Otthon szülés - a helyzet, amit mindenki utál

Otthon szülés - amiről mindenki mást gondol, és ahol a frontvonalak megmerevedtek, ezért nem sok remény van arra, hogy közelednek egymáshoz az egymással szöges ellentétben álló vélemények.

otthszul

Pedig van egy pont, ahol a párhuzamosok mégiscsak találkoznak, és ahol ráadásul különösen fontos lenne, hogy a szereplők nemcsak pontosan ismerjék, értsék és elfogadják egymást, hanem igazi profi együttműködésben dolgozzanak. Ez pedig az otthon kezdődött, de valamilyen nem várt ok miatt kórházban végződő szülés - ahol baj van, méghozzá nagy baj.

Egy felmérés szerint viszont az összedolgozás nemigen megy, és még ennél is aggasztóbb, hogy a nézetkülönbségek kihatnak az ellátás minőségére és eredményességére is. A dolog azért nem működik, mert mindenki utálja a helyzetet. Mindenekelőtt utálja az édesanya, akinek szépen elképzelt szülésterve fenekestül felborult, ráadásul azt látja, hogy egy vadidegen szülészorvos vette át a dolgok irányítását, akit ő éppen hogy tudatosan szeretett volna kihagyni a történetből. Nem kell persze az orvost sem irigyelni, számára sem optimális a helyzet, ezért szíve szerint ő is inkább kimaradna az egészből.

Van ugye a szakmai kollégium állásfoglalása, mely szerint a kórházon kívül bárhol lezajlott szülés nem tekinthető biztonságosnak. Aztán ott van a szakmai, erkölcsi és kártérítési felelősség, ami attól a pillanattól őt terheli, hogy a mentőautó fékezett a kórház előtt. Félelme egyáltalán nem is alaptalan, hiszen két életről kell döntenie, azzal a nem mellékes tudattal, hogy kártérítési perekre szakosodott ügyvédek hada lesi, hol hibázik (éppen a szülész-nőgyógyászok ellen indítják a legtöbb kártérítési pert). Ilyen körülmények között egy soha nem látott anyáról és gyermekéről másodpercek alatt kell meghoznia az egyetlen helyes döntést, ráadásul úgy, hogy a bábától kapott dokumentáció - ha van egyáltalán - sokszor a legalapvetőbb információkat sem tartalmazza.

És utálja az egészet a bába is, aki azt érzi - mert gyakran éreztetik is vele -, hogy nem fogadják el egyenrangú partnernek, ez pedig egyrészt frusztrációt szül benne, másrészt óhatatlanul sündisznóállásba kényszeríti, pedig ezek egyike sem a gyümölcsöző és eredményes együttműködés irányában hat. Aztán ott van persze a legfontosabb szereplő, a még meg sem született baba, aki egyelőre még semmit nem utál, de az is biztos, hogy bár minden szereplő a legjobbat akarja neki, a pattanásig feszült helyzet mégsem az ő érdekeit szolgálja.

Aki most azt hiszi, hogy az itthoni helyzetről beszélek, az nagyot téved. A fentiek ugyanis mind az Oregon State University közelmúltban lefolytatott vizsgálatából származnak, így értelemszerűen nem is a magyarországi, hanem a - sokak szerint a miénknél jóval szabadabb elvű, megengedőbb és felvilágosultabb - amerikai helyzetet tükrözik. A kutatást Melissa Cheyney antropológus és biológus professzor, nem mellesleg gyakorló bába vezette. A vizsgálat eredetileg annak tisztázására indult, hogy az Egyesült Államokban regisztrált - és az iparilag fejlett országokban igen magasnak számító - 6,3 ezrelékes csecsemőhalandóság magyarázható-e azzal, hogy az utóbbi években egyre népszerűbb az otthon szülés (ami azért még így is csak az összes szülés egy százalékát teszi ki).

Az eredmények ugyan megcáfolni látszanak, hogy a kórházon kívüli szüléseknek bármilyen szerepük lenne a csecsemőhalandóságban, de változatlanul érvényben van az amerikai szülész-nőgyógyászok szakmai testületének (ACOG) 2008-as állásfoglalása, mely az 1975 óta érvényes véleményt tükrözi. Eszerint tökéletesen zavartalan terhességet követően, teljesen váratlanul is bekövetkezhet komplikáció a szülés során, amikor életek múlhatnak néhány percen, és az otthon szülés éppen a gyors segítség lehetőségétől fosztja meg az anyát és gyermekét. A szakmai állásfoglalás szerint „magát a szülés eseményét és élményét helyezi a gyermek legelemibb érdekei és jogai elé az, aki az otthon szülést választja".

A kórházi orvosok tehát továbbra is kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy a szülés egyetlen biztonságos helyszíne a kórház vagy a kórházi háttérrel rendelkező szülőotthon. Az otthon szülés és a csecsemőhalandóság közötti kapcsolatot cáfoló, az otthon szülés biztonságos voltát igazoló felmérésekkel szemben rendszerint azt hozzák fel érvként, hogy azok nem elégítik ki a tudományos kutatásokkal kapcsolatos követelményeket. Úgy tűnik, hogy ebben lehet némi igazság, mivel a mostani felmérés kapcsán maga Cheyney is kiemeli, hogy az Egyesült Államok államainak többségében nem sok gondot fordítanak az otthon szüléssel kapcsolatos statisztikák pontos vezetésére. Mára valamelyest javult a helyzet, de egészen 2008-ig nem sok hivatalos adat áll rendelkezésre arról, hogy valójában hány szülés zajlott tervezetten kórházon kívül, így pedig valóban nehéz lenne levonni bármilyen egzakt következtetést.

A helyzet tehát minden téren, minden résztvevő részéről gyors változtatást sürget. Cheyney szerint az álláspontok csak akkor közeledhetnek egymáshoz, ha a bábák és a kórházi orvosok végre kölcsönösen nyitnak egymás felé: alaposan megismerik egymás protokollját, az orvosok egyenrangú partnerként fogadják el a bábákat a szülő nő ellátásában, a bábák és az anyák pedig nem tekintenek úgy a szülészorvosra, mint aki - holmi önös érdekektől vezérelve - készakarva az anya és a gyermek ellenében dolgozik. Ehhez pedig mi kell? Párbeszéd, párbeszéd és újra csak párbeszéd.

(Esetleg gyerekeknek készült könyv, amely az otthon szülés témáját dolgozza fel számukra is érthetően?)

Oszd meg másokkal is!
Mustra