A héten a Szent István Kórház szülészetéről számol be Anita, aki nemrég szülte ott gyermekét: friss információit, élményeit kórházteszt-sorozatunk keretében osztja meg a Poronty olvasóival. Te is elmesélnéd tapasztalataid a Poronty olvasóinak? A részletes kórházleírásokat, élménybeszámolókat erre a címre küldheted.
Körülmények röviden: második gyerek, réges-régi választott orvos, magánrendelő havonta egyszer, vizsgálatok a kórházban, szülés a műtőben, ez év áprilisában. Viszonylag friss élményanyag.
Terhesgondozás az alagsorban
Vérvétel
Reggel 7-8 között. Nővérkék flottul levezénylik az ügyet, pörögnek. Kedvesek és segítőkészek voltak mindig, ha ájulni készültem, tippet kaptam ennek elkerülése érdekében. Akkor is odafigyeltek, ha tömegnyomor volt. Egyiküket, egy szőke csajszit különösen csíptem. Ugyanitt történik a ctg vizsgálat is a terhesség végéhez közeledve.
Ultrahang
Időpontra megy, csúszás mindig volt, legkevesebb 10 perc, legtöbb körülbelül egy órás, átlagban 25 percre azért lehetett számítani. Minden esetben a másfél éves Első Számúval voltam, ennyit még ő is kibírt, kis székre mászással, kiflivéggel, ezzel-azzal. Dokik kedvesek voltak, a legrosszabb az egy közömbös volt, gyors és szófukar. De amit kellett, megcsinálta, ez a lényeg. Többiek mutatták, magyarázták a legényke fekvését, a kérdésekre válaszoltak.
Szülés
Milyenek a szobák? Aki ott akar szülni, menjen és nézze meg, ez úgyis szubjektív. Egyszer ugyan a dokim invitálására végigjártuk a vajúdót, szülőszobákat, barátságos, kulturált kinézetű volt minden. Milyen a függöny, kép, váza, az nem érdekelt, hogy ne legyen mocsok, az igen. Császárra készültem, ezért szülésznő választásával, alternatív lehetőségek körbejárásával, cd kereséssel nem bajlódtam. A felhozatal azonban több lehet, mint jó, mert mindkét szobatársam harmadik gyermekét szülte ebben a kórházban, ugyanannál a szülésznőnél. Mindketten vidékről - jó messziről - jöttek fel kizárólag a hölgy miatt (ha jól emlékszem, mindketten harmadszor!!), és tudhat is valamit, mert sikerült a gyerekeket gátvédelemmel világra segíteni. Szóval le a kalappal, érti a dolgát. Nekem annyi kapcsolatom volt az egyikkel, hogy bekötötte az infúziót műtét előtt. Ő nem volt különösebben kedves, de lehet, hogy csak fáradt volt. Mindegy, pénzt nem adtam, legyen az én bajom.
Műtő –annak, aki végül ott köt ki
Mint valószínűleg mindenhol, hideg, világos és félelmetes. A csipet-csapat szimpatikus volt, az anesztes, egy fiatal nő, elsőre eltalálta, hova kell szúrni, mosolyogtak, viccelődtek, oldották a feszültséget. Magyaráztak, mit, miért, hogyan és hova. Azt hiszem, egyszer meg is nevettetett a műtősfiú, bár közben hallottam, hogy összekoccan a fogam. Mindegy, a dokim és mindenki más is a helyzet magaslatán volt, semmilyen probléma nem merült fel.
Gyermekágy
Kórterem többféle létezik, én ötágyasban voltam, de nem volt mindig tele. Ez még épp elviselhető lépték, a nyolcágyas azért durva lehet. Volt fizetős, magányos szoba is, de túléltem nélküle – harmadik naptól sajnos szó szerint értendő. Ugyanis a szobatárs az zsákbamacska, nem lehet rá teljesen felkészülni. Szóval behoztak egy leányzót, akinek mind a hetven közeli hozzátartozója fontosnak tartotta, hogy megnézze a porontyot. Jöttek is szép sorban, az ágy körül mindig állt legalább nyolc ember. Az engedélyezett három helyett, amit kiírtak az ajtóra is. Sebaj, mondtuk akkor, szép is az összetartás. Reggel kilenctől este kilencig. De amikor két rokon lázasan vacogva húzta meg magát a szép kis szoptatós fotelben, meg a pelenkázóhoz dőlve, akkor elborult az agyam, és nem csak nekem. Ez egy újszülötteket tartalmazó szoba, hol a személyzet ilyenkor??!!! Sajnos senki nem küldte őket a búsba, pedig a nővérkétől kértek lázcsillapítót. (!!!) Na, innentől igyekeztem semmihez hozzá nem érni, és nem elképzelni, milyen lesz, ha kétnapos gyerekemet megfertőzik. Szerencsére az én ágyam a szoba másik felében állt, ha nem így van, akkor percek alatt költöztem volna, az tuti. Megúsztuk, de ez nem rajtuk múlt. Szóval hiába vannak szabályok, ha van, akivel nem merik betartatni.
Csecsemős és egyéb nővérek
Csillagos ötös, komolyan. Ott is egy szőke volt a legjobb fej, fantasztikusan kedves és ügyes nő. Ők segítettek szoptatni, nagy rutinom semmivé foszlott, és bénáztam egy napot (nemcsak én, megjegyzem, a harmadik gyerekesek is, nagyon vicces volt), ellenőriztek, tanácsot adtak. Nagyon-nagyon sok energiát áldoztak arra, hogy minden baba tökéletesen szivattyúzzon, pedig volt munkájuk elég. Normál szülésnél az első perctől, császár után pedig az első éjszaka után lehet együtt baba és mama. Első verzió egyértelmű, második következőképpen néz ki: ahogy megérkezik a kicsi, megmutatják, bár nem sokat láttam, mert a szemembe ment valami. Aztán ellátják, megmutatják az apjának (nem apának!!), meg aki még ott toporog. 6 óra fekvés után jött a zuhanyozás, a nővérke annyira aranyos volt, hogy döbbenet. Kicibált az ágyból, papucsot akasztott a lábamra, kitúrta a cuccaimat a táskából, elkísért, megvárt, és visszakísért. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, úgy láttam, ez nem mindenkivel történt így. Nagyon bánt még most is, hogy nem adtam semmit a hálálkodáson kívül. Akkor még nem voltam topon, mikor meg mentem haza, nem ő volt ügyeletben, sajnálom, hogy nem voltam előrelátóbb ezügyben. (Volt egy csokim, de azt végül - némi habozás után - felfaltam.) Visszatérve a gyerektémára, első este, éjszaka hozták enni; reggeltől pedig kinn is maradt velem.
A babát bármikor be lehetett adni zaciba, amíg tusoltam, ebből nem volt gond sosem. Zuhanyzó a folyosón, de mivel nem az elfekvő részlegben voltam, simán elgyalogoltam odáig. A kórteremben a bébik az ágy végén lévő kis kosárban laktak, tologatós bevásárlókocsim nem volt, de másoknál láttam, lehet, hogy szobafüggő, nem kérdeztem, kézben vittem a gyereket, ha kellett.
Egyebek
Babaruhát, fürdőlepedőt kell vinni, én otthon hagytam persze, így a nővérkék kerestek neki ruhát, míg megérkezett a csomag. Pelenkát adtak. Sima szülésnél a protokoll három nap, császár négy, reggel hatkor oxitocin injekcióval spékelve, első nap ez sokkszerűen ért, „hé, még nincs vége ?!" - majd beletörődtem. Fájdalomcsillapítót lehet kérni, én nem mertem a szoptatás miatt, így nem tudom, tabletta-e vagy szuri.
Összességében, véleményem szerint „Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten" ; meg „A szoptatás társasjáték". Értem ez alatt, hogy soha nem mentem be sehova dühöngve/fitymáló fejjel/lenézően/türelmetlenül/okoskodva, mivel fordított helyzetben engem is idegesít az ilyen ügyfél. Cserébe kaptam emberi bánásmódot és kedvességet. Előfordult, hogy akit megtaláltam valamivel, éppen nem ért rá, de akkor közölte, hogy mikortól tud velem foglalkozni, és nem is felejtett el. Tehát a kórház tényleg baba-mama barát.
Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház - Rendelőintézet
1097 Budapest, Nagyvárad tér 1.
Telefon: 06-1-455-5700
