elméleti elsajátítása nem helyettesíti a gyakorlati tudást. A Magyar Reanimációs Társaság honlapján tájékozódhatunk a laikus képzésről is.
Felmérések bizonyítják, hogy harminc perces képzés után a laikusok döntő többsége képes az újraélesztés kivitelezésére. De félévente a tudás frissítése szükséges.
csutkababa
