Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rajtunk is múlik, hogy hol laknak majd az unokáink. Ne csak a szelektív hulladékgyűjtésre tanítsuk meg a gyereket, neveljük környezettudatosságra!
A XXI. század embere már jóval tudatosabban él, legalábbis élhetne, mint elődei, hiszen mindenhol azzal kell szembenéznie, hogy a föld, ahol él, nem egy kifogyhatatlan édenkert, hanem egy elpusztítható, kimerülő bolygó. Az ember viszont nehezen változtat, főleg, ha nem fűződik a kifejtett plusz energiához érdeke, a föld, ahol él, pedig még itt van, hol érdekli őt, hogy mi lesz majd egyszer! Zöldnek lenni csak egy alternatív dolog, vigyázzon a környezetre, akinek van pénze és energiája, a legtöbb embert nem érdekli a környezettudatos élet, mert amit nem lát, az nincs is. Szülőként pedig sokat tehetünk azért, hogy a mai generáció más szellemben nőjön föl, mert amit látunk magunk körül, az lesz utána a természetes. Amivel ma még a legtöbb ember nem foglalkozik, a gyerekeinknek már természetes lehet, tanítsuk meg az összefüggésekre őket, mert nekünk és nekik sem mindegy, hogy hol nő majd fel az unokánk!
A legtöbb ember számára a környezettudatos élet kimerül abban, hogy tisztában van vele, hogy van lehetősége szelektíven hulladékot gyűjteni, s még ha most nem is gyűjti például a műanyagot külön, majd fogja. Ez persze már nagy dolog, mert fejben megtörtént a ráhangolódás, azzal azonban egyre többen tisztában vannak, hogy a pozitív szemlélet nem elég, drasztikus életmódváltásra van szükség. De hol kezdjük el az egészet?
Az első lépés, azon kívül, hogy elkezdünk a környezettudatos életvitelre hangolódni, az az, hogy megértjük, egyenként, mindenki felelős a föld állapotáért. Nincs kibúvó, nincs majd holnap, most van. Arra pedig nagyon hamar rá fogunk jönni, hogy semmivel nem nehezebb és bonyolultabb az élet a változtatások után, csak más, ráadásul a legtöbb esetben elhatározás és megszokás kérdése.
Kezdjük a változtatást például a vásárlásnál! Fogyasztói társadalomban élünk, körülöttünk minden arra sarkall, hogy vegyünk és vegyünk, ezen kívül vegyünk meg mindent, de álljunk meg egy pillanatra! Tényleg szükségünk van mindenre, amit a kosarunkba teszünk? És arra a sok szemétre is? Mert szép az a sok csillogó csomagolás és jó, hogy kis dolgokat is megvehetünk, de a pillanatnyi spórolás, hosszútávon a szemét megvásárlását is jelenti. Próbáljunk meg tehát minél nagyobb kiszerelésben vásárolni, s kerüljük a felesleges borítással rendelkező dolgokat. Nézzük meg, hogy mit veszünk meg, s ne csak az egészséges összetevőkre figyeljünk. Nem felesleges magyarkodás az sem, ha azt is figyelembe vesszük, honnan érkezik egy-egy áru. Tanítsuk meg a gyerekeinket úgy vásárolni, hogy tudják, mit visznek haza!
Amíg pelenkás a gyerekünk, egy próbát megér, hogy milyen a mosható pelenkával az élet. Van, aki nem tudja megszervezni a mindennapjait, van viszont olyan is, aki remekül elboldogul vele. Bár közhely, hogy a világ tele van pelenkával, az azonban tény, hogy az eldobható pelenkák évtizedek alatt bomlanak csak le, akkor is részben. A termelődő mennyiséget pedig jól mutatja az is, hogy egy kisgyerek körülbelül kéttonnányi koszos pelenkát termel kétéves koráig.
Vegyünk vissza a felesleges energiafogyasztásból! Azért, mert kisgyerekünk van, nem kell a lakásunkban télen-nyáron trópusi hőségnek lennie. Persze ne legyen hideg sem, de gondoljunk arra, hogy már egy fokos hőmérséklet-csökkentéssel is hatszázaléknyi energia-megtakarítást érhetünk el. Télen plusz egy, nyáron pedig mínusz egy réteggel is közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy kevesebb legyen a fűtés-, vagy a hűtésszámlánk. Nem mindegy, hogy milyen hőmérséklethez szokik hozzá egy gyerek, neki sem jó a túl meleg, vagy mindig légkondícionált levegő.
Vigyázzunk a vízre, már egészen kis korban hozzá tudjuk őket szoktatni, hogy a csapot nem hagyják nyitva. Nem kell órákig kezet mosni, s ha fogat mosunk, akkor is zárjuk el a csapot. Ha a gyerek ezt látja tőlünk, neki is ez lesz a természetes.
Ne menjen folyton a tévé, csak akkor, ha valamit meg akarunk nézni. A lakásnak nincs szüksége díszkivilágításra, ahol nem vagyunk éppen, ott nem kell, hogy égjen a villany. Szokjon hozzá a kicsi is, hogy a villanykapcsoló arra van, hogy lekapcsoljuk vele az éppen felesleges világítást és fel a szükséges helyen.
Bár szeretjük a kényelmet, próbáljunk meg néha autó nélkül létezni, csak egy kicsit! Ahová nem szükséges, nem menjünk kocsival, gyalogoljunk, sétáljunk. Nem baj, ha a gyerekünk nem úgy nő föl, hogy két láb helyett négy kereke van. Ha teheted, ülj biciklire, nem csak egészségesebb, de olcsóbb is.
Bár ezek a dolgok egyértelműnek tűnnek, sokan nem foglalkoznak az apró részletekkel. Változtassunk az életvitelünkön azért, hogy a gyerekeinknek ezek a dolgok már természetesen menjenek, s hogy ők már ne érezzék úgy, a földünk beteg, mi pedig nem segítünk rajta, csak rontunk a helyzeten. Neveljünk környezettudatos embert.
forrás: Geo Magazin
